A kedd halnap - mondta a telefon túlsó végén a rendelést felvevő pincér. Tudom - mondtam. Épp ezért megyünk kedden.

Lehúztam egy munkanapot, olyan volt, mint a többi. De az este az más, az Olimpiába megyünk halnapra. Az edzőterem előtt találkoztam Eszterrel, tulajdonképpen ő csábított a gasztronómiai kirándulásra. Nem siettünk. Elkéstünk. Odatelefonáltunk. Semmi baj.

Az Olimpia már tele volt, Csongrádi Csaba már így várt minket: hát megjöttek az utolsó vendégek is. Már mondom is a nevet, Szűcs Ádám, foglaljanak helyet.

Sok jót hallottam már a főpincérről, például Csabának is kifejezetten tetszett a stílusa. A stílusával per definitionem nekem sincs bajom, mással inkább. Először mondta, hogy ha bort innánk, hívja a sommelier-t, majd pár perc múlva hozta is: egy borlapot, azzal hogy "olvasgassuk". A társaságom remek volt, Eszterrel jól szórakoztunk, nem bántam semmit, nemsokára jött vissza Csaba, hogy mit innánk. A borlapon általában csak üvegár szerepelt, érdeklődtem, mit ihatnánk pohárban. Csaba méltatlankodott: hát ezért mondtam, hogy olvasgassák! Lapoz néhányat, és rámutat a végére biggyesztett szövegre, pohár bor egyedi megegyezés alapján. Kértem olaszrizlinget, amilyet ajánl, rá bízom. Kihozott egy pohár chardonnay-t, Konyárit. Az se rossz, mondtam.

Hogy mást ne érjen meglepetésként a halnap: az Olimpiában a vacsoramenü 3-6 fogásos, a vendég csak a fogások számát határozhatja meg, de kedden még azt sem, a táblára krétával felírva kilenc fogás, a menü első tagja a bor után pár perccel befut.

8:26 Branzino. Nincs a táblán, vagyis ezzel összesen tíz fogásra kellett felkészítenünk magunkat. Nagyon üde, nagyon friss, egy jó kezdés.

8:33 Nemsokára érkezik a csőkagyló mangósalátával, a többiek már jóval előttünk járnak, megpróbálnak minket felzárkóztatni. A csőkagyló jellegtelen volt, nem nyerte el a tetszésemet, de a fogás összességében kellemes volt.

8:41 A pácolt övhal már sokkal határozottabb versenyző, pont jókor érkezik. Még a gyömbér is jól áll rajta, a hínárággyal együtt, amin feküdt, pont a száj megfelelő ízlelő területeit dolgozta meg.

8:58 Az izgalmakat a hallevesnek kellett volna folytatnia csillagos cápával, de inkább csak a szemünket lakatta jól, a kagyló adott egy kis intenzitást a fogásnak, ami összességében nekem szintén egy kicsit jellegtelennek tűnt.

9:16 Következett a morgóhal sáfrányos rizottóval, Szt. Jakab kagyló ikrájából készült szósszal. A hal annyira ízlett, hogy a fotózás előtt rávetettem magam, a rizottó inkább csak elment.

9:25 Az ördöghal tökfőzelékkel nekem szokatlan párosítás volt, de kellemes, néhány szálkát azonban kerülgetnem kellett emlékeim szerint. De ez legyen a legkevesebb.

Szünet. Egy ideig ekkor nem hoztak több ételt, amit értékeltünk, ennek pont akkor jött el az ideje. Szentesi József küvéjére váltottam, ami sokkal összetettebb bor, mint az előző chardonnay - ez a tulajdonsága a szünetben nagyon is megfelelő, de félünk, hogy picit ráül majd a következő ételekre. Mert fogások még akadtak bőven.

9:50 Érkezik a rája vörösboros öntettel és bok-choy-jal. A rája állaga számomra annyira bizarr, hogy nem tudok vele mit kezdeni, az íze sem segít a problémán, mindketten megpiszkáljuk az ételt, és visszaküldjük.

10:09 Viszont a rák és a Szt. Jakab kagyló avokádóágyon, néhány csepp chiliszósszal egészen kellemes folytatás. Az agyunk lassan átvált zöld és piros jelzést adó géppé, és az árnyalatokra egyre kevésbé fogékony.

10:28 Újabb meglepetésfogás, ezzel már 11-nél tartunk összesen az este folyamán. Borjúsült vénuszkagylóval és zöldspárgával, talán nem sok keresnivalója van a menüben, de azért megbarátkozunk vele. A gyomrunk már kevésbé, lázadozásba kezd. Morog.

10:43 Befut menetrend szerint a tonhal és a hínár. Már nem kérdezünk, nem értékelünk. Már csak ki akarunk jutni, ha még bírunk.

11:00 A desszert enyhíti a kínokat, a hét fűszer fagylalt és az aszalt gyümölcsös mousse kellemes lezárás volt, és szerencsére sehol sem akadt benne tengeri élőlény. Sajnos ezt előbb ettem meg, minthogy rendes fotót készítsek róla.

Három óráig etettek tehát kisebb megszakításokkal, tizenegy fogást ettünk végig, és csak a ráját küldtük vissza. Összességében inkább egy kellemes élménynek mondanám, nem estem hasra a fogásoktól, és a gyomrom egyértelműen azon a véleményen volt, hogy a lakoma ívét sem sikerült maradéktalanul eltalálni, vagy túl sok volt ez egyszerre, vagy a keveredési együtthatót kellene átgondolni. A borok önmagukban nagyon jók voltak, de az egyszerűbb Konyári jobb kísérő volt, mint Csongrádi Csaba kedvence, a Szentesi küvé, ami a visszafogottabb halételekre ránehezedett.

Kijött végül a számla is, amit az utolsó desszert után fél órával hoznak menetrendszerűen (már ha ez számla). Picit 30 ezer forint felett fizettünk, de kellemes társaságban telt az idő.

Ha szeretnéd tudni, mik a legjobb helyek Budapesten, hol érdemes asztalt foglalni és mit érdemes elkerülni, csatlakozz facebookos csoportunkhoz, ahol minden fontos írásról értesülsz.