A jó görög étterem evolúciója valahogy úgy nézett ki a pesti belvárosban, hogy sokáig nem volt, aztán még nagyon sokáig még annyira se volt, aztán szigetszerűen megjelent, de a városmagig sosem jutott el. Az elmúlt években már írtunk arról, hogy az Estia Gyradiko, a Kyros és a Kerkyra felbukkanásával végre elérhetővé vált Budapesten is a szuper gyros, de még milyen szuper, utóbbi kettőről videó is készült a Város hőse projekt keretében, ezekben egyébként kedvezménnyel fogyaszthattok, ha segítitek az éhező gyerekeket:

És persze vannak olyan állócsillagok, mint a Dionysos Taverna a Belgrád rakparton, amik magasabb áron adnak stabilan jó minőséget.

De mi van a belvárosban, a Gozsdu környékén?

Semmi.

Vagyis nem volt semmi, aztán néhány hete megnyitott a Hellinicon, ami elég nagy vállalásokat fogalmazott meg magával kapcsolatban.

Ezt már a pincértől tudjuk meg, aki szintén elég ikonikus görög, Leonidasz a Valóvilágból, nála talán csak Delhusa Gjon a híresebb görög Magyarországon, bár ő legalább annyira albán és sokkal inkább magyar.

Illetve persze ott van Alekosz is, de ne legyünk telhetetlenek.

Szóval Leonidasz elmondta, hogy a séf egy olyan étteremből érkezett, amit 2009-ben a világ legjobbjának választottak, de kiderült, hogy nem az Osteria Francescanáról van szó, vagy valamelyik dán favoritról, hanem egy másik budapesti görögről, ami gondolom a “budapesti görögök” közt lett a világ legjobbja. Sebaj, az bőven elég.

Tegyük hozzá: a kapcsolatunk a hellyel nem indult zökkenőmentesen, Ádám ugyanis egy ehetetlen tojást kapott itt néhány hete, amiről írt is egy cikket, de gondoltuk adunk nekik még egy esélyt, hátha görög kajában erősebbek, mint reggelikben. Mázlink volt, mert tényleg, és most hideg sem volt.

A Hellinicon egész jól néz ki belülről, közérthetően, de nem tolakodóan görög, a hangulat jó, a személyzet Leonidasszal együtt figyelmes, tök kedves, az evés meg remekül indul: kapsz olívás kenyérkéket, amik hibátlanok, ahogy a melléjük adott szószok is, főleg az olívabogyós tapenade-szerűség világbajnok.

Ezek után izgatottan vártunk a folytatást, amit vesztünkre görög szokás szerint egyszerre hoztak ki: egy ekkora előétel és egy ekkora főétel egymás mellett bőven elég ahhoz, hogy rögtön megbánd a nyakló nélküli üdvözlőfalat-zabálást, de mit volt mit tenni, meg kellett enni.

Az a fehéres izé az előétel és valami szenzációs: 980 forintért kihoznak egy hatalmas adag krumplit reszelt paradicsommal és feta sajttal. Pompás az íze, jó a krumpli állaga, fokozhatatlanul mediterrán és laktató az egész.

Ezek mellett kicsit hitvány a gyors fagyasztott sült krumplija, nem is értem, mi szükség az ilyesmire, ha a hely jól láthatóan képes önerőből előállítani finom, igazi krumpliból is a köretet. De a gyroshús és a tzatziki is kiváló, egy fokkal lehetne mindkettő karakteresebb, de csak a fent említett nagyokkal lehet összevetni, köze nincsen a belvárosi gyrosozók silány kajáihoz.

Nem olcsó, mert 2200 forint a tál, de nézzük máshogy: a krumplitállal együtt háromezer forint az egész, és ezekkel már olyan szinten jól laksz, hogy utána az sem zavar meg, ha egy lopásügy szemtanúja leszel a belvárosban és emiatt órákig kell helyszínelned a hideg pesti éjszakában a rendőrökkel és a szerencsétlen, bárba becsalt brazil áldozattal együtt (velünk ugyanis pont ez történt).

Vagy ha belefutsz egy autóba, ami képes volt egyenesen a Belügyminisztériumba belefutni:

Zajlik az élet Budapesten!

Hellinicon
Budapest, Gozsdu udvar, a Holmes Place-szel szemben
Saját weblapot vagy nyitvatartási időt nem találtunk