Négy éve ott álltunk Firenze belvárosában, a Piazza della Signoriát az Arnóval összekötő reneszánsz folyosón, amit Uffizinek hívnak. Ebben vannak a világ legizgalmasabb reneszánsz képei és minden Észak-Olasz túra kihagyhatatlan célpontjai közt szerepelt, de amikor megláttuk a körülbelül háromórás sort a bejárat előtt, kerestünk inkább egy kávézót, és újraterveztük az programot.

Két dologban voltam biztos:

1: én ezt a sort ki nem állom
2: visszajövök és bejutok az Uffizibe várakozás nélkül

Az ügy idén augusztusban lett aktuális, épp befejeztem a Discovery Channelre készített Attraktorok forgatását, a blogokat vitte Ádám, volt egy szabad hetem, úgyhogy beültem az autómba, és elhúztam Olaszországba.

Ez a cikk most arról szól, hogy ha nektek is elmegy az eszetek és reneszánsz túrára indulnátok, mit érdemes megnézni, hogyan tudjátok megspórolni a sorban állásra szánt időt, és egyáltalán, mire-mennyit kell félretenni.

Kezdjük az útvonallal: a terv az volt, hogy nagyjából ezt az útvonalat járom majd be 2500 kilométer alatt:

Aminek a lényegi, olasz szakasza így néz ki:

A tervezés legelején elhatároztam, hogy nem lesznek terveim, csak olyan pontok, amiket mindenképp érintek majd, de hogy este hol alszom, azt majd napközben kitalálom, nem akartam alkalmazkodni semmihez. Abban is biztos voltam, hogy nem személytelen szállodákba akarok menni, hanem magánlakásokba, hogy Firenzében úgy érezzem magam, mint egy firenzei, és így tovább.

A fenti projekt sikeres levezényléséhez két szolgáltatásra volt szükségem: egy Airbnb appra a mobilomra (magánszemélyek adják ki a lakásukat magánszemélyeknek, itt tudtok bővebben olvasni arról, hogy mi ez), meg némi adatroamingra, hogy ha Siena közepén jön rám, hogy szállást akarok foglalni, ne kelljen szabad wifit keresnem, elég legyen elővenni a telefonom és bökni.

Nyilván minden szolgáltatónál van erre valami jó megoldás, én T-Mobile-os vagyok, és a Travel and Surf L csomagot kértem, ez egy hétre 250 mega, ami itthon nem tűnik nagyon soknak, de az olaszoknál elég volt annak ellenére, hogy napközben emaileztem, facebookoztam, sok nevezetesség háttérsztorijára rákerestem, masszívan Airbnb-ztem és ahogy arról a másik blogunkon beszámoltam, használtam rendesen az online térképszolgáltatásokat is:

Az ördögi terv akkor látszott megbukni, amikor első reggel le akartam foglalni az esti szállásomat, még Magyarországról, Ravennába, de folyton falakba ütköztem: utóbb kiderült, hogy valami össznépi banzáj volt azon a héten az olaszoknál, mindenki elment nyaralni és a lakáskiadók elfelejtették bejelölni az Airbnb-n, hogy aznapra foglalt a szobájuk. Vagy húsz helyre küldtem felkérést (normális esetben a rendszer nem is mutatja azokat, akiknél nincs szabad szoba), mire kaptam egy pozitív visszaigazolást, de már azt se Ravennába, hanem ötven kilométerre onnan és nem a tervezett 16 ezer forint körüli áron, hanem 23 ezerért.

Ezt az estét leszámítva azonban működött a terv, a többi városban már akadálymentesen találtam ennél lényegesen olcsóbban is szobákat, éjszakánként 15-20 ezerrel érdemes számolni egy és két főnek is.

Nézzük meg gyorsan a helyszíneket: Ravenna remek kis város Dante sírral és olyan ókeresztény bazilikával, hogy a bizánci mozaikok adják a másikat, a legjobb kezdőpont egy reneszánsz túrához, hiszen ezekre az alapokra építkezve indult meg az egész megújulás projekt. És a közelben van Olaszország egyik legnagyobb nudista strandja is, ha valaki ilyesmire vágyik, itt csapjon le rá, máshol már nem nagyon fog hasonlót találni. Lemész a strandra, elindulsz dél felé, gyalogolsz egy ideig, aztán észreveszed, hogy már mindenki pucér és mehet a felhőtlen úszkálás.

