English

Egy nap a városban

Nem tudom, mi a rosseb ez a hely, de bizarr módon tetszik - Édes Érzés

szucsadam 2018 június 29.

Vannak olyan helyek - ahogy vannak olyan zenék, filmek és blogposztok is -, amik sosem érnek el a mainstreambe. Egyszerűen azért, mert nem hordozzák magukon azokat az értékeket, amik ehhez kellenek, tudniillik közérthetőség, egyszerűség, kiforrottság, felfelé törekvés.

Csak úgy vannak, és csinálják, ami jólesik nekik.

És én egyébként nem is hibáztatom őket ezért. Sőt, valahol jó nekik.

Bartók Béla-i értelemben vett kirándulásom alkalmával találtam egy ilyen helyet. Na nem egy új valamiről van szó, simán elmentem már mellette hatszázszor, de most bementem, azzal a határozott szándékkal, hogy megértem. Mert volt egy olyan érzésem, hogy a közérthetőséget, egyszerűséget, kiforrottságot, felfelé törekvést nehezen találom majd meg egy olyan kávézóban, aminek az ablakában stroboszkóp villogtat, odakint meg ilyenekre lehet leülni:

dsc00295.JPG

dsc00333.JPG

Valami nem stimmelt, de odabent a zavarom egyre csak nőtt, és gyakorlatilag minél többet tudtam meg a helyről, annál nagyobb bajban voltam a definícióval. Mintha egy ember fejébe pottyantam volna be, és próbáltam volna összerakni a mozaikokat, egy budai John Malkovich-menet.

Mondjuk lehetett volna, hogy megkérdezem, a lauenstein-i bonbonosdoboz és a kávéscsésze között mit keres a szerzetesről készült kép (annyira ismerős, de az agyam egyfolytában Assisi Szent Ferencet dobja ki, úgyhogy nem jut eszembe jobb update: Szántó Tibor csokoládémesterről készült a portré), mint ahogy utánajárhattam volna, miért vannak más emberek névjegykártyái az asztallap üvege alatt, pofával felfelé, de úgy gondoltam, még nem érett meg a helyzet. Ezek csak félinformációk lennének, tovább kell tanulmányoznom a hely általános természetét.

dsc00330.JPG

dsc00331.JPG

Nem segített sokat, hogy az igénytelen kinti szakasz, majd a félig igénytelen, ámde meglepetésekkel teli középső tér után, a pult mellett egy igényes csokoládékkal, jó középkategóriás borokkal és kiváló magyar pezsgőkkel telerakott polcokat találtam. Annyira meglepődtem, hogy vettem egy kézműves magyar csokitáblát 1900 forintért, mert azt mondta a srác, hogy bean to bar módszerrel készült, vagyis a kakaóbabból készült a tábla idehaza, amit a Rózsavölgyin kívül kevesen (valaki egyáltalán?) valósítanak meg.

Kértem egy cortadót, meg egy brownie-t, és már meg sem lepődtem, hogy csúnyának nevezhető dolgokat kaptam, amiket mintha egy nagyi adott volna elém, viszont érdekes módon finom volt a kávé. A brownie-ban mintha kristálycukor recsegett volna, nem tudom. Csupa ellentmondás.

Rendszeresen tartanak Bingó-estet, júliusban pedig lesz náluk egy Legalja Fesztivál, amikor a lehető legrosszabb zenéket teszi fel a DJ. Hát nem tudom, menjek?

Ez tehát az Édes Érzés, nem sikerült megfejtenem. Bocs. Viszont ingyen van a szóda, amit megint nem értek, de a Bartók Béla úton ez a második hely, ahol ez megtörténik.

Édes Érzés
Cím: 1114 Budapest Bartók Béla út 37.

süti beállítások módosítása