Amikor nyáron a szerkesztőségünk elköltözött a Ménesi útról, leginkább a kellemetlenséget láttam magam előtt. Összepakolni a cuccokat, Óbudára, egy szűkebb helyre, tetőtérbe költözni, az ellenkezés minden formája felbukkant a fejemben. Mondjuk eddig sem gyakran jártam be, gondoltam, legfeljebb ezután még kevesebbet fogok.

Aztán amikor először megtaláltam a Miklós tér 1 szám alatti épületet, előkotortam a kapukódot, és bejutottam a magas falakkal és irodákkal körülvett belső udvarra, eléggé meglepődtem. A Szentendrei út mellett sorakozó panelek között egy külön kis világot találtam, tavacskával, pavilonnal, sok zölddel. Hirtelen megtetszett a dolog.

Azonban csak néhány hónappal a költözés után gondoltam először arra, hogy jobban meg kellene ismerni az épület múltját, mert sejtettem, hogy a timpanon és az ívelt, kettős lépcsősorok nem alapfelszereltségei egy irodaháznak. Amit azonban találtam, az engem is meglepett.

Ez az épület egykor selyemgombolyítóként funkcionált, továbbmegyek, egyenesen ennek épült. A világos, ma üvegtetejű pavilont 1786-ban adták át rendeltetésének, és kezdték ide hordani a selyemhernyók gubóit, hogy azokat kiáztatva lefejtsék a végtelen hosszúnak tűnő szálakat (hacsak a hernyó nem rágta már ki magát a burok oldalán, akkor sok rövidebb szálat), innen az elnevezés is, a filament a végtelen szálra utal, a filatórium elnevezés pedig a selyemcérnázót jelöli.

Innen a név: Filatorigát. Ki hitte volna, hogy abban a műemlékben dolgozom, amiről a városrészt elnevezték.

Persze ez nem teljesen igaz, egészen pontosan egy másik, már lebontott épület a névadó, először ugyanis a selyemcérnázó készült el az 1780-as évek elején, hatalmas, monumentális üzem volt, a Monarchia legnagyobbja, ami nem egész kilenc éven belül tönkre is ment. Ezt az eredeti épületet vízikerekekkel, duzzasztókkal már csak a textilmúzeumban láthatjuk, maketten. A selyemgombolyító viszont - ahol dogozom - állítólag egészen az 1830-as évekig működött.

Azért kíváncsi lennék, hányan dolgoznak még ilyen hosszú és gazdag múlttal rendelkező műemlékben az országban úgy, hogy nem is tudnak róla. Persze nem az A kategóriás irodaházak lakóira gondolok.