Daniel Dreifuss zürichi órásmester, egyedi készítésű Maurice de Mauriac óráit négyezer franktól fölfele árulja. Finom ízlésű, egyébként nem különösebben görcsös fickó, aki szeret kísérletezni a színekkel és a formákkal. Amikor két éve nála jártunk egy Attraktor epizód forgatásán, egyre jobban belelendült a beszélgetésbe, megállás nélkül rohangált az üzletében és olyan tárgyakat kapott fel, amikből inspirációt merít. Szóba kerültek versenyautók, illatok, könyvek, aztán egy ponton felcsillant a szeme és azt mondta: maguk magyarok, akkor biztos ismerik Mr. Vasst is!

Zavartan néztünk egymásra Dáviddal.

Aztán előkapott egy könyvet, ami a világ legjobb cipészeiről szólt, elkezdett lapozgatni benne, majd átnyújtotta nekünk. Valahogy így:

A felvétel után nyilván kár is lenne tagadni, hogy akkor hallottam először Vass Lászlóról, ami persze Danielnek is feltűnt, jót nevetett rajtunk. Aztán elkezdtem kutakodni és kiderült, hogy alig van magyar nyelvű irodalma Vass Lászlónak, németül és angolul viszont annál több találat ugrott fel róla.

Ekkor döntöttem el, hogy indítok egy új sorozatot a blogon, ami a világszerte sikeres, de nálunk alig ismert budapesti mesterekről, szakemberekről szól, és hogy Vass lesz a sorozat első szereplője. Idén januárban kezdtünk el levelezni, eleinte nem akarta elvállalni a beszélgetést, mert már csak a munkára koncentrál, végül azonban némi győzködés után lánya közbenjárására igent mondott.

Az Abonyi utcában, abban az épületben találkoztunk, ahol a cipők is készülnek. Vass úr bemutatkozás után le is tett néhány különleges példányt az asztalra, aztán elkezdett mesélni. Kiderült, hogy a rendszerváltásig divatos, átlagos árú női cipőket készített, aztán a nyugati áruk dömpingjében profilt váltott és akkor állt át a kézzel készült minőségi férfi cipőkre.

“Nem mintha a kézi készítés önmagában érték lenne. Ha kényelmetlen, vagy pocsék a forma, kit érdekel, hogy ember vagy gép rontotta el? Máshogy nézve: a Crockett&Jones évente 250 ezer cipőt készít, annyit már képtelenség lenne kézzel előállítani, mégis imádni való, amit létrehoznak. Nézze meg ezt a gyönyörűséget, nézze a bőr minőségét, a kaptafa formáját” - mondja Vass László és a kezembe ad egy valóban lélegzetelállítóan szép cipőt, aminek az ára a 300 ezer forinthoz közelít.

“Én kézzel tudom előállítani ugyanazt, amint ők, feleannyiból, de a két cipő közt nem elsősorban minőségbeli különbség van, a kézi munka nem ezt a pluszt adja, hanem a lelket. Amit mi gyártunk, az nem gépi termék, hanem valami, ami fölötte áll, lelki értelemben, nézze csak!” - mondta, aztán átadta a saját cipőit. Amik valóban páratlanul szépek:

Persze nem ment egyszerűen, hosszú út vezetett odáig, hogy ma már könnyedén el tudja adni 450 euróért is a cipőit Vass úr. A legnehezebb a megfelelő bőr megtalálása volt, mert hamar kiderült, hogy az olaszok például képtelenek állandó minőséget garantálni, míg a franciák drágábban bár, de tartják a sztenderdeket.

Amikor itthon már szépen vásárolták a cipőket, Vass úr kivitt néhány példányt Bécsbe is egy elegáns boltba, ahol a tulajdonos átnézve a kínálatot azt mondta, hogy a munka jó, csak nincs stílusa. Ekkor megpróbált felkutatni egy olyan kaptafát, amire húzva a bőrt már elegáns lesz a végső forma is. Végül egy angol kaptafára esett a választása, amikor erre alapozva próbálkozott újra Bécsben, a bolttulajdonos átvette a készletet és elkezdte árulni a Vass cipőket.

