Amikor a sci-fi írók megpróbálják bemutatni, milyen is lesz a jövő, vagy kitalálnak egy alternatív univerzumot, általában vesznek egy mindenki által ismert, modern civilizációs jelenséget, és megmutatják, mennyivel másként néz ki ugyanaz sok száz év múlva. Ha lesz még egyáltalán.
A Facebookot szerintem senki nem látta előre. Elég ártalmatlan dolognak tűnt addig, amíg nem kezdte el nagyjából mindenki használni, naponta órákat töltve a falon, és nem vált így a hírek terjedésének egyik elsődleges eszközévé, szűrőjévé. Mert ami hobbinak ártalmatlan, elsődleges eszköznek veszélyes lehet: a Facebook ma már egyre szeparáltabb csoportokat alkot, ismerősök és egymással egyetértő, hasonló gondolkozású emberek közösségeit, akik egyre kevesebbet hallják más hangját a magukén kívül. Ez pedig veszélyes, hiszen nekünk együtt kell élnünk, aminek elengedhetetlen feltétele a párbeszéd. Arra, hogy mit okoz ennek hiánya, senkinek sem kell példákat hoznom, elég szomorú, milyen indulatokkal teli országban, világban élünk ma.
Most tehát legyünk sci-fi írók. Tessék, találjuk ki, hogyan lehetne ezt jobban? Milyen bolygón átívelő közösségi oldalt tudnánk elképzelni, ami a Facebook káros hatásait ki tudná küszöbölni?
Először is lássuk, mit tud a Facebook, és miért nem alkalmas valódi közösségként kezelni hétmilliárd embert. Sőt, még csak hétezret sem nagyon.
Mi az oldal szervezőelve?
Az, hogy ki az ismerősünk.
Ki látja, amit posztolsz?
A ismerőseid közül azok, akik egyébként is rád figyelnek máskor is.
Miről posztolsz?
Hogy milyen hétköznapi dolgok történtek veled, vagy milyen jól érzed magad.
Kivel beszélgetsz a posztjaid alatt?
Ez egy még szűkebb réteg, azokkal, akikkel egyébként is gyakran érintkezel.
Miről szólnak a beszélgetések?
Akik megszólalnak, általában egyetértenek veled, így megerősítitek egymást. Ritkán vállaljuk a konfliktust.
Van tartalomszűrés?
Van, automatikus és egyedi is, ízlésnek és meggyőződésnek megfelelő.
Milyen a közösségi élet?
Mivel táborokba rendeződnek az emberek, hasonló vélemények erősítése zajlik a kommentekben, közéleti vagy politikai témában sok indulattal, érzelemmel. Egyre több kis csoport egyre zártabban lesz jelen.
Milyen hírcsatornák jelennek meg?
Egy idő után mindenki a saját ízlésének megfelelő lapok híreinek megosztását látja, sok esetben alacsony minőségű, kattintásvadász blogok és gyűjtőoldalak linkjét is megosztják.
Látható, hogy mi a baj. Egyrészt maga a közösségi oldal, másrészt te magad is szűkíted az általad elért emberek körét, ahogy egyre több embert ismersz meg, sőt ahogy egyre többen élünk a Földön, úgy figyelsz egyre kevesebb és kevesebb ember véleményére. Ezt a folyamatot segíti a Facebook. Szeparál. Kényelmes.
Oké, most nézzük meg, mik lehetnének a válaszok az egymás mellett élést jobban támogató világban?
Mi az oldal szervezőelve?
Egy olyan téma, ami mindenkit érdekel, és ami köré önszántukból gyűlnek az emberek. Ilyen például a humor.
Ki látja, amit posztolsz?
Bárki láthatja. Minél magasabbra értékeli a közösség a posztodat, annál többen látják.
Miről posztolsz?
Téged érdeklő, érintő jelenségekről, többnyire humorral, de a véleményedet kifejezve. A poszt lehet semmitmondó vicc, vagy akár egy HVG címlap szintű társadalmi tükör. De mindenképp egy alkotás.
Kivel beszélgetsz a posztjaid alatt?
Mindenkivel, aki látja, amit posztolsz, és van hozzáfűznivalója, véleménye.
Miről szólnak a beszélgetések?
Akik hozzászólnak a posztodhoz, a legritkább esetben értenek veled teljes mértékben egyet. Kiegészítik, cáfolják a poszt tartalmát, majd őket is kiegészítik, cáfolják mások, de a párbeszéd a konszenzus felé konvergál.
Van tartalomszűrés?
Nincs, egyedül azt kérheted, hogy a jobbnak értékelt posztokat láthasd.
Milyen a közösségi élet?
A sok millió felhasználó egy-egy, a közösséget érdeklő téma alatt összegyűlik, és összeadja a tudását. Ilyen mennyiségű ember beszélgetésénél minden esetben egy kollektív igazság keresése kerül előtérbe, a szélsőséges véleményeket gyorsan letörik, vagy ignorálják, ilyen eszméknek nincs táptalaja. Minél több ember beszélget, annál több nézet és tudás találkozik, és annál racionálisabb a beszélgetés iránya.
Milyen hírcsatornák jelennek meg?
Ha hírről posztolnál, az adott hír értelmezését kell posztolnod egy frappáns, rövid összefoglalóval, mémmel, tanulsággal, forrás nélkül. A poszt mögötti háttérinformációkat aztán úgyis pontosítja a közösség, ha érdemesnek találja.
Egy olyan közösségben, ahol van több százezer kutató orvos, nem fogod az esővíz rákkeltő hatását ecsetelni. Egy olyan közösségben, ahol van több százezer mérnök, nem fogod állítani, hogy megtaláltad az örökmozgót. Egy olyan közösségben, ahol minden náció mindenféle vallású és meggyőződésű képviselője összegyűlik, senkit nem pécézhetsz ki magadnak, azt állítva, hogy ő nem ér annyit, mint bárki más. Vagyis megpróbálhatod ezeket az önbecsapásokat, de gyorsan megbánod. Mert megszégyenítenek a nálad nagyobb tudással rendelkezők.
Ilyen az, amikor összeadódik a tudás. Az Egy nap a városban blog csak néhány tízezer állandó olvasóval rendelkezik, de még így is tudja demonstrálni a jelenséget: bármiről írok, bármilyen kérdést teszek fel egy posztban, mindig van valaki, aki jobban meg tudja válaszolni a kérdést. Ez az ember korántsem mindenben okosabb, nem mindenben nagyobb tudású a többieknél, de abban az adott kérdésben igen. Egy másik kérdésben valaki más lesz a megmondó, és így tovább. Ez az igazi közösségi erő.