San Marino sokkal jobb úticél, mint elsőre gondolnád, eleve varázslatos dolog bejutni egy új országba, ami hiába tűnik kívülről olasznak, mégiscsak mások a rendszámok, mások a közlekedési szabályok, más a rendőrök egyenruhája, és az egész városállamnak spéci hangulatot ad, hogy:

1: a főváros egy hegy tetejét van, ahonnan belátod a környező vidéket, például a tengerparti Riminit
2: ez a világ legrégebbi, ma is működő demokráciája, amit egy a rómaiak elől a hegyre menekülő remete alapított, és ami sikeresen védte meg magát a mindenféle fejedelmekhez tartozó városállamokkal szemben is. Igazi sikersztori.

A sikersztoriság látszik is az országon, az egész nagyon rendezett és jól működő, a hegy tetejére épült főváros alá például belevéstek a hegybe egy KILENC emeletes parkolót, és nem ez az egyetlen, van még egy rakás másik is a környéken. Használjátok nyugodtan, 3-4 óránál nehéz többet eltölteni a városban és 800-1200 forintnál nem fog többe kerülni a parkolás.

San Marinóból mehetsz főúton át is Arezzo felé, én inkább a kis kanyargós-szerpentines verziót választottam, ez tényleg embert-, és autót próbáló és még ha versenytempóban vezetsz, akkor sem tudsz 70 kilométer per óránál jobb átlagot elérni, de megéri, nagyon szép út:

A következő kötelező helyszín Assisi, ami reneszánsz szempontból is egy logikus állomás a bizánci-ókeresztény Ravenna után, persze csak ha bejutsz a városba: a parkolási helyzet katasztrofális, a parkolóházak pillanatok alatt megtelnek, de ettől még beengednek, ami azzal jár, hogy óránként 4-600 forintért néhány másik autóval együtt körözöl, vicsorogtok egymásra és közben keresitek a helyet. Nekem mázlim volt, fél óra alatt találtam egyet, de érdemes minél korábban érkezni, 11 körül már esélytelen a projekt.

Bejutás után viszont kiderül, hogy Assisi egyszerre a térség legdrágább és legolcsóbb városa: drága, mert alig vannak éttermek, kávézók, és amik vannak, azok pofátlanul drágák. Egy átlagos kávé 1,2-1,4 euró Toszkánában, a kisebb falvakban 1 euróig süllyedhet az ár, és csak Firenze főterén meg hasonló frekventált helyeken mernek 2 eurót, esetleg 3 kérni egy caffe macchiatóért. Meg Assisiben bárhol. A pizzák jellemzően 5-7 euróba kerülnek, itt 10-12 euróba.

De a jó hír az, hogy Assisiben teljesen felesleges ilyen hülyeségekre pazarolni az idődet és nemcsak azért, mert itt van a világ legjobb kilátású vécéje:

Hanem azért is, mert itt van a nyugati világ egyik legizgalmasabb templomegyüttese, az aszketikus Szent Ferenc életével semmiféle korrelációt nem mutató, elviekben a szent tiszteletére, valójában a szent üzeneteinek puhítására emelt gigantikus bazilika. Az elveket tekintve masszívan vitatható az épület jogossága, vannak, akik odáig mennek, hogy a 2000-es nagy földrengés, ami erősen megrongálta a bazilikát, is Isten büntetése volt, amiért ilyen hivalkodó emlékművet emeltek a szerénységet, egyszerűséget és természetközeliséget valló szent sírja fölé, de a nyugati művészet ennél jobban aligha járhatott volna.

Itt dolgoztak ugyanis a korszak legnagyobb sztárjai. Izgalmas az architektúra is, olyan pofont adott itt a gótika a román építészetnek, hogy arra korábban nem volt példa Itáliában, odabent viszont megnézheted a kora legnagyobb festőjének számtó Cimabue egyik képét, amin olyan szép Mária, mint soha korábban egyetlen képen sem, és aminek a jobb szélén Szent Ferenc szerénykedik - ez a szerzetes leghíresebb ábrázolása.

