Szóval akkor közkívánatra folytatódjon a múlt héten elkezdett sorozat, ami nem is sorozat igazából, csak ilyen cikkecskék abból az alaphelyzetből kiindulva, hogy az ember szinte sosem tudja úgy szemlélni a saját városát, mint mondjuk Párizst, vagy Rómát (kivéve, ha az ember párizsi, esetleg római),…

Nem mondom, hogy sorozat lesz ebből, de mondjuk akár lehet is. Az alapja, hogy a lányommal hetente egyszer tartunk egy csavargós délutánt a belvárosban, és ilyenkor nyilván olyan helyeket mutogatok meg neki, amiket magamtól nem keresnék fel: mert a Bazilikát minden budapesti ismeri, de egy ötévesnek…