Múlt héten írtam arról, hogy milyen pofás parkot alakítottak ki a lakásom közelében, a Kinizsi és a Köztelek utca között. A helyzet változatlan, a padok megvannak, a mesterséges rét pompás, a fa térelemekből sem csinált még senki lángoló pogány oltárt.

Mivel egyelőre őrzik a területet, viszonylagos biztonságban van a Markusovszky tér, van viszont egy remek példám arra, hogy mi várna a környékre, ha váratlanul elballagna a zöld mellényes fickó.

Ez:

A kép az Erzsébet téren készült, a Gödör klub mellett, ami néhány éve még Budapest legszórakoztatóbb, legélhetőbb szabadtéri területe volt, most meg egy ócska, bomladozó, bűzös tetem.

Egy elég drága tetem: amikor kiderült, hogy mégsem itt lesz a Nemzeti Színház, és helyette egy kulturális központot hoznak létre, 2,2 milliárd forintot szavaztak meg a befektetésnek. A nyertes pályázatot 2000-ben hozták nyilvánosságra, aztán pár évvel később átadták a felújított, meseszép teret, meg a hozzá tartozó klubbot. Előbbit szinte átmenet nélkül szállták meg a budapestiek, utóbbit évekig alig látogatták, aztán szép lassan odaszoktak, majd ott is maradtak a városlakók, méghozzá olyan számban, hogy nyaranta be sem lehet férni a klub előterének minősülő lépcsősorra.

Kár, hogy közben a park szétrohadt. Minden, ami a Gödörhöz tartozik, szép és rendezett, minden ami azon kívül van, egyre inkább egy közép-ázsiai ország elfelejtett műemlékére kezd hasonlítani. A folyamat évek alatt zajlott le, lépésről-lépésre váltak elviselhetetlenné a körülmények, de csak akkor tűnt fel, hogy mekkora a baj, amikor a nyáron a Szabadság tértől a Kálvinig bemutattam Budapest legszebb részeit a vidéki barátaimnak, akik az Erzsébet térre érve megdöbbentek az ott tapasztalt állapotoktól. "Eddig szuper volt minden, ez viszont tiszta Balkán" - mondták, és ahogy körülnéztem, igazat kellett adnom nekik, hiszen a tér már régen nem az volt, mint ami a fejemben élt.

A fű kikopott, az üvegfelületek betörtek, a faburkolat átszakadt, a betonelemek széthullottak. Kár lenne elhallgatni a deszkások felelősségét, akik nagyon sokat tettek azért, hogy a park ilyen állapotba került, és ebből a szempontból engem az sem különösebben érdekel, hogy a tér túloldalán felhúzott pálya nyári átadásáig nem nagyon tudtak hol játszani ezek a fiatalok.

De a felelősség nemcsak az övék. Mindenki kicsit hozzájárult a tér pusztulásához, de ez már csak egy ilyen ipar: ahol vannak emberek, ott elhasználódnak a térelemek, főleg ha nincs senki, aki megakadályozná a rothadást. Vagy aki helyretenné azt.

A park ugyanis lényegében mindenféle felügyelet nélkül pusztult le az elmúlt években, lassan értelmetlenné téve így a 2,2 milliárdos beruházást. Pedig mennyibe kerülne éves szinten napi 24 órában őriztetni a területet? Adókkal, mindennel együtt kábé 3-4 millióba. Három őrrel 9-12 millióba. Ez a kiadás elmarad a felújítási költségekhez képest, a közbeszerzési folyamatokat ismerve ekkora összegből talán ha 4-5 padra, meg egy lépcsősorra futja, de még ha korrigálják is a pusztulást minden évben, akkor sincs meg a szépség állandósult érzete, csak a folyamatos pusztulásé, meg a gyors, de rövid feltámadásé. Ennél sokkal jobb lenne, ha folyton szépnek láthatnánk a belváros egyik legszórakoztatóbb terét, a helyzet azonban a vázoltnál is sokkal rosszabb.

A teret ugyanis nemcsak nem őrzik, de még csak fel sem újítják, egyre rosszabb a terület állapota, nagyrészt persze azért is, mert a tulajdonosok, a főváros, az állam és a Gödör klub üzemeltetője nem tud megegyezni abban, hogy kinek is lenne a feladata a környék rendberakása.

Nem gondolom, hogy ilyen fontos ügyekben, ezeken a kiemelt területeken teret kéne adni az efféle kötélhúzásnak, sokkal fontosabb lenne, hogy néhány hónap alatt megoldás szülessen a problémákra, de itt most már lassan egy évtizede tisztázatlan kérdésekkel állunk szemben.

Egy évtized, és nem sikerült eldönteni, kinek kéne és főleg, hogyan, rendbe tartani a környéket. Például ez a galamb sem tegnap döglött meg, mégsem zavar senkit a már porhanyós tetem:

Amikor pár hete arra jártam, épp felújították az egyik lépcsősort, de erre semmi szükség: ne költsenek milliókat olyasmire, amit aztán nem védenek meg, amit jövőre megint fel kell újítani. Döntsék el, melyik feladat kihez tartozik, oldják meg az értékek felügyeletét, aztán mehet a felújítás.

És akkor lehet egy olyan terünk, amilyennek az Erzsébetet is szánták az ezredfordulón, és amilyen volt is az pár évig a megépülése után.