Dávidnál, akivel együtt készítjük az Xtractort, van egy oltári plakát az előszobában: most meg nem mondom, hogy Bud Spencer vagy Bujtor István van rajta, de ez a fogalom nélküliség ugye nem akkora bűn, mintha mondjuk Paudits Bélával keverném Clint Eastwoodot, szóval ott van ez a plakát az előszobában, és amióta láttam, azóta akarok egy hasonlót én is magamnak, mert tényleg szenzációs.

Aztán kiderült, hogy a BÁV-ban szerdán plakátárverés lesz, de előtte még ingyen meg lehet nézni a kikiáltási példányokat, úgyhogy múlt pénteken gyorsan elhúztunk a Bécsi utca 3-ba, hogy az ékszerbolton átsétálva ez fogadjon:

Plakátmennyország. A legjobb az egészben hogy ezek mind a magyar piacra szánt, magyarok által újrarajzolt plakátok, művészeti alkotások időnként erőteljes téveszmékkel, de annál több eredetiséggel. Itt van például ez a Star Wars óriás, aminek 350 ezer forint a kikiáltási ára, és amiből állítólag még maga Lucas is rendelt egyet:

Igen, Darth Vader csak kábéra stimmel, a film címszereplője sehol, azt a lándzsás szörnyet a bal alsó sarokban életemben nem láttam (talán a Rancor?), de attól még szupermenőség az egész. Nagy valószínűséggel a nyomdából csempészhették ki, hogy aztán évtizedekig egy fővárosi mozi vetítőjének falát díszítse, egészen a mozi bezárásáig. 

Aztán vannak olyan filmek, amikről az életben nem hallottam még, de a Betyárok bosszúja című “színes, látványos, szélesvásznú román film” elég ígéretesnek tűnik:

A Borotván gyilkos meg hát na, értitek:

És persze ott vannak a Bud Spencerek, amikből aztán bármennyit bárhová, még akkor is, ha a Piedone Egyiptomban plakátján szereplő fickó inkább egy falusi alkoholistának tűnik, de a Seriff az égből például 2016-ban is tökéletesen korszerűnek tűnik, sőt, most igazán.

Ma és holnap napközben még ingyen meg tudjátok nézni a kiállítást, aztán április 13-án szerdán 5-kor indul az árverés, biztos az is jó móka lesz.

Plakátkiállítás
Budapest, Bécsi utca 3.
BÁV Apszisterem
Látogatható: 10-19

Bodnár Bencét évek óta ismerjük. Igazából csak egyszer találkoztunk valamelyik emlékezetes kocsmakvízen, és nem is értem, minek írom ezt le, mert amivel előállt, az mindenféle magyarázat nélkül is zseniális.

Szóval. Rájött, hogy:

• Budapest tele van szenzációs épületekkel
• Ezeket észre se vesszük, mert mindig lefelé bámulunk

Valami olyasmire jutott tehát, mint mi néhány éve Ádámmal, csak míg mi blogot indítottunk a felismerés hatására, addig Bence kidolgozott egy ördögien ravasz és agyafúrt tervet, amit évekig nevelgetett, reszelgetett, aztán megnyerte támogatónak a Budapesti Tavaszi Fesztivált, hogy együtt hozzák létre a #felafejjelbudapestet. Szóval lényegében ezt:

Zseniális, nem? Nézel lefelé, búsongsz az életeden, jaj de rossz minden, csekkek, nem süt a Nap, magyarvagyokésszomorú, bámulod a telefonod, nem látsz benne semmi értelmeset (múlt héten töröltem a mobilról a Facebookot, iszonyú felszabadító, ajánlom mindenkinek), aztán a nagy kesergés közben egyszer csak észreveszel egy firkát és felnézel. És ilyeneket látsz:

A berlini DDB Reklámügynökségnél dolgozó Bence kiválasztott húsz menő budapesti szecessziós házat, begyűjtötte az építész nevét és az építés időpontját, majd a BTF-fel közösen felfújatta az alapinfókat az aszfaltra. Ennyi, nincs a grafitik mellé húszoldalas leírás, nem cél, hogy megértsd a stílus, a korszak alapjait, csak vedd már észre, hogy mennyi szépség vesz körül, és szállj ki a szomorúságodból, vagy a telefonodból. Persze jobban belegondolva, ez egyáltalán nem csak, hanem wow.

