Mostanában elég sokat lehet hallani arról , hogy a Duna kihasználatlan terület. Egy Budapesthez hasonló adottságokkal megáldott városban általában élénk vízi forgalom zajlik, az emberek hajóval szelik át a folyót, azzal mennek munkahelyükre, néha meg csak úgy felszállnak, a szórakozás kedvéért.

A jó példát nekem Bangkok jelenti: a Csao praját úgy szelik át a kisebb-nagyobb hajók, mint a barázdák a tenyeremet, húsz forintból bármikor átjutunk a túloldalra valami ősöreg csotrogánnyal, és ha messzebbre akarunk menni, menetrend szerinti járatok indulnak szinte minden percben, minden irányba.

Budapest ehhez képes valóban unalmasnak tűnik: mintha csak a turistáknak fenntartott hajók lennének a Dunán, amik három-négyezer forintból visznek egy kört, de valódi közlekedésre, A-ból B pontba jutásra alkalmatlanok.

A valóság azonban egészen más képet mutat, ugyanis, és ezen még a legtöbb budapesti ismerősöm is meglepődött, van tömegközlekedésre szánt hajó a városban. A BKV üzemelteti, és a Boráros tér-Szentedrei sziget útvonalon közlekedik, 13 megállóval. Ha csak a Jászaiig megyünk, hatszáz forint a jegy, ha egészen Pünkösdfürdőig, kilencszáz. Gyerekjegy féláron, bicikli hétszáz.

Egyáltalán nem drága, ha a panorámajáratok díjszabásával vetjük össze, ráadásul ezek menetrend szerint járnak, kiszámíthatók, lehet rájuk készülni, lehet velük közlekedni.

Legalábbis elméletben, múlt szombaton ugyanis kipróbáltuk, hogy milyen az élmény gyakorlatban. Az például rögtön kiderült, hogy munkába járásra alkalmatlan a hajó, mert a Borárosról hétköznap 8:45-kor indul az első járat, ami csak akkor felelne meg, ha tízre járnék dolgozni. Vissza meg csak akkor tudnék jönni, ha legkésőbb háromnegyed öt kürül lejárna a munkaidőm, később ugyanis már nem indulnak a Borárosra hajók, sőt, a Petőfi és a Margit híd közti belvárosi szakasz teljesen kimarad öt után a szórásból. Pont az a rész, amit egy intenzívebb hajóközlekedéssel érdemes lenne tehermentesíteni, hogy csökkentsük az utakon a dugókat.

Baj van a rendszerességgel is, ugyanis csak két-három óránként indulnak hajók, de akkor sem pontosan: a hétvégi például húsz percet késett, mert az egyébként nagyon menő, Rejtő Jenő könyvekbe illő tetovált, nagydarab, szakállas, napszemüveges, dohányzó kapitány akkor kezdte el enni a székelykáposztát, amikor el kellett volna indulnunk.

Legalább volt idő körülnézni a hajón, amivel nincs semmi gond: van zárt rész, meg nyitott, üdítőt 150-200 forintért is lehet kapni, viszonylagos tisztaság is van, bár ha nem tudnék úszni, inkább vállalnám a fulladásos halált, minthogy beszálljak ebbe a mentőcsónakba:

Az utazás viszont remek. A Duna közepéről nézve Budapest csodálatos, azok az épületek, amik észrevétlenül sorakoznak, miközben elsuhanunk mellettük autóval, hirtelen vidámak, izgalmasak, szépek lesznek. Felfedezzük alulról a hidakat, néhány remek teraszt, meg egy 934 éve kihelyezett fényreklámot is:

A megállók is jók, eddig észre sem vettem őket, de most kiderült, hogy a Petőfi téren például pont olyan üvegtetejű állomások úsznak a vízen, mint amilyenekkel tíz éve még Budapest belvárosában találkozhattunk mondjuk a Kossuth Lajos utcában.

Az egész út körülbelül 25 percig tartott a Borárostól a Jászaiig, hamarabb megérkeztünk tehát, mint amennyi időt a dugóban ücsörögve töltöttünk volna egy átlagos hétköznap reggel a pesti rakparton.

Mi következik ebből? Hát hogy ha lenne rendes, időben és gyakran induló hajójárat, az igazi alternatívája lehetne a többi közlekedési módnak, ráadásul a megszokottnál sokkal élvezetesebb utazásban lehetne részünk. Azt viszont nehéz megbecsülni, hogy mennyien választanák a vízi közlekedést: jellemző, hogy még a ritka indulás mellett is alig voltunk néhányan a hajón, és ők is főleg turisták voltak. Nem tudom ugyanakkor, hogy mi az ok, és mi az okozat: kevés az érdeklődő, ezért a veszteség minimalizálása érdekében ritkán indít járatot a BKV, vagy azért nem használja senki a hajókat, mert azok úgyis ritkán, megbízhatatlanul és rossz időpontban indulnak?

A BKV helyében én ráfeküdnék erre a kérdésre, a legsűrűbb vonalon, a Margit híd és a Petőfi híd között reggel héttől este hétig félóránként indítanék egy hajót, minden létező platformot megragadnék arra, hogy megismertessem az emberekkel a vízi közlekedés lehetőségét, aztán megnézném, mi történik. A 25 milliárdos veszteség mellé befér még pármillió mínusz, ha bukás lesz a projekt, de ha nem, akkor óriásit léphetne előre Budapest tömegközlekedése.

Ha szerinted is érdemes lenne életre kelteni a vízi közlekedést, nyomd meg a Tetszik-gombot!