Többször írtunk már a helyről, először, amikor megnyílt és elkezdett ebédmenüt kínálni, aztán Ádám jött rá, hogy imád itt dolgozni, amivel szerencsére nincs egyedül.

Most viszont megváltozott a helyzet. Valami más lett. 

…dobpergés…

Leszerződött a Konyhába Huszár Krisztián!

(fotó: Konyha, Facebook)

Oké, nem akarunk belterjesebbnek tűnni a legbelterjesebbeknél, és úgy tenni, mintha ez nem szorulna magyarázatra.

Dióhéjban: Huszár egészen eddig a Zónában dolgozott. Abban az étteremben, ami ugyan nem kapott Michelin-csillagot, ettől függetlenül ott tudtad a legjobb kajákat enni Budapesten a Laci!Konyha! mellett. Mindkettőre jellemző a szenzációs minőség, és még valami, ami a Michelin-csillagosokból gyakran hiányzik: az őrült kísérletezés, az ízeknek mindenféle modorosságtól vagy szabályszerűségtől mentes hajszolása, imádata, és a végeredmény ennek megfelelően mindig közel tökéletes, de ennél sokkal fontosabb, hogy fokozhatatlanul izgalmas! 

Ezek tették naggyá a Zónát és ezért olyan jó folyamatosan a Laci.

És ezért lesz mostantól megkerülhetetlen tényező a Konyha is, ami a furcsa eredettörténet miatt olyan menő gasztrókeverékké állt össze, hogy nem találsz hasonlót a városban.

Nézzük az adottságokat:

• a belváros közepén van
• a belső tér minden eltúlzott eleganciától mentes, biciklik, fadobozok közt kajálsz
• az atmoszféra szuperlaza, simán felrakod munka közben a lábad az asztalra, és ez belefér
• a személyzet fiatal, kedves, de inkább haverok ők, mint klasszikus értelemben vett pincérek, ami itt JÓ
• és az egészen a közepén ott van a város egyik legjobb séfje

És akkor most képzeld el, hogy épp dolgozol a laptopodon, lábad a fadobozon, a pincérrel elnevetgélsz valami poénon, körülötted özönlenek az emberek, mert rengetegen járnak ide, majd mindenféle túlmisztifikálás nélkül kapsz egy olyan kaját, amilyet csak nagyon-nagyon kevés helyen Budapesten, eszel délben három fogást kétezerért, mellé iszol a kihelyezett kancsóból ingyen vizet, majd a szinte szakrális magasságokat elérő gasztronómiai élmény után újra felrakod a lábad a fadobozra és dolgozol tovább.

Soha ilyen laza nem volt még a csúcsgasztronómia Budapesten.

És tényleg csúcs.

Pedig a tegnapi menü elvileg tök szimpla volt, ugyan mi a franc tud érdekes lenni egy paradicsomsalátában, igaz? Hát csak annyi, hogy ha a séf reggel a saját kezével válogatja ki neked a legjobb paradicsomot, meg a hozzá való zöldségeket, rak mellé ezt-azt, majd az egészet nyakon önti egy szenzációs házi majonézzel, ami nemcsak krémes, de savanykás mellékízével hihetetlenül jól hozza helyzetbe a paradicsom édességét, akkor hirtelen egészen más minőségről beszélünk.

Vagy ott van az étlap alapján elég semmilyennek tűnő baszk kolbász babpürével és salátával, aztán elkezded enni és fogalmad sincs, melyikért légy jobban oda. A babpüréért, aminél krémesebb, lágyabb, visszafogottan édeskésebb cucc még nem volt a tányérodon, az ezzel bátran szembeszálló, kraftos, fűszeres kolbászért, az egész kompozíciót pont jó ütemben könnyítő salátáért, vagy azért a tök jó színdarabért, amit ez a három eltérő karakter rendez a szádban?

És persze a tejberizs is egészen más szint, mint amit megszoktunk, csak a desszerthez érve szokás szerint kifogytam a jelzőkből.

Szóval irány a Konyha, ahol mondjuk már kedden is annyian voltak, hogy a menüztetéssel legjobb tudomásom szerint eddig nem próbálkozó Huszár komoly stressznek lehetett kitéve, mert ezt a minőséget ekkora mennyiségben tényleg elég problémás előállítani, és persze nem akarom én, hogy bárki összeomoljon a konyhában, de ezt tényleg meg kell kóstolnotok.

Ha van bennetek egy kis emberség, nem mindannyian a cikk publikálásának a napján, hanem a következő két hétben elszórva néztek be hozzájuk.

Konyha
Budapest, Madách Imre út 8
06306333608

A poszt elérhető angol nyelven is a Helpers jóvoltából az Egy nap a városban angol nyelvű kiadásában.

English version.