"Hova menjünk ma este" kocsmát általában két szempont alapján választok. Az egyik az ital: ha jó sört csapolnak, ha kivételesek a borok, piramidálisak a koktélok ésatöbbi, hajlandó vagy bárhová beülni, attól függetlenül, hol és milyen környezetben teszik azt elém.

Aztán van, amikor egy hangulatos jazz-lokálban beszélgetnék szívesen, esetleg egy hatalmas szilfa árnyékában iszogatnék akármit, vagy épp süppedős fotelekben dumálnék valakivel. Ilyenkor a kényelem lesz a kiválasztás szempontja, elsősorban.

Vannak olyan kivételes helyek, ahol ez a kettő egymásra talál. Van, ahol egyik sem stimmel. És vannak az olyan helyek, mint a Krak’n Town, ami behoz a képbe egy harmadik szempontot.

A Krak’n Town egy különleges kinézetű kocsma Budapesten, a Rákóczi tér mellett a József körúton. A Nagykörút kifejezetten arról híres, hogy bármi, ami nyit rajta, abból árad a dögszag, a vakolat mállani kezd, a pincérek bunkók és télen rohadék hideg van odabent. Nyáron meg megfősz.

Ha esetleg valakinek nem jött meg a kedve a körúti kocsmákhoz, tudnám folytatni.

Ez a hely viszont nemcsak hogy igényes, hanem már-már túlvilági. Már a cégéren látszik, hogy sok pénzt toltak bele, odabent viszont egészen leesik az állunk. Hogy mást ne mondjak, a pincérek jelmezbe öltöztek, és ez még csak az egyik furcsaság.

Ez ugyanis egy steampunk kocsma.

Aki nem tudná, gyorsan összefoglalom: ez a stílusirányzat inkább egy fantázia, egy szerepjáték, ami a neoviktoriánus stílusból nőtt ki, és mindig is megmaradt underground hóbortnak. A steampunk stílusban a műanyag nem létezik, csak fémmel, textillel és fával építkeznek, a vadnyugat keveredik a robotikával, egy mechanikus ló, fém testtel például egy ideális szállítóeszköznek tűnik ebben a világban. 

Úgyhogy bemenni egy steampunk kocsmába annak, aki keveset tud erről a szubkultúráról, minimum zavarbaejtő. De egyébként meg állati nagy élmény.

Egy korábbi posztomban már említettem, hogy sajnos elfelejtettünk játszani, és a felnőtteknek szinte sehol nem kínál senki olyan szórakozást, ami változatos és meglepetésszerű lenne, ahol éppen úgy érezhetjük magunkat, mint a Willy Wonkához belépő gyerekek. És noha a Krak’n Town sem több vizuális élménynél, abban mégis erősebb bármelyik másik budapesti intézménynél. 

Pont ezért fura a helyzet: a hangulata - a város kínálatához képest - tök egyedi, ezért aztán nem mondhatod, hogy “na, ma olyan steampunk kedvemben vagyok, menjünk ide”. Akkor miért? Szerencsére segítségünkre siet az itallap: nagyon jó kézműves söröket csapolnak, összesen nyolc kapható, köztük akad még

lager is.

A hobbi sörivóknak, mint én.

De a többi ital is figyelemreméltó: ha átugorjuk a Johny Walker-es részeket, Scapa whiskyvel, Diplomatico és 23 éves Zacapa rumokkal találkozunk, amiket a rajongókon kívül ritkán vesz meg más otthonra, lévén minimum 20 ezer forint egy palack belőlük. Itt viszont kóstolgathatunk ilyen italokat is, sőt tequilában, ginben, konyakban és keserűkben is megtalálták a legjobbakat.

A konyha pedig a stílushoz passzol. Kifinomultságtól mentes, erőteljes, emberes adagokkal. Steakek, kolbászok, csülkök, haggisek és pie-ok, amiket karamellás sajttortával fojthatunk le. Szűk étlap, de angolosan odaver, én a pie-om felét sem bírtam megenni.

A felszolgálás profi, pedig már csak az a tény, hogy a tulajdonos rá tudta venni az itt dolgozókat a mindennapos kosztümös hülyülésre, a haldokló nyugatra emigrált magyar felszolgáló-hadsereg népességének ismeretében kész csoda. De itt összetartó csapatról lehet szó, a weboldalon, a bemutatkozás menüpont alatt olykor novellákat írtak a fiúklányok, szóval látszik - sejtjük -, hogy élvezik ezt az újdonságot.

Több ilyen helyet kérünk. Nem kifejezetten a steampunkra gondolok, nem is a kosztümre, de a meglepetésre, a felnőttjátékra, arra, hogy nyugodtan szakadjunk ki a raklapbútoros, nyerstégla-nyersfal vonalból, a fehér falra fekete logó festésből, legyen olyan változatosak a város kocsmái, amilyen változatos maga a város.

Itt írtam egyébként korábban arról, hogyan lehet lakást berendezni steampunk stílusban.