Partnerünk a MasterCard (a posztot ők támogatják), akik ezt a kérdést tették fel nekünk. Azóta nem kaptunk ilyen nehéz feladványt, hogy a 108. oldalon megkérdezték tőlünk, mennyiből lehet jól érezni magad Budapesten egy napig.
A könyvünkben utánajártunk, hogy nagyon hasonló élményeket nyolcszoros áron is kaphatunk ahhoz képest, ha spórolunk. Most azt gondoltuk végig, milyen lehetőségei vannak azoknak, akik nemcsak hogy készpénzt nem hoznának magukkal a fővárosba, de otthon, a bankkártyájukat vagy még egyszerűbben, MasterPasst használva fizetnének ki mindent, előre
Az első gondolatom ez volt: oké, belépőjegyeket vehetünk online. De hogy eszünk, iszunk, és hogyan veszünk részt egyéb programokon?
Utánajártam, és kiderült, hogy tök alaptalan volt a félelmem.
Marha szívesen idemásolnám a posztot is, de sajnos nem tehetem. Ha el szeretnétek olvasni, át kell kattintanotok itt. Megígérem, hogy semmilyen félelmetes dolog nem vár rátok ott sem.
A posztban látható kép saját alkotás, szintén a könyvünkbe készült
Szóval utazgatunk mostanában mindenhova, mert készülnek a nyaralós videók, Barcelona már lement, a héten jön Lisszabon, aztán Berlin, aztán Izland és így tovább. Az utazgatás azzal jár, hogy elég sokat repülünk elég sok helyre, és kialakul egy olyan, hogy összehasonlítási alap.
Az egész egyáltalán nem tudatos, csak egyszer itt vagy, aztán ott, és az agy levégzi a többit: ez itt jobb, az meg amott.
Tök nyugodtan mondhatom például, hogy Budapest belvárosa a legtöbb összehasonlítást simán kiállja, alig tudsz úgy hazajönni egy világvárosból, hogy hiányérzeted legyen, és akkor is inkább csak az általános optimizmust, vagy a tengerpartot siratod, nem a városképet.
Viszont a repterünk az mindig olyan kultúrsokk, amiből csak nagy nehezen tudsz kimászni, mert mindig kapsz egy elkedvetlenítő pofont. És most nem is arra gondolok, hogy öt, azaz ÖT percre lehet ingyen megállni autóval a reptér előtt, szóval ha taxival mész, vagy rokon visz, mindig mehet a méltatlan kapkodás, rohanás (puszi majd otthon, itt nincs idő), mert ketyeg az óra.
El tudok vonatkoztatni attól is, hogy Budapesten fizetned kell a világon majdnem mindenhol ingyenes csomagszállító kocsikért. Már azt is megemésztettem, hogy ha fapadossal utazol, egy csirkekeltetőbe terelnek felszállás előtt. Megszoktam, hogy a poggyászkiadóban időtlen idők óta vécéfelújítás zajlik, és egy őrt állítottak a terembe, hogy ha valaki a hosszú várakozás közben már nem bírná tovább (ami tök életszerű), nehogy megpróbáljon visszamenni a dupla záródó kapun át az egy teremmel hátrébb található másik wc-hez, inkább hugyozza össze magát.
Esküszöm, ez már nekem a repülés része.
Az viszont tök új volt, hogy a legutóbbi hazaérkezéskor a reptér megpróbálta tönkretenni a bőröndömet, egész nagy sikerszázalékkal.
A repteret és a hosszú távú parkolót egy kábé háromszáz méteres gyalogút köti össze, kétoldalt gazzal. Ez a gaz eléggé megnőtt az elmúlt hónapokban, úgy is mondhatnám, hogy megemberesedett. Eddig nem nyírták, múlt héten azonban kizavartak egy rakás dolgozót, hogy nyírják le a füvet. Ez még rendben is van.
Ami viszont nincs rendben: hogy senkinek sem jutott eszébe a reptéren az, ami nekem egy másodperc alatt átfutott az agyamon, amikor ránéztem erre. Hogy nem lesz ez így jó:
Hogy ha ezen áthúzom a gurulós bőröndömet, akkor annak az lesz a vége, hogy a kerekek beszarnak a végére.
Sok választás nem volt, a többi utassal együtt húztam a bőröndöt, majd a többiekkel együtt letérdeltem az út végén a kerekekhez és elkezdtem kirángatni belőle a fűket, gazokat.
Igazi kis össznépi fesztivál lett, kiváló eredménnyel:
Ahogy az látszik, a tök új bőrönd első kereke elég szar állapotba került, mindkettő, óriási a különbség ahhoz képest, amit a hátsók produkálnak (ezek nem értek le). És ez már a tisztítás utáni állapot.
Pedig az egész megelőzhető lett volna azzal, hogy kiküldenek valakit, aki rendszeresen eltakarítja az útból a gazokat. Plusz egy ember munkája ötven-száz utasnak könnyítette volna meg az életét.
A végére nincs nagy megfejtés, csak annyi, hogy Budapest tök jó hely, de ez kábé csak rajtunk múlik, ahogy az is, hogy jó marad-e, mert az egyéni törekvéseken túl legtöbbször csak facepalm-alapanyagokkal találkozol, akár várospolitikáról, akár egyszerű fűnyírásról van szó.
