De csak elsírom már nektek.

Szóval utazgatunk mostanában mindenhova, mert készülnek a nyaralós videók, Barcelona már lement, a héten jön Lisszabon, aztán Berlin, aztán Izland és így tovább. Az utazgatás azzal jár, hogy elég sokat repülünk elég sok helyre, és kialakul egy olyan, hogy összehasonlítási alap.

Az egész egyáltalán nem tudatos, csak egyszer itt vagy, aztán ott, és az agy levégzi a többit: ez itt jobb, az meg amott.

Tök nyugodtan mondhatom például, hogy Budapest belvárosa a legtöbb összehasonlítást simán kiállja, alig tudsz úgy hazajönni egy világvárosból, hogy hiányérzeted legyen, és akkor is inkább csak az általános optimizmust, vagy a tengerpartot siratod, nem a városképet.

Viszont a repterünk az mindig olyan kultúrsokk, amiből csak nagy nehezen tudsz kimászni, mert mindig kapsz egy elkedvetlenítő pofont. És most nem is arra gondolok, hogy öt, azaz ÖT percre lehet ingyen megállni autóval a reptér előtt, szóval ha taxival mész, vagy rokon visz, mindig mehet a méltatlan kapkodás, rohanás (puszi majd otthon, itt nincs idő), mert ketyeg az óra.

El tudok vonatkoztatni attól is, hogy Budapesten fizetned kell a világon majdnem mindenhol ingyenes csomagszállító kocsikért. Már azt is megemésztettem, hogy ha fapadossal utazol, egy csirkekeltetőbe terelnek felszállás előtt. Megszoktam, hogy a poggyászkiadóban időtlen idők óta vécéfelújítás zajlik, és egy őrt állítottak a terembe, hogy ha valaki a hosszú várakozás közben már nem bírná tovább (ami tök életszerű), nehogy megpróbáljon visszamenni a dupla záródó kapun át az egy teremmel hátrébb található másik wc-hez, inkább hugyozza össze magát.

Esküszöm, ez már nekem a repülés része.

Az viszont tök új volt, hogy a legutóbbi hazaérkezéskor a reptér megpróbálta tönkretenni a bőröndömet, egész nagy sikerszázalékkal.

A repteret és a hosszú távú parkolót egy kábé háromszáz méteres gyalogút köti össze, kétoldalt gazzal. Ez a gaz eléggé megnőtt az elmúlt hónapokban, úgy is mondhatnám, hogy megemberesedett. Eddig nem nyírták, múlt héten azonban kizavartak egy rakás dolgozót, hogy nyírják le a füvet. Ez még rendben is van.

Ami viszont nincs rendben: hogy senkinek sem jutott eszébe a reptéren az, ami nekem egy másodperc alatt átfutott az agyamon, amikor ránéztem erre. Hogy nem lesz ez így jó:

Hogy ha ezen áthúzom a gurulós bőröndömet, akkor annak az lesz a vége, hogy a kerekek beszarnak a végére.

Sok választás nem volt, a többi utassal együtt húztam a bőröndöt, majd a többiekkel együtt letérdeltem az út végén a kerekekhez és elkezdtem kirángatni belőle a fűket, gazokat.

Igazi kis össznépi fesztivál lett, kiváló eredménnyel:

Ahogy az látszik, a tök új bőrönd első kereke elég szar állapotba került, mindkettő, óriási a különbség ahhoz képest, amit a hátsók produkálnak (ezek nem értek le). És ez már a tisztítás utáni állapot.

Pedig az egész megelőzhető lett volna azzal, hogy kiküldenek valakit, aki rendszeresen eltakarítja az útból a gazokat. Plusz egy ember munkája ötven-száz utasnak könnyítette volna meg az életét.

A végére nincs nagy megfejtés, csak annyi, hogy Budapest tök jó hely, de ez kábé csak rajtunk múlik, ahogy az is, hogy jó marad-e, mert az egyéni törekvéseken túl legtöbbször csak facepalm-alapanyagokkal találkozol, akár várospolitikáról, akár egyszerű fűnyírásról van szó.

Oké, befejeztem.