A hétvégén Győrben voltunk és ebéd után sétáltunk egyet a belvárosban. Több mint tíz éve elköltöztem Budapestre, azóta inkább turistaként, és nem helyi lakosként vagyok jelen: rácsodálkozom olyan épületekre, cégérekre, díszburkolatokra, amik a győrieknek fel sem tűnnek, annyiszor látták már. A felújított Széchenyi térért meg egyenesen rajongok, hiszen korábban egy nagy aszfaltteknő volt az egész, és bár a felújítási munkálatokat elég nagy botrányok övezték (finomkodás helyett egyszerűen ledózerolták a középkori emlékeket), a végeredmény tagadhatatlanul szép lett:

Bár semmit sem tudok a téren található éttermekről, séta közben megláttam a következő táblát, és úgy gondoltam, ugorjunk be hármasban egy ilyen 590 forintos kávé-sütemény-kombóra:

Beültünk az étterembe, rövidesen meg is érkezett az udvarias pincér a három étlappal. Mielőtt átnyújtotta volna, rákérdeztem az akciós kínálatra. Először zavarba jött, majd amikor pontosítottam, hogy az étterem előtti táblán látható 590 forintos ajánlatra gondolok, amiben egy kávé meg egy sütemény van, azt mondta, létezik az akció, és "Megoldjuk, megoldjuk". Gyanús, nagyon gyanús.

Néhány perc alatt sikerült is választani, két panna cottát, egy somlóit, két eszpresszót és egy caffé latte-t kértünk, és bár a desszertek magukban is többe kerültek 590 forintnál, leadtuk a pincérünknek a megrendelést, bízva abban, hogy "megoldják, megoldják".

A Palla d'oro étterem egyébként kellemes hely, nem sajnálták a pénz a felújításra, és a somlói is rendben volt, a panna cottával azonban elkezdődött a mélyrepülés, ami bár jól nézett ki, a savanyún kívül nem sok íze volt:

A közepesnél kicsit rosszabb olasz desszert után megittuk a kávénkat, aztán kértem a számlát, amin egyáltalán nem meglepő módon 1770 forint helyett 3280 forint szerepelt. Hívtam a pincért, pedig valójában számítottam arra, hogy a vártnál többet kell majd fizetnem, csak egyszerűen nem hagyott nyugodni a dolog, végig akartam játszani a meccset, jelezni akartam, hogy hiba történt, hogy egy normális étteremben ennek nem szabadna előfordulnia.

"Ezek szerint mégsem sikerült megoldani" - mondtam, mire a pincér még mindig udvariasan azt válaszolta, hogy étlapról választottunk, az akció ezekre a süteményekre nem vonatkozik. Kérdeztem, hogy akkor melyikekre. Kiderült, hogy ugyanezekre, csak féladagokra. Próbáltam kideríteni, hogy ennek hol van írásos nyoma, vagy hogy ezt miért nem lehetett legalább szóban tudatni velünk, hogy ezt mégis honnan kéne tudnunk, de minden további próbálkozás hiábavaló volt.

Igazság szerint egy olyan esettel állunk szemben, amikor még épp nem csinálok botrányt, mert csak alulról súroljuk az átverés kategóriáját, de már világosan megmutatkozik a különbség a jó és a rossz étterem között. Nagy vonalakban persze mondhatnánk akár azt is, hogy igaza volt a pincérnek, de a folyamatábrát átnézve kiderül, hogy vagy képtelen volt észben tartani, mi történik annál a három asztalnál, ahol épp vendégek voltak, vagy a vendégek szívatása a kedvenc hobbija vasárnap délutánonként:

1: Az egy sütis, egy kávés akcióról érdeklődünk
2: Kiderül, hogy van ilyen, majd kapunk egy-egy étlapot
3: Rendelünk egy sütit, egy kávét
4: Szó nélkül megkapjuk
5: Teljes árat fizetünk
6: A pincér rácsodálkozik, hogy az egy sütis, egy kávés ajánlatot szerettük volna kérni.

A végeredmény: nincs botrány, nincs panaszkönyv, finom jelzése van annak, hogy az eljárás szerintünk nem volt korrekt, többet meg nem megyünk ebbe az étterembe.