A lakókocsis vendéglátással alapvetően semmi baj nincs. Egyrészt nehéz, mert bele kell zsúfolni egy csomó dolgot egy pici térbe, másrészt könnyű, mert nem kell annyi engedély, nem kell építkezni, nincs vendégtér. Mégis, egyre inkább megfigyelhető a lakókocsis helyek "épületesedése", gondoljunk csak a Zing burger budai egységének megnyitására, vagy erre a két képből álló kisregényre. Itt láthatjuk a titkot, miért lesz egyre több foodtruckos helyből épített kajálda: ha elültetünk egy utánfutót, akkor abból sok locsolás után simán kinő egy épület:
2013-ban írtunk a Bodegáról. Csaba fedezte fel az akkor még a Vágóhíd bejárata mellett egy lakókocsiban működő egységet, amit akkoriban már megrohamoztak a környék irodaházaiból az éhes dolgozók. Az akkori hamburgerfelhozatal mellett kiemelkedő volt a Bodega burgere, és később sem szégyenkezhetett. "Zabáltam, nagy falatokkal toltam le a könnyen csúszó hamburgert" - írta Csaba a nyálelválasztást megindító beszámolójában.
Aztán a Bodega elköltözött, a Vágóhíd oldalában egy kis, téglákkal körberakott helyiséget szereztek meg. Ez lett a Bodega - Konyha. Valamelyik héten arra tévedtem, és be akartam nézni. Ezt láttam:
Aztán hátraléptem:
A hely úgy bezárt, hogy az ajtó mögött már nem is volt semmi. Kicsit elkezdesz ilyenkor elmélkedni a mulandóságon, az élet alapvető természetén, azon, hogy a pohár akkor is pohár-e, ha széttöröd meg ilyenek. A Vágóhíd hátsó épületeinek bontása hangos robajjal zajlott épp. Meg nem mondom, hogy iroda- vagy lakóházat építenek-e, valami ilyesmi.
Nem sokkal arrébb, a bontási területhez közeli új építésű társasház aljában újranyitott a Bodega, és alig ismertem rá.
Teljesen eltávolodtak a nevüktől, és egy kellemes, teraszos, menő helyet nyitottak itt. Ahol természetesen továbbra is iszonyú nyomással dolgoznak ebédidőben, telefonon veszik fel a rendelést, így déltől kettőig-háromig sokat kell várni azoknak, akik csak úgy beesnek. De nem baj, mert kellemes várni.
Ugyanazt a burgert kértem, amivel Csaba tesztelt 2013-ban. A Rock burger még mindig egyben van, az érlelt sajt markáns ízt ad az összképnek, a húst viszont picit túlsütötték. Előnye viszont a Bodegának, hogy még mindig nem drága: a burger 1200 forint, és ha ugynazt az összeállítást kérem, amit az első posztunkban mutattunk (kólával és coleslaw-val), akkor az akkori 1600-1700 forint helyett még most is csak 1850-et fizetek. De mivel sokáig vártam, kaptam egy ajándék fánkot, és a csomagba pakoltak valami sajtos bocsi-quesadillát is. Szóval jól jártam, na.
Kapható hátszín és rib-eye steak is, 1700 és 1900 forintért, ami hihetetlenül jó ár ezekért. Legközelebb kipróbálom, mit tud a marha kétezer alatt. Olyat meg, hogy sajtburgerleves, még az életben máshol nem láttam, ilyen unikális dolgokat is kaphatunk itt.
Szóval a Bodega úgy pattog a Vágóhíd körül, mint egy pingponglabda. De nem bánjuk, mert minden pattanás után egyre komolyabb és kellemesebb hellyé változnak, a kevés pénzből sikeres vállalkozás mintapéldája lett tehát a csapat.
Bodega Cím: 1097 Budapest, Nádasdy u. 12. Nyitva: H-V 11:00 - 20:00
Folytatódik a nyaralós sorozatunk: tavaly megnéztük, hogy mit ad Firenze, London, Párizs, Madrid, Róma és Andalúzia, idén tovább utazunk és újabb európai városok legjobb izéit válogatjuk ki nektek. Mit nézz meg Barcelonában? Hogyan ne kelljen sorba állni? Hol érdemes enni? Az első és a második rész után itt a harmadik:
Egy jópofa flashmobra bukkantunk. Na jó, nem a mi érdemünk: a szervező, aki régi követője és kommentelője is az oldalainknak, írt nekünk. A helyzet ugyanis az, hogy
2016. június 23-án este csillagszóróvá változtatja a Gellért-hegyet.
Ezt írja:
Budapest szíve a Gellért-hegy. Ha este felnézel rá a rakpartról, sokszor láthatod a rengeteg vakuvillanást, ahogy a turisták a várost fényképezik a Citadella tövéből. Innen jött az ötlet, hogy világítsuk ki az egész hegyet egy kis időre!
Ha van kedved, gyere fel a hegyre, hozd a fényképeződ, és kattints egy képet a rakpart felé! Ha nincs géped, vagy inkább a túloldalról vennél részt, gyere ki a Duna pesti partjára, és nézd, ahogy pár percig úgy világít a hegy, mint egy csillagszóró!
A programhoz nincs különösebb eligazítás. A Gellért-hegyre kell felmenni 20:45-re valamelyik gyalogúton, lehetőleg egy tisztes távolságba a többi fényképezőgépes/okostelefonos villogatótól, és tíz percig mehet a mindentbele.
Ha inkább az eredményt néznéd meg élőben, akkor mondjuk a Bálna terasza ideális vagy az Erzsébet híd és a Petőfi híd között bárhol a pesti oldalon.