Hétvégén fogtam magam, és körbetekertem a havi 333 forintos Bubi-bérletemmel a városon. Zseniális a hangulat, fűben fetrengés van, meg meleg, meg napsütés.
Komolyan minden évben ugyanolyan katarzis ez az egész.
Következzenek a képek, szigorúan kommentárral. Ilyen a tavasz Budapesten.
A városligeti tó egyelőre csak egy betonon száradó tócsaváros, és a nemrég átadott hűtési rendszer újrakorszerűsítése miatt a munkák befejeztéig az is marad (2004-ben balhé volt hasonló miatt, de hát ki emlékszik arra már). Ennek ellenére, akik megszokták, hogy a meleg időben kiülnek a vízpartra, víz nélkül is megteszik.
Budapest csí-középpontjában viszont van tó, vízzel, és amint a hőmérséklet 20 fok fölé kúszik, tíz perc alatt megtelik emberekkel az Akvárium környéke.
A Március 15. téren is nagy az élet. A fűben fetrengés egyelőre visszafogott, de határozottan terjed itt is a városképen erősen javító trend.
Az ELTE Corvinus épülete előtti metrókigőzölgésekre is szívesen fekszünk. Ugyanitt versenyt rajzolt két festő barát. "Előrajzolás nélkül?" "Úgy az igazi, előrajzolva bárkinek megy."
Akármennyire is elhagyatott a Bálna, az oldalán elhelyezett székek ilyenkor megtelnek.
A kutyák nem magyarok. Tényleg, angol nevük volt.
A Ráday nagy klasszikus, a Púder Bárszínház - Pest Szatyorja - pedig nappal is megtelik. Érdekes, hogy a környező helyek közül sokan ennek ellenére üresen állnak. Itt érvényesült a természetes szelekció. Volt rá ideje.
A Nemzeti Múzeum látképéhez hozzátartozik a lépcsőn ülő embertömeg. Azok a fotók, amiről hiányoznak, vagy korán reggel készültek, vagy hidegben.
Károlyi-kert, ahol egy gombostűt sem lehet leejteni ilyenkor. A legtöbben tíz év alattiak.
Próbálkoznak a napsütés élvezetével az Egyetem téren is, ahol egy építkezés és a zöldfelület szinte teljes hiánya teszi ezt viszonylag nagy kihívássá.
A Kiss János Altábornagy utcában egy különös kőtáblát támasztott valaki a kerítésnek. Streetart! Aki tudja, mit jelent, írja meg kommentben.
Szabadság tér. Egyelőre itt sincs túl sok pokróc a hideg füvön, a tömeg inkább a déli részen tömörül...
A nagy port kavart emlékmű ugyanis a mai napig mágnesként vonzza az embereket. Soha olyan szobrunk nem volt még, ami közösséget épített. Most már ilyen is van.
Az Andrássy úton végigparádéztak a gólyalábasok, a tavaszt szimbolizáló ágvégződésekkel.
...miközben a tuják mögött rendíthetetlen ügynökök figyelték az esetleges provokátorokat.
Az Andrássy út sztárja ez a magnóliafa, mindenki megáll és fotózza. Én is.
De az én kedvencem a Reviczky utca, a díszkörtefákkal.
Meg a könyvtár előtt beszélgető diákokkal.
Bónuszként egy hatalmas játszótér a Wekerle közepén. Eljöttem bevásárolni a Másik boltba.