Klausztrofóbiásoknak nem ajánlom a Lehel tér mögötti kis antikváriumot. Oké, az antikváriumokra egyébként is jellemző, hogy kis térben összezsúfolnak egy csomó könyvet, aztán tele könyves dobozokat tesznek a földre is, aztán a dobozokra újabb dobozokat, míg végül az egész úgy fest, mintha az Ecseri piacon lennénk.

A Lehel piac mögötti, "Konyhabútorok, konyhagépek" felirat alatt működő Könyv és társai antikvárium azonban egyáltalán nem tűnik egy piaci garázsnak.

Elég nagy és terjedelmes ablakfelületeken hirdeti a könyveket, így gyors fejszámolás alapján egy kényelmes, közepes méretű könyvesbolttal számolunk. Én azért mentem be, mert a kirakatban megláttam 50-100 éves mesekönyveket, amiket kinyitva is szerettem volna látni. A sokszor magabiztosságnak tűnő, valójában tökéletesen ostoba elmélázásom miatt nagy határozottsággal léptem be az ajtón, és gyakorlott antikváriumozónak tűnve, valójában fogalmatlanul mentem tovább az orrom irányába, hogy hát majdcsak meglesznek azok a mesekönyvek. Úgyis szét akarok nézni. Ezek a gondolatok váltogatták egymást a fejemben olyan véletlenszerű topikokkal, mint a lassan esedékes ebéd, az előző nap látott Téli álom című film egyes jelenetei, az I WIll Survive című dal refrénje (immár hetvenedszer leforogva a fejemben), valamint a lelkiismeretem nyugtatására szánt mantra. Ez utóbbi ezt suttogta a fülembe: egyáltalán nem baj, hogy könyvesboltban nézelődsz mesekönyvek után, amikor épp valami falraszerelhető kvarcmelegítő izét kellene venned otthonra, a pelenkázó fölé, hiszen te is ember vagy.

Miután tettem négy-öt lépést a könyvespolcok között, kezdtem úgy érezni magam, mint egy wookie az Endor bolygón. Megváltozott a perspektíva, kezdtem észrevenni, hol vagyok, beindult a trip.

Minden a helyén volt, polcok, könyvek, de más volt az arány a megszokotthoz képest. Ez a mennyiségű polc és könyv egy legalább másfélszer ekkora alapterületen fért volna el kényelmesen, de ezt, mint írtam, már megszoktuk az antikváriumokban. Azonban itt minden polc arányosan ment össze, és közeledett egymáshoz, így míg a bal vállunk a történelmi könyveket, a jobb a tudományos-fantasztikus irodalmat súrolja, és ahogy haladunk befelé, egyre szűkebb lesz minden. Leghátul vannak olyan részek, ahol mindössze másfél arasznyi volt a hely, hogy átpréseljük magunkat. Fogalmazzunk úgy: vannak olyan átmérői a testemnek, amik ennél kisebbek. Nem sok, de akad.

A polcok elhelyezkedése pedig kimondottan izgalmasan lett megtervezve. Ha egyszer beleveted magad ebbe a labirintusba, egy idő után azt veszed észre, hogy fogalmad sincs, merre kell kimenni - főleg ha olyan borzasztó a tájékozódóképességed, mint nekem. Öt sor így, három úgy lett lerakva, megint négy totál másképpen, a kettő közötti átjárók pedig izgalmas helyeken bukkannak fel. Épp időben, hogy a kedves vásárlónak még épp ne legyen bezártságérzete, de emiatt mégse kelljen egyetlen négyzetcentimétert sem feláldozni. 

Az egyetlen Homo Sapiens méretű helyiség az olvasószoba, ahol az értékesebb könyveket olvashatjuk, felügyelettel. Ez mondjuk eléggé menő kis összeállítás, leszámítva az elengedhetetlen dobozokat. Mire idáig eltaláltam, és rábukkantam a mesekönyvekre, épp elkezdte hatását veszíteni a lelkiismeret-mantrám, és úgy éreztem, menni kell, a kvarcmelegítős akármiért.

Miután eltöltöttem odabent tíz percet, a szabadba lépve a Lehel út egy autópályának, a 13. kerület pedig Tokiónak tűnt. Aztán beállt a perspektíva megint, a szokásos rendbe, én pedig száguldottam tovább, a dolgaimat intézni.

Könyv és társai antikvárium
Cím: 1134 Budapest, Bulcsú u. 19.