A lakókocsis vendéglátással alapvetően semmi baj nincs. Egyrészt nehéz, mert bele kell zsúfolni egy csomó dolgot egy pici térbe, másrészt könnyű, mert nem kell annyi engedély, nem kell építkezni, nincs vendégtér. Mégis, egyre inkább megfigyelhető a lakókocsis helyek "épületesedése", gondoljunk csak a Zing burger budai egységének megnyitására, vagy erre a két képből álló kisregényre. Itt láthatjuk a titkot, miért lesz egyre több foodtruckos helyből épített kajálda: ha elültetünk egy utánfutót, akkor abból sok locsolás után simán kinő egy épület:

2013-ban írtunk a Bodegáról. Csaba fedezte fel az akkor még a Vágóhíd bejárata mellett egy lakókocsiban működő egységet, amit akkoriban már megrohamoztak a környék irodaházaiból az éhes dolgozók. Az akkori hamburgerfelhozatal mellett kiemelkedő volt a Bodega burgere, és később sem szégyenkezhetett. "Zabáltam, nagy falatokkal toltam le a könnyen csúszó hamburgert" - írta Csaba a nyálelválasztást megindító beszámolójában.

Aztán a Bodega elköltözött, a Vágóhíd oldalában egy kis, téglákkal körberakott helyiséget szereztek meg. Ez lett a Bodega - Konyha. Valamelyik héten arra tévedtem, és be akartam nézni. Ezt láttam:

Aztán hátraléptem:

A hely úgy bezárt, hogy az ajtó mögött már nem is volt semmi. Kicsit elkezdesz ilyenkor elmélkedni a mulandóságon, az élet alapvető természetén, azon, hogy a pohár akkor is pohár-e, ha széttöröd meg ilyenek. A Vágóhíd hátsó épületeinek bontása hangos robajjal zajlott épp. Meg nem mondom, hogy iroda- vagy lakóházat építenek-e, valami ilyesmi.

Nem sokkal arrébb, a bontási területhez közeli új építésű társasház aljában újranyitott a Bodega, és alig ismertem rá.

Teljesen eltávolodtak a nevüktől, és egy kellemes, teraszos, menő helyet nyitottak itt. Ahol természetesen továbbra is iszonyú nyomással dolgoznak ebédidőben, telefonon veszik fel a rendelést, így déltől kettőig-háromig sokat kell várni azoknak, akik csak úgy beesnek. De nem baj, mert kellemes várni. 

Ugyanazt a burgert kértem, amivel Csaba tesztelt 2013-ban. A Rock burger még mindig egyben van, az érlelt sajt markáns ízt ad az összképnek, a húst viszont picit túlsütötték. Előnye viszont a Bodegának, hogy még mindig nem drága: a burger 1200 forint, és ha ugynazt az összeállítást kérem, amit az első posztunkban mutattunk (kólával és coleslaw-val), akkor az akkori 1600-1700 forint helyett még most is csak 1850-et fizetek. De mivel sokáig vártam, kaptam egy ajándék fánkot, és a csomagba pakoltak valami sajtos bocsi-quesadillát is. Szóval jól jártam, na.

Kapható hátszín és rib-eye steak is, 1700 és 1900 forintért, ami hihetetlenül jó ár ezekért. Legközelebb kipróbálom, mit tud a marha kétezer alatt. Olyat meg, hogy sajtburgerleves, még az életben máshol nem láttam, ilyen unikális dolgokat is kaphatunk itt.

Szóval a Bodega úgy pattog a Vágóhíd körül, mint egy pingponglabda. De nem bánjuk, mert minden pattanás után egyre komolyabb és kellemesebb hellyé változnak, a kevés pénzből sikeres vállalkozás mintapéldája lett tehát a csapat.

Bodega
Cím: 1097 Budapest, Nádasdy u. 12.
Nyitva: H-V 11:00 - 20:00