Folytatódik Budapest legszebb lépcsőházait felkutató sorozatunk, ezúttal is egy általatok ajánlott (ne hagyjátok abba) lépcsőházba látogattunk el. Míg múlt héten az Andrássy út 45-ben csodálkoztunk rá a haldoklásában is szép lépcsőházra, most a volt Harkányi Palota mellett található, sokkal rendezettebb lakóhelyet néztük meg.

Különösen tetszik a kovácsoltvas bejárati kapu, és az ehhez illeszkedő belső lámpák és földszinti ablakrácsok. Látszik, hogy a lépcsőházat nemrég újították fel, bár az egyik oszlopsor felett beázás tönkretette az egyik boltívet. Egy közműmunkálatot követően pedig az alvállalkozók nem tartották érdemesnek visszajavítani a szétvert falat a fogadószekrény alatt, így a lyuk ott éktelenkedik.

Mivel ez már zsinórban a második Andrássy úti helyszín, érdemes megismerni kicsit jobban a környezetet.

Először Kossuth Lajos írt egy Pestet élhetőbbé tévő útvonal ötletéről 1841-ben:

Mi szép és kényelmes leend a pestiekre nézve ez árnyas fasorok közt a Lánchídtól kezdve egész a Városerdőig mintegy parkban sétálni s kocsizni, kikerülve a szűk ronda Király utcát s annak unalmas vég nélküli házsorát.

Gróf id. Andrássy Gyula miniszterelnök egy új sugárút építésének tervét fogadtatta el a képviselőházzal 30 évvel később, persze már ekkor sem a parkban sétálás ideája valósult meg. Podmaniczky Frigyes báró építette meg az akkor Sugárútnak nevezett, széles összeköttetést a Belváros és a Városliget között, büszkén kiemelve a sokszor vele sétáló Krúdy Gyulának, hogy itt "senkinek se tapossák le a sleppjét, nem állították meg vágtató paripáját." Itt be lehetett mutatni a lóhajtó művészetet, ment is a gyorshajtás rendesen. Ma már inkább a lassú autóhömpölygés jellemző az Andrássyra.

Regényes történetek övezik a Sugárút építését is, mivel a terület egy "vad növényzettel, rákosi homokkal, pusztai bojtorjánnal, elhagyatottsággal, rosszhiszeműséggel" övezett terület volt, a legtöbb baj "a mai Operaház helyén álló piros szemű csárdával" volt, "amely találkozóhelye volt a Nagy Ignác regényeiben sokszor emlegetett városi és pusztai csavargóknak, gyanús vándorlegényeknek". Podmaniczky Frigyes saját regénye szerint maga tett rendet errefelé, éjszakánként fokossal és pisztollyal járva a környéket.

Az építkezés után a telekárak természetesen gyorsan felmentek, és szinte az összes ház alatt nyíltak meg a kávéházak. Olyan mértékben, hogy állítólag az az útbaigazítás teljesen egzakt volt, hogy "a ház, amelyik alatt nincs kávéház".

A gyalogos séta igazi szépségét én tavaly szeptemberben éltem át utoljára, amikor lezárták az Oktogonig az utat, hogy a színházak kivonulhassanak az utcára a környező házak mögül.

A legszebb lépcsőház díjra várunk jelentkezőket, ha láttok egy ilyet, vagy ami még jobb, ilyenben laktok, ne habozzatok írni, vagy fotót küldeni.