A sztori úgy indult, hogy az Amerikában és Magyarországon is nevelkedő, amerikai-magyar Milaskey Tipton Zakariás épp Amerikában élt, és nagyon szeretett volna magának egy olyan izgalmas, keret nélküli szemüveget, amilyet például Steve Jobs is hordott haláláig, de nem volt rá pénze.

1997-ben járunk.

Zack apja szobrász, volt egy rakás jó szerszám az asztalosműhelyben, úgyhogy elhatározta, hogy előállítja magának azt a szemüveget. A munka sokkal nehezebben ment, mint gondolta, kiderült, hogy fél milliméteres tévedés is túl sok, ráadásul megunta a bíbelődést az üvegekkel és a drótokkal, mert nem volt bennük játéklehetőség.

Zack olyan anyagot keresett, amit el lehetne fűrészelni, amit alakítani lehetne, amikor figyelme az apa bakelitlemez-gyűjteményére terelődött: ott voltak az LP-k a szerszámok mellett. Megnézte, hogy melyek a tökéletes állapotú példányok, amiket apja még sosem hallgatott meg, és amiknek az eltűnése a legkésőbb fog feltűnni, aztán nekiállt fűrészelni.

És megvolt: kiderült, hogy a plexi, a polikarbonát, a pvc és a fa után végül a bakelit lesz az ő alapanyaga. Az első példányhoz még apja szivarosdobozáról szerelte le a zsanérokat, aztán amikor elkészült a nagy mű, elkezdett partnereket keresni a professzionális gyártáshoz.

Könnyű dolga volt, mert Seattle-ben a Boeing miatt számtalan precíziós géppel dolgozó kisvállalkozás van, a legnagyobb gondot inkább a megfelelő ragasztó kiválasztása okozta, ami végül az acetát lett: ez már megfogta a műanyagot és a bakelitet is, a keretek ugyanis ebből a két anyagból készülnek.

A sikersztori már Magyarországon folytatódott, Zack ugyanis elnyert egy ösztöndíjat Budapestre, így 2001-ben hazaköltözött és gyorsan megállapodott az esztergomi szemüveggyárral, ahol hatalmas kihasználatlan gyártókapacitás állt rendelkezésre a kínai áruk dömpingje miatt. 2005-ben aztán csődbe is ment ez a cég, mert Zack márkája, a Tipton nem arra rendezkedett be, hogy a havi tízezer darabos kapacitást lekösse, ő mindig is kisebb darabszámban és jó minőségben gondolkozott.

Persze az eladások folyton nőttek.

Zack vándorútra indult: vett egy interrail vonatjegyet és körbeutazta Európa menő optikusait és próbálta meggyőzni őket arról, hogy árulják a Tipton termékeit. Eljutott Grazba, Lyonba, Rómába, Glasgow-ba, Göteborgba, lepukkant hotelekben, vagy menet közben aludt és közben kereste azokat az optikusokat, akik már árulták Zack kedvenc márkáit: biztos volt abban, hogy náluk értelme lesz próbálkozni.

És sokakat sikerült meggyőzni arról, hogy érdemes vásárolniuk néhányat a magyar keretekből, amik nem sokkal drágábbak, mint a 300-400 dollárba kerülő, futószalagon készülő kínai vackok, csakhogy ezek kézzel készülő, bizonyos esetben egyedi darabok.

“A szemüveg egy ékszer az arcodon, fontos döntés, hogy mit hordasz” - mondja Zack, de kiderül az is, hogy a vándorévek azért strapások voltak, mert körülbelül csak minden tizedik optikus kért a Tipton kereteiből. Ezzel együtt is erőteljesen nőttek a darabszámok, már százas nagyságrendben gyártottak, amikor csődbe ment az esztergomi gyár, majd egy rövid pozsonyi kitérő után végül 2009-ben megvásárolták maguknak a szükséges eszközöket és létrehoztak egy saját üzemet Pécsett, ahol Zack gimnazista volt.

A keretek azóta is ott készülnek, a munka befejező részét azonban már Budapesten, a Belgrád rakparton található bemutatóterem hátsó szobáiban végzik. Itt polírozzák a szárakat, fejezik be az illesztéseket, hogy tökéletes minőségű legyen a végtermék, mert hiába szokott hozzá a piac egyik fele a több száz euróba kerülő, valójában 10-15 eurós előállítási költségű kínai vackokhoz, a Tipton vásárlói Európa-szerte elvárják ugyanezért az árért a magas minőséget.

Az alapanyagok is Budapestre futnak be, a bejárat mellett hatalmas kartondobozok vannak mindenfele.

“Most jön 300 kiló bakelitlemez, amióta újra beütött a hanglemezláz, gyártják a bakeliteket tonnaszámra, de nagyon sok felesleg is keletkezik. Egy lemezből három szemüveg jön ki, de névjegyet, állványokat, lámpákat, sőt melldíszeket is gyártunk belőlük” - mondja Zack, és kiderül az is, hogy tavaly már elérték a négyezres darabszámot és az idei év eleji felpörgésből az látszik, hogy 2015-ben meglehet a hatezer darab is.

A legerősebb piac az amerikai, az ausztrál és a német, de jön fel Hollandia is, csak Magyarország van stabilan a lista végén körülbelül száz darabbal évente, pedig itthon lencsét is adnak a szemüveghez azért az árért, amiért külföldön csak a keretet kapnád meg.

“Nincs nagy berobbanás, katarzis."

"Amikor elkezdtem a munkát, vártam, hogy mikor jön az áttörés. Hatalmas utat tettünk meg, de végig küzdeni kellett és csak ha visszanézek, akkor látom, hogy tulajdonképpen sikeresek lettünk” - mondja Zack és felnéz a dicsőségfalra, ahol hírességek pózolnak külföldi újságkivágásokon Tipton szemüvegben.

Ott van Elvis Costello, Michael Madsen, a rapper Flo Rida, de még Elton John is, aki az egyik brit üzletben felvásárolta a teljes Tipton-készletet.

És bár próbálkoztak más dizájnokkal is, például volt egy sorozatuk, aminek a szárában filmkockákat rejtettek el, a legnépszerűbb termék továbbra is a bakelitszemüveg.

“Főleg brit és magyar zenék vannak a felhasznált lemezeken, de készítünk speciális sorozatokat is, amikor a kivágott lemezt egy díszdobozzal együtt odaadjuk a szemüvegek mellé. Ilyen volt például a Ping Floyd-sorozat, ami annyira megtetszett a Feeltwood Mac nevű zenekar énekesének, hogy rögtön rendelt is tőlünk egy saját sorozatot, a saját lemezéből”.

A Budapestről induló, itthon kevéssé ismert világsikereket bemutató sorozatunk első részében a Vass cipőről írtunk, amiről itthon alig hallott valaki, közben Tokiótól Zürichen át Skandináviáig üzletemberek kötelező kiegészítője, luxusóragyártók inspirációs eszköze, regények ikonikus kelléke.