A Horánszky utcában található egy Fiktiv Pub nevű hely, aminek a műfaji megnevezése különös: gasztro galéria. Evés, ivás, képek, fordíthatnánk le a híres népligeti szófordulattal, egy olyan hely, ahol a finom falatokra és a művészetre egyaránt hangsúlyt fektetnek.
Most pedig egy olyan menő kiállításuk van, hogy feltétlenül érdemes betérni erre jártunkban.
Papp Norbert festőművészt még Győrből, a szülővárosomból ismerem, húsz éves formák lehettünk, amikor először összefutottunk. Persze akkor még fogalmam sem volt Norbi kibontakozó művészetéről, azt sem tudom, hogyan állt ezzel a dologgal, mindenesetre évekkel később jöttek szembe a munkái, amik nagyon tetszettek. Tudjátok, nem úgy tetszettek, hogy ezek Norbi festményei, hanem mindettől függetlenül.
Úgyhogy ha Budapesten állít ki, meg szoktam nézni a munkáit. Sőt, mivel ügyes homok- és iPad-animációkat is művel, a céges csapatépítőinkre is megpróbálom időnként becsempészni egy rövid előadás erejéig.
A Fiktív Pubban február végéig láthatjátok a képeket, nem kell fogyasztani, lehet csak az alkotások miatt is érkezni. Sőt, vásárolni is lehet, de ha ezt tervezitek, vigyetek egy mérőszalagot: a képek centiméterben vett hosszabbik oldala adja ki az árat forintban, már amennyiben ezt a számot megszorozzátok ezerrel. Egy 50 x 70-es kép tehát 70 ezer forint.
Egyébként meg van cseh Bernard sör csapon, én ettem egy grillezett cheddarral bolondított salátát is, ami szintén jólesett (vághatták volna kisebbre a saláta összetevőit, de hát istenem), miközben tele szájjal kiválasztottam egy szimpatikus kép alatti asztalt, és ott szívtam magamba egyszerre a kalóriát és a művészetet.
A Reflexshop nyitott egy budai egységet a Horvát utcában, ami a pesti szaküzlet szűkössége után végre bőkezűen bánik a terekkel (egy komplett élelmiszerüzlet volt itt korábban), van hely szellősen pakolni a játékokat, akár kétszer annyi játékot , sőt lehet
leülni, játszani a játékokkal.
A Reflexshopot nem kell bemutatni a blog olvasóinak, minden évben legalább egyszer elhívnak, hogy megmutassák a legújabb csodákat, és mi minden évben átváltozunk gyerekké, és írjuk magunkban a listát, miket vennénk meg, és ha ajándékot veszük felnőttnek vagy gyereknek, sokszor kötünk ki náluk. Na jó, igazából a webshopjukban, de valójában megéri személyesen eljönni, hiszen a bolt híres arról, hogy az ott dolgozók tökéletesen illenek a helyhez.
Ha például a társasjátékok érdekelnek, ott terem Ádám, aki nemcsak hogy ismeri az összeset, de elég magas szintet ért el a művelésükben. És miközben magyaráz - és ez fontos -
nincs semmiféle karácsonyi zene a háttérben. Erre külön figyeltek, hogy ne itt sokallj be decemberben.
Az új boltban természetesen ott vannak a slágertermékek is, amiket jelenleg a Ugears termékei, valamint a Metal Earth csodái.
A makettezés és modellezés bárki által elérhető, populáris és gyönyörű példányai ezek, a Metal Earth termékeit összerakva például egy ékszerre hasonlító tárgyat kapunk, élvezet összerakni, és a végeredmény pedig mindig előkelő helyet kap a gyerek - vagy rajongó felnőtt - szobájában.
A Ugears termékei (Mila Kunis is ebből választott ajándékot, amikor a boltban járt) még ennél is tovább mennek: nagyon nagy kihívás összerakni őket, a végeredmény csodaszép, és, éés, éééés MŰKÖDIK. Olyan szerkezetek ezek, amik mozognak: decemberben érkezik egy autó, aminek a komplett motorját, hajtószerkezetét nekünk kell összerakni fából (így kapunk egy kormányozható, működő autót).
illetve itt van ez:
Egy tekerőlant, egy igazi, hangolható, amit ugyanúgy nekünk kell apró elemekből összerakni. Egy hangszert kell tehát létrehozni, ennél nemesebb puzzle a világon nincs.