A Budapestre érkező külföldi ismerőseim mind imádják a fürdőket, a belváros nyüzsgését, a piacokat, számtalan olyan apróságot, amiről mi is tudjuk, hogy menőség. De amit szinte egy emberként éljenez mindegyikük, az az építészet nagyszerűsége. Sokkot kapnak a házaktól, annyira szépek. Ideje nekünk is besokkolódni és Bence nagyon sokat tud ebben segíteni nekünk. A firkák csak néhány hétig lesznek fent a járdákon, addig nézzétek őket, hogy amikor később a környéken sétáltok, akkor is emlékezzetek majd rá, hogy érdemes körülnézni, mert a világ sokkal inkább ott van, mint a mobilodban.

Instagramon itt tudod megnézni a kompatibilis képeket.

A grafitik helyszínei:

V. kerület: Bedő-ház: Honvéd u. 3. / Aranykéz utca 2. / Postatakarékpénztár: Hold utca 4. / Rózsavölgyi Ház: Szervita tér 5. / Török-bankház: Szervita tér 3. / Modern és Breitner áruház: Deák Ferenc utca 23. - Deák Ferenc tér 3. / Thonet-ház: Váci utca 11/A.

VI. kerület: Parisiana Mulató (Új színház): Paulay Ede utca 35./ Ernst Múzeum: Nagymező utca 8. / Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, Bartók kollégium: Városligeti fasor 33. / Párizsi Nagyáruház / Divat csarnok: Andrássy út 39. / Napóleon Udvar: Hajós utca 25.

VII. kerület: Dob utca Általános Iskola: Dob u. 85. / Hungária Fürdő: Dohány utca 42-44. / Glücksmann-ház: Dob utca 8.

VIII. kerület: Dréher-ház: Népszínház utca 22. / Széchenyi István Kereskedelmi Szakközépiskola: Vas utca 9-11. / Volksbank épülete: Rákóczi út 7. / Gutenberg-otthon: Gutenberg tér.

Tudjátok jól, hogy a legtöbb budapesti életmódoldallal szemben mi nem meghívásos alapon, hanem inkognitóban járunk tesztelni saját zsebből, de hát értitek: egy új tapasbárba hívtak a hivatalos megnyitó előtt, olyan opció nincs, hogy mindenki végigkajálja magát előttünk, mi meg majd lemaradva adunk csak hírt nektek egy ilyen tök jó hírről.

Jó spanyol étteremből ugyanis fájdalmasan kevés van Budapesten, múltkor, amikor összeraktam nektek a toplistát, négynél el is akadtam, de ha nagyon-nagyon szigorúan vettem volna, igazából két hely kelt volna csak át a tű fokán.

Na de! Itt a harmadik!

A Belvárosi piac mellett! Egy olasztól! Aki számos szupermenő londoni étteremben dolgozott korábban, de most a magyar felesége miatt Budapestre költözött és úgy döntött, végre nyit egy saját helyet.

Fabrizio Caldarazzo tök szimpatikus arc, aki mosolyogva mesél Milánó melletti gyerekkoráról meg arról, hogy milyen sokat járt Felipéhez, a spanyolhoz, aki egy hosszabb csavargás után végül Olaszországban nyitott tapasbárt: róla nevezte el Fabrizio az éttermét. Mióta Felipével találkozott, imádja ezeket a spanyol fogásokat, és amikor Barcelonáról mesél, az alapállapotban is jelentős mosoly duplájára hízik, de hagyjuk a körítést és a bevezetést, jöjjenek az ételek.

Természetesen az ilyen megvendégelős próbáknál mindig van némi esély arra, hogy az újságíró jobbat kap, mint amit a vendégnek adnak majd, szóval csak félig vegyük szentírásnak, amit írok, Fabrizio konyhája ezzel együtt is iszonyú meggyőző teljesítményt nyújtott teljesen elfogadható áron.

A serrano sonkás krokett pont olyan, ahogy a Spanyol Ételek Kétségbevonhatatlan Szakácskönyvében leírták, a pacal már-már padroni magasságokban, pedig ezt a fogást eddig kábé csak ott tudták rendesen elkészíteni Budapesten, és mindent áthatnak a személyes sztorik: a desszerthez a citromkoktélt például Fabrizio anyukája készítette, és így tovább.

