Sokszor fordulok meg a Király utcában, és eléggé ellentmondásos a kapcsolatom vele. Egyik nap még jó hangulatúnak érzem, máskor ha a Bazilika és az Erzsébet tér felől jövök, szürkének, nyomasztónak látom. Ami tetszik, hogy a legvegyesebb társaság járja az utcát, a külföldi, a nevetgélő turistalányok, az öltönyös juppik és az ortodox zsidó család simán rákerülhet egy véletlenszerűen elkattintott képre. Kontra: 20-as szám alatt dolgozik Budapest legkellemetlenebb virágbolti eladója, és ha a bejárati kapuk kukucskálóján benézünk, gyakran láthatunk ilyet:

Pedig az utca építészetére nem lehet kifogásunk, többek között Pollack Mihály és Hild József hagyta itt a nyomát, több romantikus és klasszicista épület,valamint az általam most látogatott, az utca Nagykörút és a Lövölde tér közé eső részen több eklektikus bérpalota is található.

A Király utcát az Andrássy úttal érdemes összevetni, utóbbi építésénél legalábbis ezt tették. Az 1870-es évekre kevésnek tűnt már a Király utca, a Belvárost és Városligetet összekötő fő ütőér. Még villamos is közlekedett rajta, de az utca szélessége már nem volt alkalmas a nagy forgalom elvezetésére.

A Pesti Hírlap 1841. évi 18. számában Kossuth Lajos egyenesen így írt a mára már lenyugodott, egyes helyeken önmagába roskadt utcáról:

„Mi szép és kényelmes leend a pestiekre nézve ez árnyas fasorok közt a Lánchídtól kezdve egész a Városerdőig mintegy parkban sétálni s kocsizni, kikerülve a szűk ronda Király utcát s annak unalmas vég nélküli házsorát.”

Attila tanácsára a fenti fotónál jobb állapotú házba látogattam, a Nagykörút és a Lövölde tér közé eső részre, a Király utca 89-be.

A négyemeletes, díszes homlokzatú, eklektikus bérház 1898-ban épült. Ekkoriban a Király utca lakosságának 70 százaléka zsidó származású volt, leginkább kisiparosok és kereskedők. Ebből a rétegből lassan létrejött egy új: a tanult és jómódú zsidók rétege, a Nobel-díjasok nagy része, az Inforádió cikke szerint az utcában élt az író Szomory Dezső, a vívóbajnok Petschauer Attila, itt lakott hajdan az atomfizikus Wigner Jenő, a színész Kabos Gyula, a zeneszerző Weiner Leó és 1956-ig Gróf András.

Azt hiszem, kellően elhelyeztük magunkat a korban és a környezetben, lépjünk be a kapun. Előre szólok, hogy nagyon kevés fény volt odabent, és nem volt velem profi fotós sem, spontán látogatás volt. De azért fogadjátok a képeket szeretettel. Legalul galériát is találtok.

Elindult a GoldenBlog, ha épp úgy tartja kedvetek, szavazzatok ránk a Helyi.érték kategóriában!