Lisszabonban minden sarkon van egy kávézó-pékség, ahol édes, helyenként csillogó dolgokat lehet kapni, amibe helyenként szintén édes, tojássárgájával kevert krém is kerül, na meg tűrhető kávékat. Nem gasztronómiai magashegység ez, hanem a mindennapok rutinja: aki arra jár, sosem siet annyira, hogy azért ne tudjon megállni egy laza sütizésre, kávézásra. Ez a fajta ráérés, ez a fajta cukorral kevert gondtalanság teszi olyan szuperré a hangulatot az egész városban.

Meg persze az óceán, meg a meleg, meg még egy rakás dolog.

A legjellegzetesebb süti a pastel de nata, ami egy tésztatányér, teletöltve a tojástól sárgálló krémmel, plusz rásütve, hogy a teteje barnás-feketés lesz a hőtől. Az eredetit Belémben készítik, ide kizarándokol egy csomó turista, hogy folyamatosan megtöltsenek vagy ötven asztalt, és egyék a sütit, igyák a kávét. Nem próbáltak rájuk utazni mással, nem próbáltak termékkapcsolni, meg kiaknázni a nyíló pénztárca adta lehetőségeket. Süti, kávé, aviszontlátásra.

Az Édesmindegyben már lehetett kapni korábban is a portugál csodából, de most egy minden korábbinál portugálabb portugál kávézó nyílt a Gozsdu udvarban, ahol többek között a pastel de nata is terítéken van.

Olyannyira, hogy kirakati dísz lett belőle:

A Gozsdu udvaros nyitásokkal kapcsolatban már egyébként is úgy vagyok, hogy “az úgysem Magyarország”, annyira eltávolodott tőlünk a bulinegyed szíve. Ennek megfelelően sokat nem vártam a helytől, ma inkább hátránynak számít ez a helyszín, ha a magyar közönségnek nyitnánk.

Ehhez képest meglepetés a Lisboa nevű kávézó-pékség. Régen egy komplett delikát volt itt, hűtőpulttal, eladótérrel, vagy három-négy sor termékkel. Most nagyon letisztult lett az egész, természetesen gazdagon kicsempézve. Alig három-négy asztal fért csak be, a hely inkább tűnik hetven százalékban pékségnek, és csak harmincban kávézónak.

Az eladók beszélnek magyarul, a vezetőjük nem: ő egy portugál hölgy, aki nagyon kedvesen veszi kezelésbe a vendéget, cseveg angolul szívesen - nyilván portugálul is tud, meg nyilván a spanyolt is megérti -, elmondja, hogy a portói és a lisszaboni testvérek azért fújnak is egymásra, és hogy bicának is kérhetem a presszót, mert ők úgy mondják.

Egy pastel de nata 350 forint. Vettem egy kávét és egy kenyeret is, utóbbiban mind volt valami tejtermék, szóval nem hagyományos kenyerek. Vagyis lehet, hogy ott azok, de nálunk nem.

Minden erős középmezőny: a pastel de nata remek, de készüljünk, mert nagyon édes, a tészta kicsit szárazabb a kelleténél. A kávé olyan, amit Portugáliában is kapnánk, ehhez képest a budapesti kávéházas, kávézós kultúra gasztronómiai értelemben előrébb tart. De lehet ezt máshogy is nézni: a lazasággal, a portugál módszerrel nézve az egész egy jó élmény, nem megváltani akarják a világot itt, hanem csak enni-inni pár falat finomat, aztán továbbmenni.

Egy igazi portugál hölgy kíséretében, aki végre elhozta nekünk ide azt a hihetetlen képességet, amit csak ott tudnak. Tudniillik ha összeráncolják a homlokukat, és úgy néznek a másikra, az nem szigorúságot, hanem figyelmet fejez ki. Ha mi próbálkoznánk ilyennek, bunkónak néznének, itt fel sem merül.

Ha a kép alapján mégis, próbáljátok kis személyesen.

Lisboa Pastry & Bakery
Cím: 1070 Budapest Holló utca 12.