A bellotta ugyan egy kicsit száraz volt, mintha egy ideje már felvágták volna:

A kacsa viszont például ízében, állagában és konzisztenciájában is kiváló, remekül rozéra sütve, friss, ruganyos, de közben puha és nem is túl hideg, pedig a kötelező pihentetés miatt ez elvileg elkerülhetetlen. Aztán nem. És kapsz mellé olyan desszertizált (új szó) narancsot, hogy a füled kettéáll.

De a legjobb mégis a bacalao, a sózott tőkehal variációk háromféle formában, amik közül a carpaccio olyan intenzív, hogy rögtön egy katalán halpiacon érzed magad, a többi formájában meg olyan tökéletesen idézik meg az itthon alig ismert, de a mediterrán térségben nagyon menő ízeket, hogy aki evett már ilyen, örömében ugrándozni fog (nekem hiánytalanul visszahozta ez a fogás a lisszaboni élményeket). Ezt semmilyen körülmények közt ne hagyjátok ki:

Ma, pénteken nyitott a hely és nem is vészesen drága: 1-2 ezer forint közt mozog a tapasok ára, néggyel már jól tudsz lakni, fejenként 6 ezerért nem sok helyen kapsz hasonló minőségű ételt Budapesten. Főleg nem ilyen személyes konyhában, szóval csapjatok le rá, én biztosan visszatérek a következő napokban vendégként.

Tio Felipe
Budapest
Nagysándor József utca 1.
06307438132

Sokszor írtunk már erről a helyről, mert szívügyünk: mielőtt elindítottuk az Egy nap a városban blogot, sokat beszélgettünk a város szenzációsságáról, tulajdonképpen ez a felismerés vezetett el az oldal megszületéséhez. Az egyik ilyen ömlengős megbeszélés közben kezdtünk le sztorizni egymásnak egy hogyishívják térről, meg egy mianeve közről, amit meg akartunk mutatni egymásnak, aztán amikor elcibáltuk a másikat a Kamermayer térre, akkor jöttünk rá, hogy pont ugyanarról beszéltünk: egyszerre szerettünk bele ebbe a franciás beugróba, akkor még nem is tudtam, hogy a java csak ezután jön.

Lényeg, hogy Budapestnek ez a része elsősorban a Gerlóczy étteremnek köszönhetően már akkor fantasztikus volt, amikor a város egésze még rogyadozott: az üzemeltetők saját pénzen raktak le fantasztikus díszburkolatot, rendeztek szuper eseményeket, ápolták a kultúrát egy igazi kis nyugat-európai zugot létrehozva a belvárosban, színvonalas programokkal, szuper éjszakai élettel (kösz Regi!):

De valakit nagyon zavar ez az idilli összkép, mert az önkormányzat évek óta újra és újra kikezdi a teraszt, ami nélkül nyilván kevéssé éri meg működtetni az éttermet, mi meg elvesztünk egy szuperhangulatos teret: az ilyesmi a közösségnek biztosan nem érdeke.

Pár éve a saját pénzből lefektetett díszburkolatot támadta be a kerület, azt, amelyik az egyik legjobb minőségű Budapesten, valami olyasmi indokkal, hogy nem illik bele a városképbe, szóval majd átalakítják valamilyenre. Csak hogy tiszta legyen: a terasz és a városkép találkozása ez:

Valóban nem illik a szép kő a repedt aszfalthoz, de hát ez van. Írtunk akkor egy cikket, amiben arra kértünk titeket, hogy készítsetek látványterveket, szerintetek mit tervez a térre a kerület és beérkezett egy rakás remek pályamű:

Akkoriban a helyzet egyébként megnyugtatóan rendeződött és bejelentette a kerület, hogy nem bántja a díszburkolatot, azt megőrzendő értéknek tartja, a tér és a Gerlóczy megmenekült. Részben ti mentettétek meg.

Sőt, a kerület olyan jól belejött a burkolatvédésbe, hogy idén nem adta ki a teraszra az engedélyt az étteremnek, mert az veszélyezteti a díszburkolatot. Azt a burkolatot, amit korábban el akart takarítani onnan és amit a teraszt kiépítő Gerlóczy egyébként saját pénzen rakatott le, ezek után nyilván komoly energiákat öl majd abba, hogy tönkretehesse a saját befektetését. A terasz egyébként már több mint tíz éve minden engedélyt megkap és több mint tíz éve semmiféle károsodást nem okozott a díszburkolatban.

Valószínűleg tehát váratlanul lett gonosz.

Az étterem jogi útra lépett és a bíróság megállapította, hogy a kerület álláspontja marhaság, a Gerlóczynak van igaza az engedélyt ki kell adni, slussz-passz!

