Hosszú idő után újra összegyűlt egy posztra való anyag a sorozathoz. A téma továbbra is az utcán hever, ha láttok olyan jelenetet, ami különleges számotokra, jobbá teszi a napotokat, megnevettet vagy csodálkozásra késztet, küldjetek továbbra is fotókat nekünk. Nem kell különleges minőség, kamera már majdnem minden mobilon van. Nyitott szem meg minden fejen található, csak használni kell.

Az első kép valahol a belvárosban készült, a tábla állítása szerint ha bezárják a kaput, nincs szabad bejárás, csak a házfelügyelő felébresztése és természetesen a megfelelő összeg leszurkolása mellett.

Nem tudom, ez a rendszer még mindig így megy-e itt, de régebben rendszeres volt ez a gyakorlat. A házmesternek (és a jobb házakban a segédjének, a viceházmesternek) nem járt fizetés, csak szolgálati lakás. A lift kezelése és esténként az ajtó kinyitása járt plusz marokba nyomott húsz fillérrel, később egy forinttal.

Második képünkön a Kiskörúton egy hirdető oszlopra felerősített pár cipőt látunk, hogy hogyan került oda, és meddig lesz ott, rejtély.

Mesi küldte nekünk a Márvány utca 48 kapubejáró feletti szobrot, amin egy egy érthetetlen konstellációt figyelhetünk meg egy izmos férfitest, egy ágyékkötő és egy rohamsisak részvételével. Aki tudja a megoldást, ne titkolja, ki ez és mit akar.

Van egy hely Budapesten, messze a központtól, ahol te lehetsz a király, ha lakást vásárolsz. Ezt sikerült még megtoldani egy szupi jelzővel, nem tudom, ti hogy vagytok vele, én máris két lakást vettem, hogy menő legyek.

Ez a kép a Deák téren, a metróban készül, és nem is önmagában érdekes, hanem hogy hogyan reagálnak rá az emberek. Egy tévé van bekapcsolva, ami tulajdonképp semmit sem mutat, csak világít, mégis minden arra járó belebámul a képernyőbe. Egy ideig álltam ott, és figyeltem az embereket, és tényleg. Mindenki. Én is.

Szerintem ezt már a génekkel adjuk tovább, ha látunk egy képernyőt, belenézünk.