Eltelt már egy kis idő azóta, hogy megpróbáltam Budapest komolyan vehető szusijait végigkóstolni. Különös műfaj ez az “egyetlen falat művészete”, mert egyszerre van nagyon közel egymáshoz - látszólag - a jó és a rossz szusi, és nagyon távol is. Nem kell elvetemültnek lenni ahhoz, hogy rossz szusit készíts, egyszerűen csak tényleg nem tudsz annyira friss alapanyagokat beszerezni, tényleg nem jártad ki a japán szusikészítés iskoláját, nem szívtál évekig a rizsfőző mellett, nem tudod az egyébként sokszor feleslegesnek tűnő ujjtartásokat, tenyérfogásokat, amivel a nigirik rizsét formázod véglegesre.
A szusi az, aminél csak a tökéletes az elfogadható, az alatt már inkább minek egyáltalán foglalkozni vele. Hal rizzsel, hús rizzsel, zöldség rizzsel, tojás rizzsel, ekkora felhajtás mellett, röhejes. Viszont ha tökéletes, akkor az már egészen más helyzet: abban a pillanatban mindenki rájön a szusi értelmére, az is, aki nevetségesnek vagy érthetetlennek gondolta.
Budapesten van egy rakás iszonyú szusi, aztán van jó néhány közepes. Olyanok, amiket meg lehet enni, tettek bele energiát, de pont az a pici hiányzik. A nagyon jó alapanyag, a nagyon jó rizs, a nagyon pontos elkészítés. Ár-érték arányban én eddig a Bambuszligetre esküdtem, ha pedig nagy élményt akartam, akkor Okuyamához mentem.
Most viszont eljutottam egy új helyre, a Sushi Ocean-ba a Szabadság tér mellett, és megtaláltam az új kedvencemet.
A Sushi Ocean tökéletesen autentikus: a japán szusi séf, Hiro bárki által látható módon, egy pult mögött dolgozik, egyetlen hölgy beszél csak magyarul, a vendégek 100 százaléka pedig szintén japán volt a látogatásunkkor. Amikor belépünk, elindul egy köszönési hullám, a pult mögül felkiált valaki, amire az egyész helyről, innen-onnan viszontkiáltások hallatszanak japán nyelven, és mindenki meghajol felénk. Aki épp nincs ott az egyetlen, viszonylag apró helyiségben, előjön hátulról az üdvözléshez. És ha ránézel az arcukra, érzed, hogy ezt tökéletesen komolyan gondolják, és itt sosem lesz olyan, hogy a szombati hajtásban nem ugyanilyen alázattal és udvariasan végeznék el a köszönési és távozási szertartást.
És te sem jössz zavarba. Mert halálosan komoly, így inkább viszonzod ezt az udvariasságot.
Ahogy nézed az itt dolgozókat, még inkább megerősödik benned a bennük lévő alázat és szerénység szinte harapható légköre, ami a velük való beszélgetésekkor is érezhető.
Délután 5 órakor nyitnak, így tegnap este jutottam el hozzájuk, már a vacsorán egyébként túlvoltam, úgyhogy arra gondoltam, bekapok néhány nigirit, és megyünk tovább. Pedig az étlap viszonylag széles, a szusi megkóstolása után pedig az életemet is rábíznám a szakácsra, annyira friss volt a hal. Úgyhogy bátran lehet kérni bármit, a tengerektől ennyire távol, Budapesten is sikerült olyan beszállítót találni, ahol ez a hihetetlen minőség megvalósul.
Merthogy a szusi:
Ha magunk válogatjuk össze a nigiriket, akkor egy előre bekészített lapra ikszelhetjük be, mit kérünk. Vannak az olcsó, 380 forintos, a leggyakoribb, 680-as és a drágább, 880-980 forintos nigirik. És persze rengeteg lehetőségünk van kitörni a lazac és a tonhal bűvöletéből, nagyon különleges állagokkal találkozunk a zöldséges falatoknál is, a halaknak és tengeri élőlényeknek közös, markáns vonása itt, hogy
mindegyiknek olyan vajpuha az állaga, olyan eszméletlen élményt okozva oszlik szét a szádban rágásnál, hogy az valami csodálatos.
Tényleg, ha nem értetted eddig, mit lehet szeretni a szusin, nem biztos, hogy a te hibád. Gyere el ide, kérj ki egy fésűkagylós, egy lazacos - hogy ismerős pályán mozogj -, meg még néhány szabadon választott nigirit, és sírj. Van mellé jeges gabona- vagy zöldtea, erősen javasolt.
Tényleg nem térek magamhoz. Voltam már pár drága, a saját munkájukra nagyon büszke budapesti japán étteremben, ahol nem tudtak megközelítőleg sem ilyen tökéleteset alkotni. Köszönöm az élményt, megyek vissza hozzátok, az új élményeimről pedig nem kizárt, hogy új posztokat írok majd. A Sushi Ocean-nak fenn kell maradnia, nem szabad, hogy az erőfeszítésük elhaljon.
Sushi Ocean
Cím: 1054 Budapest, Széchenyi u. 14.