Az engedély azonban csak nem jött meg, de hivatalos magyarázatot nem kapott az étterem, illetve kiszivárgott egy szakvélemény, kábé az, hogy:

CSAK.

Éppen ezért a Gerlóczynál éltek az adatigénylés lehetőségével, így végül meg is kapták a hivatalos választ.

Nem fogjátok elhinni!

Azért nem kap az étterem engedélyt a teraszra, mert EGYSZER majd TALÁN lesz egy felújítás a HÚSZ méterre található Városház utcában és az ott folyó munkálatok ZAVARHATJÁK a teraszon ülőket.

Ezért néz ki így a terasz 2016. tavaszán, amikor még semmi híre a felújításnak:

Pedig ilyen is lehetne:

Alapvetően persze tényleg az látszik a kerület részéről, hogy fontosnak és értékesnek tartja a Gerlóczy munkáját és annak a vendégkörnek az egészségét, amelyik az elmúlt tíz-tizenöt évben odaszokott a helyre, a fenti példa is azt mutatja, hogy lényegesen nagyobb odafigyeléssel bánik velük, mint az ugyanebben a kerületben található Ferenciek tere környékére beülő vendégekkel, akik zavartalanul fogyaszthatnak karnyújtásnyira egy építkezéstől ezekben a percekben is:

Szerintem ha lenne az étteremben egy cseppnyi jóérzés, akkor értékelnék azokat az erőfeszítéseket, amik ugyan az csődbemenetelük árán, de tűzön-vízen át védik a vendégeket már a józan ész határain is túl. 

Biztos vagyok abban, hogy akad valaki a kerület vonzáskörzetében, aki az étterem ellehetetlenítése után a Nagyobb Jó elvét értve gyorsan át tudná venni a becsődölt hely üzemeltetését, és immár egy felújított Városház utcával kiváló vállalkozást tudna ott üzemeltetni. Addigra remélhetőleg eltűnnek a süllyesztőben a Gerlóczy alkalmatlan üzemeltetői, akik felépítették, beindították, felújították, élettel töltötték meg azt a teret az elmúlt évtizedekben, tehát

hazaárulók.

És akkor itt az új pályázat: most azzal kapcsolatban várnék tőletek csodálatos pályaműveket, hogy szerintetek mi épül majd a Gerlóczy helyén, ha végre az arra érdemesek kezébe kerül az üzemeltetés. Nem kell különösebben szofitsztikáltnak jönnie a képnek, de az se baj, ha vérprofi.

Ezt a képet használjátok:

Én egy ilyennel indítom el a vizuális párbeszédet:

A képeket erre a mailcímre küldjétek, a pályaművekből lesz szavazás, lesz majd zsűrizés, a főnyeremény meg egy kétszemélyes belépő a Gellért fürdőbe, ami kábé tízezer forintot ér, szóval megéri öt percig játszani a Photoshoppal.

Miután néhány hónapja átvettük díjunkat a Budapest Törzsasztal aktuális ülésén, az esemény után odalépett hozzánk egy úr. Bemutatkozott, Gács János, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának vezető főtanácsosa, és hamarosan ingyenes túrákat szerveznek a városban, menjünk el rá mi is. Akkor még nem tudtam, hogyan tud egy ilyen intézmény kapcsolódni egy városi sétához, de mint kiderült, könnyedén. Olyan épületeket látogathatunk meg a segítségükkel, ahol hemzsegnek a találmányok vagy a műalkotások.

Mert ez a két legfontosabb területet véd a jog: a szabadalom a találmányt, a szerzői jog pedig a műalkotásokat, irodalmi műveket, tudományos publikációkat.

A múlt szombati túrán az első állomás a Prezi irodája volt, amit az egykori Terézvárosi Telefonközpont helyén alakítottak ki. Itt rögtön szó esett arról - az épület adottságain túl persze -, hogy cég a világhírű szoftvere különös kategóriát képvisel. Mint ahogy minden szoftver, ez is a szerzői jog besorolás alá tartozik - tehát nem találmány, hanem inkább műalkotás -, sőt, a választható irodalom-tudomány-művészet hármas közül a 70-es években az irodalom alá sorolták be a szoftvert, mint terméket. Hiszen kinyomtatható a programkód, vagy a nullákból és egyesekből álló számsorozat, így ez a hivatal számára van olyan jó, mint mondjuk a Toldi összes.