De ezek, valamint még egy rakás izgalmas polc és gyerekek számára hasznos fejlesztő játék mellett hatalmas boostot kaptak a társasjátékok, az egész hátsó szekciót megnyerték, játékokra, szervezett bajnokságra alkalmas asztalokkal kiegészítve. Van itt egy elég masszívan megrakott fal például a legnevesebb, legjobb külföldi társasokkal, amiket vagy nem lehet, vagy még nem ültettek át magyarra, esetleg nem éri meg, mert egy-egy tábla 30-40 ezer forintos árcímkével sokkol. Itt viszont ki lehet próbálni őket, tényleg tudnak-e ennyit - a hozzáértők szerint “hoooogyne”.
Egy külön polcon találjuk a Reflexshop által Magyarországon kiadott társasokat is, és van is belőle jó pár. Nagyon belehúztak, idén vagy harminc társast jelentettek meg, ezek közül három 2017-ben Mensa HungarIQ díjat is kapott, ami elég nagy szó.
Lássunk néhány igazán zseniális címet, amikkel érdemes játszani az ünnepek alatt. Is.
Ez egy olyan játék, ahol nem egymás ellen, hanem egymást segítve kell győznünk. Vagy mindenki megmakkan, vagy mindenkinek sikerül begyűjteni az ereklyéket a szigetről, mielőtt a vízszint túl magas lesz, és elmenekülni a helikopterrel. Egy elvarázsolt világban lépkedünk tehát, ahol bármikor Atlantisszá változhat a körülöttünk található táj: a cél, hogy még ez előtt begyűjtsük az elrejtett kincseket. Közben mehet a csapatmunka: ki merre induljon, vagy inkább mégsem arra, mert süllyed, ki melyik kártyáját játssza ki, hogy megmentse a másikat vagy magát, közben azonban telik az idő, a víz pedig emelkedik. A nehézség állítható, kezdők az 1-es, haladók, a 3-as vízszintről indítják a játékot, rengeteg kombináció és ami a legfontosabb: egymás segítése kell.
A Tiltott Sivatag a párja, ez picit bonyolultabb, több kombinációt tartalmaz. A doboza mindkettőnek gyönyörű, domború fém, igazi kincsesdobozok. És tök jó áruk van.
Legjobb benne: Zseniális, ahogy össze kell dolgozni, így garantáltan nem haragszanak meg egymásra a hevesebb vérmérsékletű gyerekek sem. Egyébként a képekkel együtt tényleg beszippant egy fantáziauniverzumba, azoknak ajánlott, akik szeretik a mesevilágokat.
Ebben a játékban a blöffölés, egymás minél ügyesebb átverése a cél. Az egyik játékos a bíró, a többi játékos a kereskedő, akik el akarják juttatni az árujukat Nottingham piacára, ezek egy része legális, másik részük mocskos csempészárú. Csakhogy a bíró áll a kapuban, és ő dönti el, hogy mit enged be és mit nem - persze elfogad alternatív megoldásokat is, például ha valaki kellő mértékű kenőpénzt juttat neki, talán átenged. Vagy nem? Mi van, ha valaki azért ad sok pénzt, mert csempész, és a lecsukásával még többet kereshet a bíró?
Mindent szabad, ráterelhetjük a gyanút a csapattársunkra, elterelhetjük a bíró figyelmét, vagy akár őszintébe nyomjuk, minden megengedett. A végén a bíró kinyittatja valakivel a zsákját: ha jogos volt az igazoltatása, ő kap pénzt, ha nem, ő fizet.
Legjobb benne: Mindig is szerettem pókerezni, mert a sokszintű blöff és azok leleplezése valamiért örömöt okozott. Na, ez is olyan, csak még egy Robin Hood-szerű történetet is keríthetünk mellé, és folyamatos az interakció az asztalnál, nem csöndben kell méregetni egymást.
Ha játékkiállításra mész, a Tokió Királya standok mindig fullon vannak, mindenki itt nyüzsög, és próbálja kiütni a másik szörnyét a japán fővárosból. A sztori nem bonyolult: egy vagy két szörny (a játékosok számától függ) beszabadult Tokióba. A többi monszter a városban lévőket üti, akik vagy felveszik a kesztyűt, vagy átengedik a helyet az őket támadóknak, és innentől azokat támadja mindenki.
Hatalmas adok-kapok alakulhat ki, főleg a bónusz kártyák használatával, sőt létezik már egy kiegészítő csomag is a játékhoz, amiben egy új karakter is felbukkan, és a meglévő karakterek számára különleges, egyedi tulajdonságokat, viselkedéseket dolgoztak ki.
Legjobb benne: Az elborult japán kaidzsuk világához kell egy kis elmélyülés, hogy értsük ezeket a fura kinézetű izéket, de ha a gyerek tudja, mi a manga, ezt is rögtön levágja majd. Kisebbeknek ajánlott tehát, felnőtteknél ritkább, hogy átérezzék a dolgot, viszont a párbajok, sebzések és a kockadobással kombinált harc izgalmassá teszi a Tokió Királyát mindenkinek.
Az istenek templom előtt kell áldozni, hogy elnyerd a pénzjutalmadat. Csakhogy van, hogy többen ácsingóznak ugyanarra a pénzre, miközben kiderülhet, hogy a kevesebb több. Egy kis blöff, egy kis gyűjtögetés, igazi családi játék, 12 pluszosoknak.
Legjobb benne: Itt is sokat számít, mit feltétleeznek rólad a játékosok, ezért egészen bravúros szinten is űzhető a játék, kis gyakorlattal.
Kártyákat gyűjtesz és velük pontokat. A wasabival többet ér a nigiri, de három maki sem kutya. A gőzgombócból három hatot ér, de sashimiből már tízet. Persze a végén a desszert még átrendezheti a helyezéseket… A kártyák kedvesek, a doboz szép, és nem foglal sok helyet. Gyors game-ek, kicsi doboz, alacsony ár, igazi kompakt karácsonyi ajándék a gasztronómia iránt érdeklődőknek.
Legjobb benne: Pörgős, és szép. Igazi ajándék matéria.
1. nem tudsz nem kipróbálni 2. utána nem tudsz abbahagyni
A dobozból kirakható egy elég nagy pálya, amire mini keljfeljancsi figurákat helyezünk el. A játék lényege, hogy ezeket a figurákat kell
átpöckölni az átjárókon.
Ennyi. Egyszerűen hangzik, de nem az. Viszont aki profi, úgy pöcköl, hogy egymás után négy ajtón megy át a figurája.
Egyikünk a folyosófelügyelő, a többiek a diákok. Utóbbiak menekülnek, előbbi őket üldözi, hiszen csúszkálnak körbe a befagyott iskolában, ami nem szép dolog. Ha elkapja őket, elveszi az ellenőrzőjüket. Megindul a hajsza, a csúszkálás (tényleg olyan hatást kelt a figura a doboz-pályán pöckölve). Eszméletlen addiktív, imádom.
Legjobb benne: a szétpakolható óriási pálya, és az, hogy végre kézügyeség kell egy táblás társasjáték esetében. Ez nagyon ritka. Több nemzetközi díjat is nyert egyébként, amik közül a Kindespiel des Jahres a legnívósabb.
Szóval ha karácsonyi ajándékot vennél, mindenképp ide érdemes benézni, garantáltan találsz nemcsak olyan cuccokat, ami az ajándékozott személyiségéhez passzol, de olyat eredeti játékokat is, aminek nagyon örülnek majd. Karácsonykor a bennünk élő gyereket érdemes megszólítani, mert végül is ő az, aki ünnepel.
Egyébként meg érdemes jönni bármikor, ha mi magunk is szeretnénk játszani. Ha követitek Facebookon a Reflexshopot, külön eseményként látjátok majd a szervezett játékos eseményeket, amikor garantáltan lesz ott egy rakás ember, akikkel társasozni lehet.
Reflexshop Cím: 1027 Budapest, Horvát utca 1-3. (és a pesti 1067 Budapest, Eötvös utca 39.)
Disclaimer: a Reflexshop az Egy nap a városban hirdetője
Zoltán egyébként nem ír könyveket, nem építész, és nem is volt kimondottan szakértője a témának. Elkezdte fotózni az art deco épületeket Budapesten és máshol, aztán rájött, hogy mások letöltik ezeket a képeket az interneten megosztott albumából, hogy azokat felhasználják saját munkáikban. Így aztán úgy döntött, nem hagyja a hobbiját így elúszni.
Pontosabban a szecesszió vonzotta eleinte, így talált rá arra a stílusirányzatra, ami különös módon nagyon is felfedezhetőnek bizonyult: a magyarországi art deco építészeti emlékek a szecessziós állomány tizedés sem érik el.Viszont előtte még senki sem fedezte fel teljes egészében az art deco épületeket: Zoltán úgy érezte magát, mint a hajós, aki ismeretlen kontinenst fedezett fel. Már csak be kellett járnia a földrészt az elejétől a végéig.
Végül megszületett ez a két könyv, ami lefedi a teljes magyar art deco emlékeket, rengeteg fotóval, hivatkozással, és némi szöveggel. Nem tankönyv, inkább a látvány segít nekünk, hogy beazonosítsuk magunk számára is, hogy mit is látunk pontosan, mi is az art deco, és hogyan jelentkezett Magyarországon.
És hogy mennyire hasonlóak lehetnek párizsi és budapesti, debreceni és New York-i épületek, ha egymás mellé illesztjük őket.
Ez a két kötet hiánypótló munka: egybefogja a hazai art deco emlékeket, amiket korábban ilyen alapossággal senki nem mutatott be. A 480 oldalas elektronikus kiadványt végül egy 272 oldalas első, és egy 288 oldalas második részre osztotta, előbbiben az art decóban alkotó magyar építészek munkáit nézhetjük végig, utóbbiban egyéb témák szerint, épülettípusok, alkalmazott- és iparművészeti emlékeket veszünk sorra.
A munka így összerakva nagyon is sarkos, szabályos, teljes, de gondoljuk meg, micsoda kaland volt ezt összerakni. Autózni fel-alá az országban, és megpillantva egy ismerős épületrészletet kipattanni a kocsiból, és lefotózni az épületet. Aztán utánajárni, mi is az.
Zoltán először pdf-ben jelentette csak meg a könyvét, majd végül két kiadásban nagy, nehéz, minőségi könyveket is kiadott. Ő volt egy személyben az író, a fotós, a kiadó, ő vállalta a projekt költségeit, és ő terjesztette könyvesboltokban is a példányokat. Sőt, nála is megrendelhetőek a könyvek, és postázza is a megadott címre. A teljes mű, az első és második kötet együtt 2 x 7990 forint, de vásárolható egy Budapest Art Deco Városnéző séták című, odlaltáskában is elférő kisebb kötet, amiben 200 budapesti art deco épület és iparművészeti részlet szerepel, ebből 100 darab fényképpel és leírással, így a stílus érdeklődői könnyen körbenézhetik a városban a legfontosabb emlékeket. Ez csak 3990 forint.
A kézműves pékségek terjedése megállt Budapesten. Néhány éve egy maroknyi ember gondolta úgy, hogy mostantól tésztát dagaszt, noha korábban elképzelni sem tudtak ilyen elfoglaltságot maguknak, professzionális szinten. Az ötlet bejött, a jó kenyerek újra visszajöttek a köztudatba, az üzlet pedig kifizetődik (itt írtam arról, mennyire). Mégsem látom sorra nyitni a jó minőségű kézműves pékségeket. Akik meg elkezdték ezt, mára már a szakma öregfiúivá váltak.
Éppen ezért csillant fel a szemem, amikor egy jó kakaós csiga kapcsán egy helyen azt a tájékoztatást kaptam, hogy a The Mill szállította nekik a terméket. A The micsoda? Facebook, rákeres, írtam nekik rögtön, hogy hol tudnám kipróbálni a termékeiket. A válasz gyorsan jött: nincs üzletük, de egyébként ismerjük egymást, a Butter Brothers egykori tagja a tulajdonos. A kakaós csiga is ezért volt jó, persze.
Gergővel a Duna Plaza mögött találkoztam, és olyan kedvesen mosolygott, hogy el is felejtettem: pár nappal a megkeresésem előtt épp ő írt valamelyik facebookos posztunk alá egy nem túl szívélyes kritikát (ő vallotta be, milyen kicsi az internet, ugye). Bementünk a parkolóból nyíló üzembe, ahol gőzerővel készülnek a kakaós csigák, croissant-ok és hasonló péksütik. Egy videót is készítettem erről, így most megnézhetitek, hogyan készül náluk a croissant:
Kenyerek nem: az már a Butter Brothers-es időkben sem nagyon ment nekik. A The Mill a tervek szerint nem fog saját üzletet nyitni, mégpedig ugyanazon okból, amiért a pékség is csak családi kapcsolatok, rokon beosztottak mellett képes fennmaradni:
nincs, aki álljon a pult mögött eladni, ahogy nincs, aki beálljon a műhelybe pékeskedni.
Ez ma Magyarországon a növekedés legnagyobb hátráltatója, és valószínűleg nagyrészt ennek köszönhető az is, hogy nincsenek új pékségek a piacon. Javuló tendencia nincs, sőt később ez még rosszabb lesz, hiszen a pékszakma, a hivatalos iskola és a végfelhasználó ízlelőbimbóinak szempontjából jó minőségű pékáruk között akkora szakadék van, ami szándék hiányában tökéletesen átugorhatatlan.
Kevés annyira jól eltalált reklám van, mint az Unicum tavaly karácsonyi “Az én hősöm az apám” című. A két percben három idősíkot mutatnak be párhuzamosan, egy Ikarus gyári munkás 1964-ben, egy 1988-as figura egy panellakásban, Trabanttal, valamint egy elgyötört arc a jelenben, készülődnek a karácsonyra. Két perc alatt hangulatképek mutatják be három kor Budapestjét, miközben a végére összekötik a figurákat: kiderül, hogy nagyapáról, fiúról és unokáról van szó, akik a végén együtt karácsonyoznak.
Az eredeti videó zenéje Charlie Könnyű álmot hozzon az éj című dala volt szaxofonnal megspékelve, idén azonban arra gondoltak, a Velveten közönségszavazásra bocsátják a kérdést. A nyertes pedig ez lett:
Lerch István és Demjén Ferenc dala időnként annyira harmóniában van a képekkel, meg úgy általában az ünneppel, hogy azt gondolom, érdemes volt újragondolni ezt a dolgot.
Egyébként a videóban az is zseniális, hogy annak idején három nap alatt vették fel az egészet, hat helyszínen. Persze a helyszínlistára nézve látszik, hogy a budajenői ház kivételével sikerült is elég közel hozni elérés szempontjából a különböző hangulatokat, rengeteg felvétel készült a 16. kerületben és az onnan fájdalommentesen elérhető Városliget környékén:
Ikarus Gyár (1964) - 1165, Budapest, Sasvár utca 130.
Játékbolt (1964): 1071 Budapest, Damjanich utca 39.
Kisföldalatti (1964): 1052 Budapest, Deák Ferenc tér aluljáró
Lakás (1964): 1071 Budapest, Dózsa György út 54.
Utcajelenet, Trabant (1988) - 1161, Budapest, Körvasút sor 32.
Panel (1988) - 1162, Budapest, Orsika tér 9., fszt. 2.
Családi Ház (ma): Budajenő, Pátyi utca 48.
Nem megúszósra játszottak tehát: minél távolabb megyünk az időben, annál több felvételt készítettek, megpróbálva a képi világ minden részletében igazodni az adott korhoz. A Trabant Aszófőről érkezett a forgatásra, a tulajdonosa, Farkas László személyesen utazott fel ezért, és a havat digitális utómunkával vitték fel rá (kevés esély volt arra, hogy fél méteres hó hull a forgatás három napjában). A kedvencem 1:02-nél az ajándékbolt a Damjanich utca egyébként elhagyatott üzlethelyisége körül (egyébként Zwack Sándor jön ki a boltból épp), 1:24-nél a függöny mintája, illetve 0:30-nál a fenyőfaárus hölgy ruhája, ugyanis én arra tippelek, hogy ott nem kellett öltöztető. A mai napig így festenek a fenyőfaárus nénik, hasonló színösszeállítást használva.
Egyébként itt az ajándékbolt ma:
Itt pedig az Ikarus gyártelep:
Ez utóbbi sajnos a kétezres évek végétől teljesen elhagyatva áll, itt találtok egy fotósorozatot a jelenlegi és a korabeli állapotáról.
Disclaimer: a Zwack az Egy nap a városban blog hirdetője
