Nagyon restellem, hogy eddig tartott. Először 2016-ban autóztam ki Budafokra, hogy meglátogassak egy IQ Food nevű helyet, ahol találkoztam Majával, egy lengyel származású, a magyart nagyon bájosan beszélő, fejkendős hölggyel.

A sütijei is finomak voltak, de leginkább a személyéből áradó őszinte, sarkig tárt derű maradt meg. Mint akinek már oviban is + volt a jele, árasztotta magából a pozitronokat (hogy természettudományokban jártas olvasóimat újfent őrületbe kergessem).

Becsületemre legyen mondva, készültem hozzá nagyon, de az ok, ami miatt nem jutottam el sosem, talán a legnagyobb hátránya is egyben Maja boltjának. Egy fél nap kell, hogy beugorjunk hozzá, nagyjából akárhonnan, ha pont nem Budafokon élünk.

Ő egy lokális személyiség tehát.

Pedig két év alatt sok minden történt vele. Felbontották a közös üzletüket a társával, az egyébként sem hozzá passzoló IQ Food név ment. Maja eljött, és a mostani Budapest Art Quarter helyén, ami a Haggenmacher sörgyár területén található művésztelep-szerű bérizé (itt írtam egy zsigulis kalandomról a tetőn), kivett ki egy konyhát a tetőterasz mellett, hogy innen lássa el a helyi eseményeket kajával.

De most tényleg új képzeljétek el, hogy ő egyedül állt neki, mintha otthon akarna kedveskedni a holnapi vendégseregnek, és leszámítva pár nagyobb megrendelést, amikor néhány száz valamit kérnek tőle, az egész nagyon kicsiben zajlik, egy alkalmazottal. Gondolhatjátok, micsoda pörgés van a vidéki jellegű városrészben.

Aztán Maja megtudta, hogy végül volt üzlettársa elhagyta a régi bérleményt, ezért visszament, és újra kivette azt, ezúttal egyedül. Sok pénze nem volt persze, így az egészet ajándékba kapott vagy olcsón megszerzett kredencekből, kerítésből és hasonló anyagokból újította fel, jó sok smirglivel, festékkel.

A név pedig megváltozott: Majecsko, Made with Love. Mennyivel jobb így, nem?

Hála istennek tehát Maja újra emberek között dolgozik. Hatalmas örömmel mutogatja nekem a bejárat mellé támasztott raklapon sorakozó cserepeket, amin fűszernövények, meg paradicsom, eper és hasonlók sorakoznak. Minden kaspón egy név: Luca, Gáspár, Dóri, Egon és így tovább. Egyenként mutogatja nekem őket, és mesél a gyerekekről, akikhez a növények tartoznak, és akik rendszeresen, akár naponta, járnak ide meglocsolni azokat. Jutalomképp pedig kapnak egy sütit. Meg persze bármikor ehetnek a saját növényükről.

Amíg ott voltam, négy ilyen vendég volt (hagyományos vendég egy sem).

Pedig tényleg szuper a házi készítésű müzliszelet, a csokirózsa vagy mifene, a szendvics, amiket reggel a suliba menet a gyerekek kezébe nyom.

Maja nemrég különös felkérést is kapott: a kerületben az önkormányzat szervezésében egy magyar-lengyel emlékművet avattak, ide kellett készíteni kávét és harapnivalókat. Miután már elvállalta, tudta meg, hogy a lengyel és a magyar miniszterelnök is eljön, így kicsit más lett a dolog fekvése. Egy öltönyös, nagydarab fickó nézte a kezét, csak úgy vághatta fel a citromot, és persze előtte is jól átvilágították. Amúgy nem nagyon ettek semmiből, amit készített.

Szóval kedves belvárosi gasztrohelyek tulajdonosai!

Aki szeretne magának sütiket, szendvicseket, valami különleges elkészítésben vagy mindenmentes verzióban, szerintem keressétek meg Maját, akár rajtam keresztül, szívesen továbbítom a leveleteket. Az biztos, hogy amit kaptok, az az egyéni igényekre szabott lesz, és sok szeretettel készül majd, valamint egy nagyszerű és lelkes embert támogattok vele.

Majecsko - Made with Love
Cím: 1222 Budapest, Gádor u. 100.