Általában elég nehéz dolgom van, amikor véleményt kell mondanom egy alternatív táplálkozás jegyében született ételről, ami megpróbálja helyettesíteni az eredetit.
Ugyanis nem tudom, mennyire szenvednek egyébként az ezeket fogyasztó emberek. Mennyire kell megbarátkozniuk valami olyasmivel, amitől alapvetően a legtöbben idegenkedünk.
Ezek a cuccok ugyanis nemcsak mások, de szükségszerűen rosszabbak is, mint amiből kiindultak, hiszen a croissant a vajtól és a liszttől lesz olyan marha jó, ahogy a tej a zsírtól (meg attól, hogy tej), a májkrém a májtól, és még sorolhatnám. Ha megkóstoljuk a növényi májkrémet, a rizstejet, a gluténmentes vegán péksütiket, akkor a szenvedés fokaival találkozunk, nem valami új gasztronómiai mérföldkővel.
Úgyhogy amikor Richard írt nekünk egy levelet, hogy a Ráday utcai pékségben nem tudta megmondani, hogy rendes lisztből készült-e a péksüti, vagy gluténmentesből (és persze utóbbiból), hittük is, meg nem is. Mindenesetre ki kellett próbálni, hiszen egyre többen szeretnének jó gluténmentes termékekhez jutni.
Mi pedig, mivel mindent megeszünk, nem gluténmentes mércével mérünk, hanem kíméletlenül, a piacon elérhető legjobbhoz hasonlítva.
A helyet nem könnyű észrevenni.
Odabent nyers fa falitartók, fekete palatáblák, fent, a galérián pedig maga a pékség, ahol a pék dolgozik:
A táblákon jópofa feliratok. Bread Pitt + Jolie, Too cool for gluten, és amit a legkevésbé értettem: Gluten free is the new black.
Oké, kezdjük a legjobbal: a leveles sajtos ás magos rúd állati jó, nem mondanád meg, hogy gluténmentes. Nem kemény, nem fura az állaga, nem tér el az íze attól, amit sajtos rúdként ismerünk. És leveles a tészta, kétségtelen.
A kakaós tekergő, vagyis az itteni kakaós csiga sem rossz. Oké, nem kerülhetne be a legjobbak közé, és erősen érezni a különféle lisztek (tápióka, rizs), valamint a margarin ízét a vaj helyett, úgyhogy ezt csak vegán gluténérzékenyeknek ajánlom. De azoknak feltétlenül. Hasonló tésztából készült a croissant is, vaj ebben sincs.
Ami azonban még meglepő volt: a bagettek és kenyerek. Ránézésre, meg úgy egyébként is megesküdtem volna, hogy kemény, kellemetlen fráterek. Aztán felvágtak egyet (mindig van kis tálkában valami kóstoló, hiába, új hely), és egy puha, kellemes, jó ízű cuccal találkoztam. Oké, nem állítom, hogy nem tudtam volna megmondani, mi folyik itt, de nem volt rossz érzésem, miközben ettem. Más volt. A földet csapkodnám, ha csak ezt ehetném, és nem kapnék néha egy jó kovászos kenyeret, de így már nem lennék tömeggyilkos vagy ilyesmi. Élesztőmentesen is el tudják készíteni rendelésre.
A bolt egyébként egy étterem számára kifejlesztett egy gluténmentes hamburgerzsemlét is, ami szintén ilyen puha, omlós lett.
Mint kiderült, hatalmas mázlija volt a hely tulajdonosának: talált egy olyan pék alkalmazottat, aki kudarcként élte meg, amikor nem sikerült egy-egy kísérlet a hetekig tartó felkészülési időszak alatt, és másnap még nagyobb erőbedobással ment be dolgozni, hogy bebizonyítsa, képes elérni, hogy jó termékek szülessenek. A munkaerőhiánnyal sújtott pékszakma vállalkozói most elmorzsolnak egy könnycseppet. Tényleg nagyon ritka az ilyen.
Szóval a Maniókát nagyon fogják szeretni azok, akik rákényszerülnek. Nem olcsó mulatság: a 30 dekás cipók 600 forintba kerülnek, a sajtos rúd kilója 4200, a kakaós tekergő 450 forint, a bagett 350, a zsemle 150 forint. De még egy espresso is 450, persze van hozzá laktózmentes vagy növénnyi tej, a pulton pedig egy pohárban hanyagul kitéve a vagyont érő nyírfacukros zacskók hada.
Manióka Pékség
Cím: 1092 Budapest, Ráday u. 15.
Nyitva: H-P 07:00 - 18:00, Szo 07:00 - 12:00
