Ma a szokásos 20-25 perc helyett 45 percig tartott a hazautam. Leesett pár csepp eső, az aszfalton még csillog a délutáni zápor nyoma, és ilyenkor valahogy minden összezavarodik. Az egyetlen jó pillanat a közel egy órás vezetésben az volt, amikor a Culinarisban találtam igazán érett avokádót, ami a boltok többségében kapható kőkemény gumókkal ellentétben azonnal fogyasztható. Rá is volt írva, hogy azonnal fogyasztható:

De visszatérve a forgalomra, szerintem az egy örök, megfejthetetlen rejtély, hogy mi történik ilyenkor a vezetőkkel, mi okozza a tanácstalanságot, meg az abból fakadó óriásdugókat. Kétféle reakció létezik ilyenkor, pontosabban háromféle, mert van, aki ugyanúgy vezet, mint száraz úton, de hát az ugye nem reakció.

A többiek azonban vagy túlságosan óvatossá vállnak, vagy megőrülnek, és vadállat módjára kezdenek vezetni. Fél órája például majdnem balesetet okozott a budai rakparton az a BMW terepjárós, aki megunta a lépésben haladást, és egy kövér gázt nyomva, átvágott az ellentétes sávba. Mázlija volt, mert amikor jött már valaki szembe, visszaengedték, adtak neki helyet, nem voltak olyan kelet-európaiak a többiek, mint ő. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a fickónak német rendszáma volt.

Na de visszatérve, minden beállt, még a a Ráday utca melletti apró kis sikátorok is járhatatlanok, nincs menekülés, aki most indul útnak, várjon türelemmel, különben eljön a 19. idegösszeomlás.