English

Egy nap a városban

Egy bolt, amiből ezer kellene Budapestre, de csak kettő van - Ne pazarolj

szucsadam 2019 január 23.

Ne pazarolj. Ez az üzlet neve, és az odabent található dolgok erre a névre reflektálnak. Például azért, mert mindenki a maga által hozott tárolóedénybe méri ki az ott kapható dolgokat. Másrészt a bent található dolgok, hacsak ez lehetséges, Magyarországról, minél rövidebb szállítással érkeztek az üzletbe. Harmadrészt jó dolgokat kapni bent, amik kímélték a környezetet a termeléskor, és a felhasználáskor is kímélni fogják.

dsc05464.JPG

dsc05449.JPG

Például, hogy gyorsan ugorjunk a kedvenceimre, lebomló, természetesebb anyagokból készült tisztítószereket, amikből próbaképp akár egy mini adagot is vihetsz haza:

dsc05432.JPG

Vagy mindenféle olajokat, például a sztár a hidegen sajtolt napraforgóolaj, ami így sokkal egészségesebb és finomabb. Szintén vihetsz belőle akármennyit:

dsc05434.JPG

Tavaly írtam már egy hasonló elgondolással kialakított pesti üzletről, de annak a kínálata nem volt még akkora, hogy rendszeresen megforduljak odabent. Itt, a budai Ne pazarolj-ban viszont induláskor rögtön hat-hét dolgot láttam, amit nem azért vennék meg, mert csomagolásmentes, hanem mert egyébként is kell. Fent láttok ebből kettőt.

dsc05417.JPG

Vannak hüvelyes termékek, rengetegféle:

dsc05418.JPG

Bogyók, levelek, teák, fűszerek, aszalványok:

dsc05444_1.JPG

Cukrok, porok, csokoládék, édességek:

dsc05439.JPG

Müzlik, pelyhek, lisztek:

dsc05441.JPG

Friss zöldség, gyümölcs, az alma baromi finom, igazolom. Tojás is kapható, nem bio, nem 0-ás, viszont valódi, környékbeli tanyasi kapirgálós tyúkok alól van, "bízz bennünk" alapon:

dsc05427_1.JPG

A gomolyarajongó Ági pedig élete egyik legjobb gomolyáját vette itt. És persze a tej is zseniális, zsíros, ízletes.

Odafent, a galérián pedig egy kávézót alakítottak ki. Remek kávét adnak, valamint péksüteményeket adnak, amit a Kis Pékinasból hoznak. Egy hatalmas gyereksarkot is kialakítottak, a lépcső előtt gyerekzáras megoldás:

dsc05454.JPG

dsc05452.JPG

A “Ne pazarolj” felszólító mód, de erre talán nincs szükség. Legalábbis szeretném remélni, hogy sokan vannak úgy, mint én: olyanok, akik nagyon is szeretnének nempazarolni, szeretnének nem kidobni naponta marokszámra a vastag műanyag csomagolóanyagokat. Akik nem hiszik el, hogy tényleg szükség van ennyi szemétre azon az úton, amin eljut hozzá a termék, amit ő ugyanúgy megvenne csomagolás nélkül is, sőt.

Az üzlet egy szemléletet testesít meg, nem szabványok szerint működik. Nagy tételben - természetesen csomagolva - kapják az árukat, de egy zsák liszt szemete egy zsák, esetleg újrafelhasználva, nem pedig ötven papír és műanyag zacskó. De nem csak a csomagolásról van szó: ugyanilyen fontos, hogy az áru ne érkezzen túl messziről, vagy hogy ne szennyezze a készítés, meg a felhasználás során a környezetet. Meg a testünket, mert az is a természet része.

Imádtam, hogy az üzletben szinte félhomály volt, mert alig égett pár energiatakarékos izzó. Ha felmentünk a galériába, mi kapcsoltuk fel a villanyt, és mi kapcsoltuk utána le. Nem volt háborús érzésem, annyira nem volt sötét, épp a határon mozgott a dolog, és a nagy ablakokon benézve kifejezetten kellemes homály volt. Nem pazarolnak, ezzel sem, mint ahogy a bútorok is olcsóak, egyszerűek.

dsc05460.JPG

Eleinte zene sem szólt, először azt hittem, ez is a nempazarlás része. Hogy idejön valami trubadúr heti ötször, és penget valamit a sarokban: hi-fi hangzást így lehet a legolcsóbban és legkörnyezetkímélőbb módon előállítani, hiszen költhetsz akárhány milliót a hangrendszerre, sosem lesz olyan a hangzása, mint egy 50 ezres akusztikus gitárnak, meg a hangunknak. De nem, végül bekapcsoltak valami gépi muzsikát.

A Ne pazarolj kínálata nekem nagyon bejött, jövök nemsokára feltölteni az olajos meg a tisztítószeres kulacsaimat. Meg viszek még sok más zsákot, puttonyt, üveget és flakont. Egyébként ha nem viszel, a sarokban mindig találsz pár otthagyott tárolót, te is vihetsz adományként, majd valakinek jól jön. Jobb itt, mint a kukában. De vehetsz is üvegedényeket, textilbatyukat, amik sokszor felhasználhatóak lesznek még.

Vannak még itt kézzel készült légycsapók, organikus fogpiszkálók és hasonlók, erre egyelőre nem sok figyelmet fordítottam. Fontosabbak a hetente fogyó cuccok, amiknek állandó beszerzési forrása lehet ez az üzlet, csak sok ember kellene, akik emiatt elfelejthetik az állandó bűntudatot, a szemétbe dobott vastag műanyagok miatt, meg még több ember, akik egyelőre nem gondolnak erre. Mert sajnos nem tolongtak odabent, azt meg kell mondanom.

Tolongjunk! Ne kettő ilyen legyen, hanem kétszáz, első körben. És kényszerítsék rá a nagy láncokat is arra, hogy átálljanak minél több dologban a természetesebb megoldásokra ők is. Ami kényelmetlenebb, meg drágább, persze, de minimális kényelmetlenségért óriási könnyebbséget adnak a környezetnek. És nem telik bele sok időbe, hogy minden drága lesz, mert mindint nehéz lesz termeszteni. Spórolni ilyenkor már luxus.

Kis kitérő: megőrülök attól, amikor a vízben lebomló nejlonzacskókról lefitymálóan nyilatkoznak, miszerint a nejlonzacskó ismérve, hogy véd az eső ellen. Az ilyeneket hangoztatóktól megkérdezném, hogy ugyan hányszor használnak a nejlonzacskót évente szakadó esőben, ötször? Hányszor száraz időben, százszor? Azon az öt alkalom során használjanak rendes nejlont, és kész. Miért nem örülünk az olyan megoldásnak, ami az esetek 95%-ban tökéletes, miért hagyjuk az ilyet elveszni? Jézusom, hát mi tökéletes?

Ha bemegyünk egy ilyen üzletbe, itt is találunk biztos olyan megoldást, amire lehet jobbat is kitalálni. Csak nem szőrszálat kellene már hasogatni, hanem hazavinni a saját batyunkban a saját cuccunkat, és elérni az életünkben egy 20-40 százalékos javulást. Hajrá!

Ne pazarolj
Cím: 1027 Budapest  Fő utca 79.

süti beállítások módosítása