Régi vágyam teljesült a héten: siklóernyőztem egyet a Hármashatárhegyen.
A Bónusz Brigád kért fel nemrég, hogy vendégbloggerként írjak egy ajánlót a FlyAway siklóernyős iskola próbanapjáról, amin közelebbről is meg lehet ismerkedni az élménnyel. Rögtön be is neveztem egy tandemrepülésre, már vagy egy hónappal ezelőtt, az időjárás miatt azonban vagy mindig le kellett mondani az időpontot, vagy potyára mentünk ki, és az erős szél nem lanyhult napnyugtakor sem.
Annak, aki nem ismeri ezt a sportot: a siklóernyő külsőségekben hasonlít az ejtőernyőzéshez, a pilóta fölött egy óriási ernyő kapaszkodik a szélbe. Az ernyő egy fotelszerű ülőalkalmatossághoz, a beülőhöz csatlakozik. Így kényelmesen lehet órákig ücsörögni akár egy kilométer magasan is.
A siklóernyőnek azonban csak kinézetében van köze az ejtőernyőhöz, működését tekintve inkább a sárkányrepülőhöz hasonlít. A pilóta kiteríti a hegy tetején, a feje fölé húzza, majd lábról elstartolva a levegőbe emelkedik. Optimális esetben órákig repkedhet, leszállhat akár a kiindulási helyen is, de Budapestről akár a Balatonig el lehet jutni egy szuszra. Már ha a Ferihegyi reptér engedélyezi a felszállást - ma már ez a gyakorlat.
A dolog működése is érdekes: a pilóta olyan hegyoldalon száll fel, ami szembe kapja a szelet. A felfelé ömlő áramlattal felszáll, majd elkezd 40-50 kilométer per órás sebességgel haladni, egyúttal másodpercenként egy métert veszít is a magasságából (ezek a számok egy kezdő ernyő esetében igazak). Így azonban nem jutna messzire, keresnie kell egy termiket, egy felszálló meleg légáramlatot, ahol a madarakhoz hasonlóan spirál alakban újra felemelkedhet a felhők szintjére. Termikről termikre haladva több száz kilométert meg lehet tenni.
A termikeket viszont meg kell találni. Segítenek a felhők, amiknek bizonyos fajtái a termikek csúcsán találhatóak, ezek kicsapódásai, de a földet is érdemes nézni. Nagyobb fajhőjű felületek felett, különböző felületek találkozásánál (például szántó és erdő) lehet termik, de a felhő árnyéka is felkavarhatja odalent a meleg levegőt úgy (a hideg bekúszik a meleg alá), hogy az elkezd felemelkedni.
A repülés élménye pedig eszméletlen. Aki álmodott már arról, hogy csak úgy repül, a lába alatt suhannak el a fák, a városok - a siklóernyő áll a legközelebb ehhez az érzéshez. Hogy lássátok is, miről van szó: Imre, a FlyAway pilótája Novaj felett (ezen a videón pedig Erdélyben láthattok egy repülést).
A siklóernyősök nyitott, befogadó közösségével is megismerkedtem ebben a hónapban, itt mindenki ismer mindenkit, a szélmentes, vagy erős szelekkel dobálózó napokon a hegyoldalon várakozva nincs mást tenni: beszélgetnek egymással az emberek. Első alkalommal, amikor Csolnokon próbáltunk repülni (a déli szél miatt ide jöttünk), de tandemezéshez nem volt alkalmas az idő, inkább ezzel az oldalával ismerkedtem a siklóernyőzésnek. Második próbálkozásra, tegnapelőtt viszont már repültem, és egy viszonylag harcos felszállást sikerült teljesítenem. De sokat beszéltem, itt a videó a megpróbáltatásaimról:
Imre egyébként tegnap felhívott, hogy felajánljon még egy tandemrepülést, egy simábbat, egy tágasabb, nyugodtabb lejtőről, hogy ne ez a küzdelem maradjon meg bennem. Mert a siklóernyőzés (legalábbis hobbiszinten) nem veszélyes sport, inkább egy meditatív állapotról szól a tapasztalt pilóták szerint, amikor fentről lepillantasz a tájra, ugyanolyan szabadon repülsz, mint a madarak, te döntöd el, merre indulsz, hol szállsz le. Mindezt nem egy fémdobozban, hanem egy kényelmes székben ülve. És odafent tényleg nem számít, hogy ilyen idiótán nézel ki, csak a madarak látnak:
Van lehetőség három napos próbára, mielőtt az ember dönt, de szerintem én elkezdem a tanfolyamot is. Talán nemsokára jelentkezem az Egy nap a város felett sorozattal.