Barbara Litzlfellner a Matador Networkön szokta nagyon találóan megfogni Budapest lényegét egy külföldi szemével. Annyira jól foglalja össze a turisták látta várost, hogy az Egy hét a városban könyv első fejezetében (amiben egy perui mesemondónak mutatom be Budapestet), rögtön a második oldalon előkerül a neve. Így:

Egyetlen itt élő újságíró vagy blogger sem tud ilyen távolságból ránézni a városra, így számunkra nagyon is tanulságos, mit gondol az itteni életről egy külföldi. És van még valami, amit nehezen tehet meg egy itt élő, legalábbis nagy nyilvánosság előtt.

Ha Budapestre jössz, be kell tartanod a törvényeinket!

Természetes, hogy a világ minden pontján vannak törvények, amiket, ha nem tartasz be, a hatóság beültet egy autóba, és elhajt veled. De magyarul hirdetni az ilyesmit nemcsak hogy ízléstelen, de kicsit sem hatékony: ha szeretnéd, hogy az ide látogató kocsmaturisták máshogy viselkedjenek, akkor érdemes egyből őket megszólítani, mondjuk minimum angolul. Ha viszont ezt dühösen, pattogósan, frusztráltan tesszük, az eleve egy rossz alap, amire nem lehet a későbbiekben építeni egy jó kapcsolatot.

Így aztán megkönnyebbülünk, amikor egy külföldi írja le a külföldieknek, hogy milyen szabályokat kell betartani Budapesten, hogy mik azok, amiket a budapesti legénybúcsút szervező fiatalok általában elfelejtenek, és ami miatt az ország egyébként egyik legfontosabb modern nevezetessége, a romkocsma-negyed lakói inkább visszautaznának az időben a kétezres évek elejére. 

Hogy mik a szabályok? A testnedveket érdemes a nadrágban tartani, és nem telefolyatni az utcákat (akkor sem, ha olcsó repülővel jöttél az olcsó piák miatt). Nem zaklatni a bárban az érdeklődést fel nem mutató hölgyeket a legénybúcsús játékokkal, mert kicsit unalmas ötpercenként az alkarra ragasztott dildóról vakarni a ragtapaszt. Póló a testen marad, akármilyen meleg van (kivéve Chris Hemsworth). Az utcán várakozó, a telefonjukat nyomogató hölgyek nem prostituáltak, ne kérdezd meg az árukat. Mindig tudd, hogy a kedvenc bárod valaki más hálószobája mellett van, így ha valamiért jó ötletnek tűnik az egyik bárból a másikba a Barbie Girl üvöltésével kísérve átvonulni, gondolj arra, hogy egyáltalán nem az. És végül: Budapest nem egy partihely, hanem tele van történelemmel.

Barbara, köszönjük, hogy helyettünk is kimondtad, mert a te szádból ez sokkal jobban hangzik. Egy osztrák hölgy rendbe teszi a (leginkább) brit férfiakat és fiúkat, hogyan viselkedjenek a magyar fővárosban. Európa egy falu!