Innen már beindult a sikertörténet: a Vassból tucatnyi embert foglalkoztató cég lett, annyi cipőt gyártanak, hogy többet már nem is nagyon tudnának a struktúra megváltoztatása nélkül, márpedig Vass úr fontosnak tartja, hogy az alapok atombiztosak legyenek, és ezek közé tartozik, hogy neki a termelés minden elemére rá kell látnia.

“Minek több pénz? Szépen megélünk, én is, a családom is. Nem akarom kockáztatni, hogy csökkenjen a minőség csak azért, hogy annyi pénzt keressünk, amennyi már nem egészséges” - mondja és közben csak azért szomorkodik, amiért a hazai piac a teljes forgalomnak alig húsz százalékát adja.

“Rengeteget dolgozunk a cipőinkkel és csak a legjobb minőséget használjuk, emiatt tartósak, van, hogy tíz-tizenöt éves darabokat is visszahoznak javításra. Ezek után persze, hogy drágábbak vagyunk, 450 euró egy cipő” - mondja.

“Hm” - válaszolom bamba arccal.

‘“Sok?” - kérdi aggodalmaskodva.

“Épp számolok. Elsőre soknak gondoltam, de aztán gyorsan kiszámoltam, hogy hétszer annyi, mint egy Converse, de az elmondottak szerint tízszer tovább bírja. Vagy kétszer annyi, mint egy színvonalasabb tucatbrand géppel készült cipője. Szóval nézőpont kérdése”.

Kiderül, hogy igény esetén készítenek egyedi darabokat is, ezeket már lábra szabják. “Akkor lehet ez érdekes, ha valakinek szélesebb vagy keskenyebb a talpa a szokásosnál, bütyke van, magasabb a rüsztje, esetleg lúdtalbetétes, amit mi beleépítünk a cipőbe, pontosabban a betét köré építjük a cipőt. Ilyenkor persze drágább a cipő, körülbelül 600 euró, de van, aki átlagos lábbal is fontosnak tartja, hogy egyedi készítésű cipőt kapjon. Valamiféle rangot ad az, hogy van egy kaptafád a Vassnál.”

“Biztos van ebben némi sznobéria is, de mi örülünk az érdeklődésnek, ráadásul akadnak olyan vevők, akik el sem tudják képzelni másként a cipővásárlást. Amikor például a 90 éves Andé Kostolany jött hozzánk cipőt készíttetni és megkérdeztem, hányas a lába, azt válaszolta, hogy fogalma sincsen: egész életében készíttette a cipőt, sosem vásárolt méretre.”

A Vass cipők mára tényleg világhírűek lettek. Daniel Dreifuss ihletet merít belőlük. Egy norvég bestsellerben a főszereplő odasétál egy szekrényhez és kivesz belőle egy Vass cipőt. Stockholmban találkozik két üzletember, egyik magyar, másik svéd, felteszik a lábukat és meglepetten tapasztalják, hogy mindketten Vasst hordanak.

“Ezek a hírek persze eljutnak hozzánk is és nagyon örülünk” - mondja Vass úr, aki igyekszik megfelelni az elvárásoknak. “Egy jó cipőhöz ugyanúgy ragaszkodik a tulajdonosa, mint egy jó órához. Sokszor látni olyan képeket, amiken kirepedt cipő van valamelyik milliárdos lábán. Nem azért, mert nincs pénze újra, hanem mert hozzá nőtt, illik a lábára, mert már közös múltjuk van, mert egy kézzel készült cipő esetében nem divattermékről beszélünk. Éppen ezért fontos, hogy a legnagyobb odafigyeléssel végezzük a munkánk”.

A galériában a cipőkészítés folyamata a Vass cipőnél: