"Szia. Éppen Budapest legjobb pizzáján ügyködünk, gondoltam szólunk!"

- jött a email még egy hónapja, egyetlen linkkel kiegészítve. Ejha, ezek aztán tudják, hogyan kell figyelmet felkelteni, gondoltam. Kapunk mi sok hasonló, saját vállalkozást ajánló leveleket, de kevesen értik, hogy is működik ez a műfaj. Rövidnek kell lenni, és fel kell kelteni az érdeklődést, és pár szóban kiemelni, hogy miben más ez a hely, mint a többi.

Budapest legjobb pizzája. Hát, ha ilyen magas a léc, akkor ahhoz tényleg nem kell több szó. Persze át is kell ugrani a lécet, mert ha innen nagyot esünk, akkor többet ártottunk, mint használtunk a levelünkkel.

A Digó nevű csapat, akikről a Facebookon más infót ezen kívül nem nagyon találtam, pop-up jelleggel bukkannak fel a városban. Most már másodszor jelennek meg egy hétvégére az Impostorban.

Szabadság-tér, volt MTV-székház, Tőzsdepalota, garázsok. Ezen a barátságtalan helyen már korábban nyitott a Baotiful, aztán mellette az Impostor.  Kevés - tényleg kevés - munkával sikerült elérni, hogy a Tőzsdepalotában, építésekor a pénz és a gazdagság szimbólumát jelentő épületben (ami akkora, hogy más országokban simán elmenne parlamentnek), szóval egy ilyen monstrum aljában nyíljon a leghardcore-abb romkocsma a városban. Íme:

Az udvarban pedig ott vannak a Digók:

Akikről gyors beszélgetés után kiderül, hogy tulajdonképpen az Erkel utcai Pizza Manufaktúra képviselői, akik egy új, rendezvényekre és kitelepülésre szakosodott vállalkozást hoztak létre Digó néven. És míg a manufaktúrában a római vonalas pizzákat készítik, addig itt a nápolyi stílust mutatják meg.

Nem mennék bele részletesen a két stílus különbségébe, itt egy részletes és jópofa leírás az egyes olasz pizzafajtákról. A nápolyi pizza meghatározott lisztkeverékkel készül, magasabb hőfokra hevített kemencében, és 60-90 másodpercnél többet nem időzik a pizza a sütőben. A nápolyi pizza tökéletesítése folyik egyébként Encsen, az Anyukám Mondtában. Budapesten a Kemencés áll a legközelebb ehhez a szinthez.

És persze a Digók. 

Én nem tudom, hogy ez Budapest legjobb pizzája-e, ilyet nem állítanék, de elképesztően jó. A liszt és az alapanyagok eredeti olasz, jó minőségű cuccok, a tészta készítésénél és a sütésnél érezhetően betartották az előírásokat, ennek megfelelően pedig 

ha ezt megkóstolod, többet nem tudsz majd enni átlag budapesti pizzát.

Nem tudnám megmondani, a Kemencés jobb-e, vagy ők. A tészta pont annyira "rágós", amennyire kell (a kifejezésbe ne lássatok be negatív töltetet, ennek ilyennek kell lennie), a mozzarella, a paradicsomszósz és a feltétek jó minőségűek, szuper pizza, na. Kicsit ront az élményen, hogy vagy a sötét hangulatú Impostorban eszed meg a kartonlapon kapott pizzát, vagy kimész vele a Szabadság térre, egy padra, de higgyétek el, megéri.

Háromféle alappal készített pizza van, a legegyszerűbb a Margherita, ami paradicsomszósz, mozzarella, bazsalikom és olivaolaj. Az egyszerű tökéletesség. A Marinara ehhez képest egy jó adag fokhagymával és bazsalikommal üt, a Bianca pedig a fehér változat, paradicsom nélkül, érlelt sajttal. Az alap pizzák 1100 forintosak, 1500-ért már pakolnak plusz feltéteket is a tésztára, szalámit, sonkát, laskagombát, mikor mit.

Figyelem. A Digók az Impostorban csak erre a hétvégére rendezkedtek be, vagyis beláthatatlan ideig csak ma tudjátok megkóstolni a pizzájukat. Úgyhogy siessetek, délutánra rittyentsetek egy sétálós programot a Szabadság térre, ha akartok enni egy jó nápolyit. Mármint pizzát, értitek, nem az ostyát.

Digó
Cím: nincs
Nyitvatartás: ma déltől 20 óráig
Cím, na jó, van: Tőzsdepalota, Szabadság tér 17, Budapest, Impostor, hátsó udvar

Én éppen azért rajongok Budapestért, mert akármilyen kopott a felszíne, akármilyen keveset foglalkoznak azzal, hogy újjá varázsolják, a felszín alatt akkor is hihetetlen értékeket tartogat. Éppen ezért rajongok azokért a helyekért, amik ugyanígy meglepnek: látszólag semmi különös, mondjuk egy étterem a város szélén, de amit a konyhából hoznak, kizárólag azért érdemes meglátogatni.

Ezért próbálgatom rendszeresen a belvároson kívüli helyeket, és ezért volt biztos, hogy miután ketten is ajánlottátok a Don Ninót a Törökbálinti úton, én is ott ebédelek egyszer.

Elhagyjuk a Farkasréti temetőt, haladunk Budaörs felé, amikor egy kis tábla figyelmeztet az étteremre. Jobbra kell fordulni, fel egy helyenként egyautónyira szűkülő utcácskán, majd valahol megállni. Az étterem melletti parkolóban például pont nem, az magánterület. 

Odabent rögtön elfog minket a "mit keresek én itt?" érzés, ahogy meglátjuk a jellegzetes sárga színes üvegeket az ajtókon, a régies faborítást, ami mellé láthatóan már az új tulajdonosok ragasztották fel a kissé frissítő, piros virágos tapétát, na meg az új, kikás lámpákat. Nagy helyiség egyébként, a sok asztal mellett simán elbújik egy rajzsarok a gyerekeknek, és a hatalmas kandalló is illik az összképbe.