Na figyeljetek, mert ez tök jó hely: a Japanika szuper ételeket készít, nagyon jó helyen van, ha elkapod a ritmust, kiváló árakon ehetsz és még a személyzet is jó.

Az étterem egyébként nem előzmény nélküli, a Japanika egy lánc, ami nem sok jót ígér, mert az ilyenekben az agyonszabályozottság miatt még akkor is jellegtelenek szoktak lenni az ízek, ha a világ összes fűszerét belenyomják az ételbe - elveszik a séf szabadságát, aki egy idő után kedvtelenül, szeretet nélkül állítja össze a fogásokat, amit egyszerűen érzel a végeredményben. A Bazilika előtti téren nyáron nyitott étterem alapjait 2010-ben rakták le, bár azt nem igazán sikerült kiderítenem, hogy eddig merre nyíltak Japanikák a világban: az tuti, hogy Londonban és Izraelben vannak éttermeik, meg most már Budapesten is.

Minket nyilván ez utóbbi érdekel. A helyszín nem is lehetne jobb, a zárt részre csak belestem, jónak tűnik, télen biztos kellemes lesz majd ott tolni a sushit, most viszont ott a terasz, ahonnan a bazilikát bámulhatod, nyilván ez a tökéletes választás, amíg szép idő van.

Az étlap tele van izgalmasnak tűnő fogásokkal, elég sokféle sushival, de szerencsére nemcsak sushival, a kiszolgálás meg kivételesen remek, engem legalábbis egy jó kedvű, kedves lány szolgált ki, aki még arra is odafigyelt, hogy szóljon, hogy a külön-külön megrendelt tételeket menüben is tudom kérni és úgy jóval olcsóbb a végeredmény. Ezzel elég sokat tett azért, hogy visszatérő vendég legyek, vagy hogy nagyobb lelkesedéssel írjam meg ezt a cikket.

Ja igen, mert van déli menü is, két fogást kpasz 2,5 ezer forint környékén, ami a helyszínt és a minőséget figyelembe véve szenzációs ár, alig kétszer annyi, mint a legegyszerűbb gyorséttermi menü.

A miso leves és ez a mogyorókrémes csirkenyárs rizzsel meg salátával például a menü része:

És amint elkezded enni ezeket, rájössz arra, hogy a láncszerűség nem feltétlenül árt az ízeknek. A miso leves egyértelműen versenyben van a legjobbakkal, amit eddig ettem, és bár még sosem jártam Japánban, a Nobuban azért már kóstoltam a fogást, szóval az itthon elérhető csúcsminőséggel tettem már próbát.

A csirke meg egészen kivételesen jó. Én mondjuk eleve szeretek minden olyan ételt, ami mogyorókrémmel készült, az ilyesmi sokszor előkerül például az afrikai konyhában, ha eddig nem próbáltad, adj neki egy esélyt, mert mindig meglepő, jó értelemben meglepő a végeredmény. És a Japanikában hibátlanul hozták a várt hatást, ez volt az egyik legemlékezetesebb fogás az utóbbi hetekben Budapesten, pedig az alapja csirke volt, ami hát, nem is igazi étel.

Ja, és rendeltem még sushikat és fűszeres tonhallal, ezek hozták, amit kellett, én a magyarországi felhozatalban továbbra sem érzem a brutális különbséget, van a piac nyolcvan százaléka, ami ehetetlen, és van a maradék húsz, ami meg jó, és ezek többé-kevésbé egymás nyakán hozzák ugyanazt. A Japanika ebben a húsz százalékban található meg, de azért nem a tetején.

Ha még nem tudtad eldönteni, hogy tetszik-e a hely, vagy sem, tégy egy próbát a déli menüvel, azzal nagyobb összeg kockáztatása nélkül és kiderítheted, hogy bejön-e, aztán ha igen, lehet a fajsúlyosabb tételekkel próbálkozni.

Ajánlott.

Japanika
Budapest, Szent István tér 11
V-Sze: 12-24
Cs-Szo: 12-03

A paella valami olyasmi, amit az összes Spanyolországról szóló képeslapra oda kell valahogy biggyeszteni: a lassan kétszáz éves, Valencia közeléből származó egytálétel tök jó fotótéma, mert nagy, meg jó színes és jellemzően tele van mindenféle tengeri izével.

Természetesen amivel valójában találkozol, az többnyire valami hitvány utánzat, nem az arabok által Valencia közelében meghonosított rizs adja az alapját, nem La Mancha-i sáfránnyal színezik, nincs benne murciai szárított édespaprika, ráadásul ezeket többnyire siralmas, fagyasztott tenger gyümölcseivel főzik. Egytálétel, kevergetés nélkül készíted egy bazi nagy serpenyőben, aztán onnan mered az adagokat egész nap, az ilyesmi bármilyen gazemberséget elbír.

Spanyolországban éppen ezért már baromi nehéz jó paellát enni, vagy ha jó is, az nem igazi paella: nekünk például csak a tésztás verziót, a fidueát voltak hajlandók felszolgálni, amikor Barcelonában ettünk:

Na most ilyen előzmények után mégis mire lehet számítani paella-fronton Budapesten? Eddig túl sok jóra nem, szinte sehol sem kaptad meg mostanáig az ételt, legfeljebb néhány fine dining hely vette fel időnként az étlapra, de a paella nem odavaló, meg sok helyen készült persze az ipari hitvány verzió, fagyasztott mindennel.

Aztán a Belvárosi piacon található halkereskedés tulajdonosának elege lett abból, hogy nem tud itthon egy tisztességes paellát enni és a múlt héten megnyitotta saját helyét, amivel már nem is tudom, hányra nőtt a piacon található remek éttermek száma.

Lényeg, hogy iszonyú gazdag paellát készítenek az eredeti recept szerint: Spanyolországból hozzák a rizst, amit itt is egy nagy serpenyőben készítenek, keverés nélkül. Van spanyol füstölt fűszerpaprika, amivel Barcelonában meg Madridban találkoztam utoljára. És beleraknak mindent a paellába, amit csak találnak a halkereskedésben.

De tényleg, mindent.

Itt a keddi fellépők névsora:

1. Kardhal
2. Tintahal
3. Tonhal
4. Bébipolip
5. Tigrisgarnéla
6. Fekete kagyló

Elég jó kis brigád. Persze az ételt még el lehetne száz ponton rontani, de a jelek szerint ez nem volt cél: a Belvárosi Piacon olyan jó paellát ehetsz most, hogy hasonlóan jóval ritkán találkozol kétezer kilométeres sugarú körön belül. Sőt, még Spanyolországban is viszonylag könnyű lukra futni ehhez képest. A paella persze nem bonyolult műfaj, szóval elvileg könnyű lenne tisztességesre csinálni, de igazság szerint rosszat, olcsót készíteni meg már zavarba ejtően könnyű, ezért is lehet örülni ennek az új helynek Budapesten, ahol megmutatják, hogy milyen az, amikor rendben van ez az étel.

Jelenleg 1950 forintért árulják, 4 és 6 között 1500-ért, ami elég jutányos ahhoz képest, hogy az adag nagy, laktató és hogy a fél óceán benne van a tányérodban.

Paella
Belvárosi piac