Lisszabont, meg úgy általában Portugáliát nagyon lehet szeretni (négy éve írtam arról, hogy miért). Ha eltöltesz ott néhány hetet, teljesen átragad rád az a ráérős, vidám életmód, ami tulajdonképpen a legtermészetesebb dolog, így visszagondolva. Olyannak kellene lennie mindig és mindenhol.

Múlt héten megint megéreztem ezt a hangulatot. Budapesten, a Pozsonyi utcában.

Tudjátok, van olyan, hogy egy illatról vagy ízről beugrik egy csomó emlék, érzés, régi dolgok. Ha újra megérzel egy régen ismerős, mára teljesen elfelejtett ízt, átrepülsz az időben abba a pillanatba, amikor utoljára érezted.

Nekem Lisszabon íze a pastel de nata nevű sütemény. A városban szokás, hogy délelőtt leülsz egy pastelariába, kérsz egy kávét és néhányat ebből az édességből:

Ez tulajdonképpen leveles tésztába töltött vaníliás krém tojássárgájával összesütve. Szinte minden sarkon árulják, de én még Belémbe is elzarándokoltam, a Pastéis de Belém nevű helyre, ahol ezt a sütit először kínálták. A háttérsztori valahogy úgy van, hogy az ottani szerzetesek készítettek először ilyen süteményeket, mivel rengeteg tojássárgájuk volt, amit kellett felhasználni valami értelmes módon (a fehérjét ruhák kikeményítésére használták). Egy idő után úgy gondolták, pénzt is csinálnak a dologból, és egy közeli cukrásszal leszerződtek, aki elkezdte árulni a pastel de natákat. Később, 1834-ben a kolostor bezárt, és a receptet eladták a cukrásznak, aki 1837-ben megnyitotta a Pastéis de Belémet.

Egész nap kígyózó sorok vannak itt, a rengeteg asztal ellenére folyamatos itt a teltház, és mindenki előtt a pastel de nata virít.

Így aztán nem csoda, hogy amikor hétvégén a Pozsonyi úton tekertem keresztül, és a molinókon megláttam ezeket a kis tasakokat, csikorogva fékeztem le. Itt portugál krémesként hivatkoztak rá, 560 forintért adnak három darabot (vagy 650-ért kettőt, egy espressóval), és van olyan jó, mint egy átlagos helyen Lisszabonban. Nem jobb, de olyan jó simán van.

Ha mellé kérünk egy tejeskávét, és kiülünk a teraszra, annyira Portugáliában érezhetjük magunkat, amennyire ez Budapesten csak lehetséges. Főleg, hogy az Édesmindegy is ráerősít az életérzésre a kék-fehér csempékkel.

Akinek hiányzik Európa nyugati széle, annak kötelező kipróbálni. Akinek nem, annak csak ajánlott.

Édesmindegy
Cím: 1137 Budapest, Pozsonyi út 16.
Nyitva: hétfőtől vasárnapig 09:00 - 21:00