Nyár végén mindenkit szíven ütött, hogy bezár a Jégbüfé. Noha volt szó újranyitásról, egy új helyen, mégis véglegesnek éltük meg a zárást. Nem egyszerű rájönni, hogy tulajdonképpen miért.

A Jégbüfé nem árult jó minőségű, vagy különösebben finom süteményeket. Nem volt szépen berendezve, nem volt kellemes belépni az ajtón. Nem is nagyon tettük. Ugyanis a Jégbüfé kintről volt érdekes. Hogy Bruno Bourel fotóművészt idézzem:

Ezért.

Amikor évekkel ezelőtt megnyitott a második egység Budán, nem is nagyon értettem, mit mentettek át oda. Kábé olyan érzésem volt, mint a Titanic 2. című film láttán. Vajon milyen lehetőségeket rejthet egy második rész ebben az esetben?

Nem sokat rejtett. Dizájnos, szép belsőt, felejthető sütiket, a kasszarendszert - először fizet, aztán kapja a sütit -, és még valamit, amire az egyik kedves olvasóm, a házam tervezője, Gábor hívta fel a figyelmem annak idején:

A cikk korrekt, de elfelejtetted leírni, hogy bunkók. Ez fontos infó szerintem. Én szeretek oda járni, múltkor például a srác ránk ordított, hogy "mit akarunk?" A bunkóságot az eredeti Jégbüfében megszokta az ember, a cocializmusban felnőtt magyar igényli ezt, jó érzéssel tölti el a megaláztatás.

Milyen ez az új Jégbüfé, amit pár méterre az eredetitől nyitottak?

Dizájn? Ugyanaz, mint a budai. Új, trendi, szép. Kiülős részt próbáltak kialakítani elöl egy kis részen, meg hátul, egy folyosón, valami belső udvarra, de azért ez nem ugyanaz.

Előre fizetés? Nincs, viszonylag hagyományos módon rendelhetünk bármit.

Bunkóság? Nem találkoztam vele, mondjuk kedvességgel sem.

Sütik? Na, azok ugyanazok:

Kocsonyaként rengő, íztelen krémes és morzsálós, ultraízfecskendezett linzer. Mondjuk az árak sem szálltak el, 250 a francia krémes például. Szóval valahogy nem áll össze a kép, a vadiúj belső, és a minőséget lekövető alacsony árak.

Közönség? Be-bejönnek a régi Jégbüfé kopottas zakós, szerény öltözetű belvárosi lakói, akik szerettek ücsörögni a kirakatban, és feketét szürcsölve nézni a Klotildokat. De itt már nem találják a helyüket. Turisták hadát hozza be az ősz, sőt gyerekek is eszegetnek valahol hátul. A falra helyezett nagy táblák rájuk is gondoltak: Angry Birds-ös, verdák-os meg batmanes tortákat lehet rendelni, szóval a trendiség szele meg-megcsap minket, amikor épp nincs semmi a szánkban. Amikor van, akkor nem.

A régi Jégbüfé azonban megmaradt ezen az új helyen, nemcsak a tányérokon, a falakon is. Ott ugyanis nagy méretben kinyomtatva Bruno Bourel fotói láthatóak, amiket sok-sok év alatt a Leicájával készített a nagy üvegablak előtt.

Ott van még annak a kornak a lenyomata, amiben sokan felnőttek, és amit egyre inkább csak múzeumokban lehet majd tetten érni. Nem baj az, hiszen a város dolga az, hogy változzon, különösen igaz ez Budapestre. Pont ezért volt olyan különös jelenség a régi Jégbüfé. Ez az új egyszerűen csak felesleges, azt hiszem.