Ahogy nézegetjük a tévénken, biztonságosnak tűnő távolban, ahogy az óceánokon a műanyaghulladékaink hatalmas, országnyi szigeteket alkotnak, megpróbáljuk elodázni a döntést. Ugyan elfog minket egy kis rémület, ha belegondolunk, hogy talán az általunk vásárolt havi egy zsák csomagolás is ott lebeg(hetne) a víz tetején, de megpróbálunk nem gondolni rá. Aztán ahogy olvassuk - kevésbé biztonságosnak tűnő távolban -, hogy az ivóvizek mikroszkopikus műanyag szemcséket tartalmaznak, akkor még jobban megrémülünk, hiszen most már megisszuk azt, amit két éve kidobtunk. Ami nem finom, hogy Jókutit idézzem, miután beleharapott a gyurmába.

Basszus, ez gyerekkoromban sokkal civilizáltabban működött. Volt a vastagfalú és a vékonyfalú kóla, a vastagfalú betétdíja 60 forint volt, a pénzt visszakaptam, ha visszavittem a palackot. És visszavittem. Ennek ellenére mindenit azt vette, mert jobb volt megfogni, könnyebb volt tölteni, meg mi a rossebért tömjem meg a kukámat ilyen szar flakonokkal.

Víz a csapból folyt, ásványvizet nem vettünk. Mivel most saját fúrt kutam van, ásványvizet iszom, de ballonosat, ami visszaváltható. Hálistennek, ez az opció még megvan. De így is sok a műanyag hulladékom, és utálom.

Mondtam is egyik nap Évinek ezt, már hogy utálom, és hogy miért nincs lehetőség tudatosabban vásárolni. Miért van az, hogy ha eldöntöm, hogy holnaptól nem, akkor kábé nomád ősemberként kell kitalálnom, mit-hol-hogyan, és nincs segítség szervezetten (olvasom időnként a Háztartásom Hulladék Nélkül Facebook csoportot, ott meg már a ló túloldalára esnek időnként).

És képzeljétek: már van. Nekem is Évi küldte a linket, hogy itt már van:

Nem is olyan régen nyitott ki Újlipótvárosban a Ligeti Bolt, ahol épp ezt tehetjük: csomagolásmentesen vásárolhatunk. Tésztákat, rizst, gabonákat, aszalványokat, magokat, édességet, teát adnak kimérve, hozod a saját kis szütyőd, lemérik, aztán már töltögetheted is. A joghurtot, tejfölt, olajokat üvegben adják, ami visszaváltható. És ha ez nem elég, a tulajdonos megpróbál mindig úgy beszállítót választani, hogy eleve a boltba is semmilyen vagy minimális hulladékkal érkezzen az áru. És míg mondjuk Franciaországban egy ilyen ellátási lánc sima ügy, addig itt meg kell szenvedni vele.

Már hogyne kéne, mondom, ez az első ilyen bolt Budapesten. Előtte is csak Piliscsabán láthattunk ilyen, de az ugyanez a Ligeti volt: Sipos Melinda először a lakhelyén próbálta meg a csodát, de nem sikerült. Talán majd Budapest egyik tudatosabb kerületében (persze én annak örülnék, ha kimérős és visszaváltható lehetőségek mindenhol lennének, de sajnos ez egy hosszú harc lesz, úgy tűnik).

A kávé sajnos elég rossz - mármint a lefőzött, mert ez egy kávézó is -, azt nem javaslom. Nagyon szerettem volna jót mondani róla, mert egyébként a bolt küldetése iszonyúan támogatandó, és hajrá és minden, de hazudni nem tudok nektek.

Ligeti Bolt
Cím: 1132 Budapest, Kresz Géza utca 21.