Több szempontból is érdekes rendezvényen vettem részt múlt héten, a Baross Gábor Társaság Milyen legyen (lesz) Budapest? címmel szervezett egy sajtónyilvános vitaestet, ami végül egész másként sült el, mint amire számítottam. Más nézőpontból mégis pontosan úgy - mindjárt el is magyarázom, mire gondolok.
A terv úgy nézett ki, hogy Tarlós István és a Budapest átalakításáért leginkább felelős Finta József röviden ismertetik az elképzeléseiket, a bejáratnál kapott, 300 oldalas, remek kiadványból mazsolázva pedig bárki tehet fel kérdéseket, kifejezheti aggodalmát, satöbbi. Ehhez képest az este amolyan nagyméretű falugyűlés érzetét keltette, a felszólalók a nehézségeket és a megoldásra váró problémákat emelték ki, amire a hozzászólók még egy adagot zúdítottak, megmutatva, hogy noha a Baross Gábor társaság kezdeményezése nagyon jó, nem állunk még készen arra, hogy túlságosan áttörjünk a megmentésre váró Budapest aggasztó képén, és a távolabbi jövőbe nézzünk.
A bejáratnál osztogatott kiadvány címe "Budapest holnap, holnapután", és neves szakértők, építészek foglalnak benne állást a város jövőjét és jelenét illetően. A vége felé konkrét ötletek, projekttervek is bemutatásra kerülnek látványtervekkel, szöveges leírással. Egy profik által készített, könnyen emészthető állapotfelmérés, látványos tervek, a jövő illata. Átlapozva úgy tűnt, tényleg történnek a dolgok, és noha a blogon Csaba már kifejezte aggodalmát a Finta-féle gyalogoshidat illetően, úgy tűnt, lesz koncepció Budapest új arcát illetően, megvédve a régi értékeket. És erről az arcról vitatkozunk aznap.
Ehhez képest a főpolgármester nagyjából fél órán keresztül beszélt, sok témát érintett, amit röviden így foglalnék össze: pénz az nincs, a terv egyelőre az, hogy legyen egy határozott terv, és stabil pénzügyi háttér. Először kifejezte saját munkamódszerét - a BKV megsegítésén kívül nem rohangálnak mindennel a miniszterelnökhöz, viszont a kerületek autonómiáját, az ezek miatti harcokat károsnak látja-, majd elmondta, hogy elsőként egy tervtanácsot állítottak fel, neves építészek részvételével. A Finta József vezette csoportban, amiben Makovecz Imre mellett még körülbelül 14-en kapnak helyet, az egységes városrendezési tervet dolgozzák ki.
A végeredmény: szó nem lesz itt a következő években gyalogoshídról (plázahídról), új Puskás stadionról, Magyar Géniuszok Házáról vagy kongresszusi központról. A könyv címe is jól kifejezi az elképzelések két ütemét: a "Budapest holnap" nagyjából a főpolgármester által felvázolt stabilitás megszerzése, tervek összeállítása és a legfontosabb nagy, és számos kis projekt megvalósításában van. "Budapest holnapután": Finta jövőképe, az építészek elereszthetik a fantáziájukat, és jöhetnek a grandiózus mamutberuházásokkal járó ötletek. Amikből aztán vagy lesz valami, vagy nem.
Viszont a beszédből az is nyilvánvaló lett, mik a pirossal aláhúzott, az elkövetkező kábé két évre tervezett változások, a reálisan megvalósulás előtt álló projektek. Egyrészt a autós közlekedésben bekövetkező újító erejű változás, az úgynevezett zöldhullám, mint jelenség elterjesztése, Tarlós állítása szerint legutóbb a Bécsi úton 90-nel kellett mennie, hogy sikerüljön a zöldeket végigszedni. A mesterséges dugókeltés, hogy az autósoknak elmenjen a kedve autóba szállni, egy baromság - mondta a főpolgármester.
Átverekszik valahogy a fonódó villamos projektjét is, hogy egyetlen kötött pályás vonallal össze legyen kötve Óbuda, a Bécsi út vége Budafokkal. Megújítanák az Ybl bazárt is (fenti kép), ami gyakorlatilag romokban és funkció nélkül áll évtizedek óta, és újrahasznosítása nem most van először napirenden. Az 1-es villamost átviszik a Lágymányosi hídon, és az agglomeráció összekötését a várossal is javítják valamilyen módon. Cél még az autómentes belváros, a dugóadó bevezetése is, de ennek inkább az előkészületei zajlanak még egyelőre. Ezeken kívül mamutberuházásra nem lehet számítani.
Tarlós István beszélt arról is, hogy valószínűleg elmarad a Városháza-projekt (a Károly körúton kialakított ideiglenes park beépítése), mint mondta, ő szíve szerint ott közparkot alakíttatna ki, ezért mindent meg is fog tenni.
Finta egy ilyen felvezető után már félve nyúlhatott volna saját, nagyszabású terveinek ismertetéséhez, inkább kiemelte, hogy 10-20 év múlva nem marad eklektikus építészeti emlék a városban, úgy pusztulnak az értékek. Mivel kevés a pénz, az embereket kellene rávenni, hogy nagyobb védjék a környezetüket - ez is elhangzott (amivel egyébként maximálisan egyetértünk, és a Budapest Legszebb Lépcsőházai sorozatunkkal is szeretnénk hasonló hatást elérni).
Nagyjából ennyire lehet a következő néhány évben számítani. A következő néhány hétben életben tartjuk még ezt a témát, megnézzük, hogy mik Budapest legnagyobb hiányosságai, valamint hogy milyen konkrét illetve általános tervek vannak a felvirágoztatására.