A csúcs azonban a felső templom, ami majdnem egészében Giotto freskóival van kitapétázva, aki Cimabue tanítványaként elindította a középkori festészetet a reneszánsz felé vezető úton. Ha nem rémlik, ki ők, olvassatok utána a fickó és az assisiben található freskók művészettörténeti jelentőségének, és garantálom, hogy ez a templom lesz az egyik legizgalmasabb szórakozásotok egész Olaszországban. Ráadásul, és akkor ugorjunk vissza a blokk elejére, ingyen, mert a szent sírját rejtő altemplomba és a Giotto-túladagolást ígérő felső templomba se kell fizetni.

Siena szintén remek szórakozás, ennél középkoribb hangulatú várossal nemigen találkozol. Szerb Antal az Utas és Holdvilágban még úgy festette le a várost, hogy mindenki arcára különleges mosolyt rajzolt a szegénység, na ennek mára nyoma sincs, az elmúlt nyolcvan évben egy gazdag, lüktető város lett Siena, ami még ma is minden júliusban és augusztusban megrendezi a paliót, azt a versenyt, amit koppintva próbálták létrehozni a Magyar Vágtát. A palio azért működik jobban, mert négyszáz éves múltja van (persze mindent el kell valamikor kezdeni), mert tele van szép hagyományokkal, és mert annyira része a város szerkezetének. A palióra a városrészek delegálják a lovasokat, akik Siena homokkal leszórt főterén versenyeznek egymással. Én pont a futam előestéjén jártam Sienában, már akkor is elviselhetetlen volt a tömeg és minden a palióról szólt: ilyenkor adnak díszvacsorát a városrészek a lakóiknak, a versenyzőiknek és néhány meghívottnak, úgyhogy folyton a csapatok színeibe öltöztetett utcákba, szurkolókba és hatalmas vacsorákba futsz bele, óriási a hangulat.

De bőven van itt mit nézni békeidőben is: a várfalak előtt viszonylag könnyen találsz ingyenes parkolóhelyet, tíz perc sétával meg már ott is vagy a fantasztikus főtéren, ahonnan újabb tíz perc a hegy tetejére épült dóm, ami belülről is izgalmas, de ennél még jobb ez az izé:

A semmibe se lógó oszlopokból készült volna a dóm gigantikus főhajója, aminek az eredeti, szintén nagy főhajóját mellékhajóvá fokozták volna vissza, aztán Siena elvesztett néhány háborút Firenzével szemben, elfogyott a pénze, az építkezés félbe maradt és minden maradt a régiben, leszámítva ezt a torzót.

A másik tuti tipp a dómhoz vezető lépcső aljánál található keresztelőkápolna, azért érdemes bemenni, mert ott vannak Donatello és Ghiberti tök jó domborművei, amik szintén megérnek fél órát.

Innen viszonylag sima út volt Livornóba, ami inkább a strandjai miatt érdekes, meg azért, mert az Airbnb-n tök jó szállást találtam egy kis tengerparti toronyban 12 ezerért.

Livornótól egy köpésre van Pisa, ahol készíthetsz magadról teljesen idióta fotókat a toronyról:

Várhatsz a sorban minden épület előtt egy órát, vagy csak simán megnézed kívülről a tényleg nagyon jó középkori és gótikus szobrokat, díszítéseket:

Lucca a legtöbb ember fejében nincs benne, pedig elég jó választás, ha egy várfallal körbevett hangulatos olasz belvárost keresel, és valójában mindenki ilyesmit keres:

De a csúcs persze Firenze, amivel kapcsolatban hadd áruljam el a legfontosabb titkokat:

- Az Uffizibe meg tudod venni a jegyet neten, előre. A voucher időpontra szól. Odamész a kinyomtatott lappal 10 perccel az időpontod előtt, átveszed a jegyet, beállsz a csókosoknak fenntartott sorba és nem sokkal később már Uccelóval és Simone Martinivel bulizol (velük indul a kiállítás). A netes rendelésnek kb. kétezer forintos a felára, de semmi sem lehet annál drágább, minthogy elmész Firenzébe és órákig állsz egy csak félóránként megmozduló sorban.

- Firenzében a legtöbb helyre belépőt kell fizetni, de az utcák ki vannak dekorálva a reneszánsz legnagyobbjainak alkotásaival, kábé hasonló az élmény, mintha elmennél Los Angelesbe, és az utcán sétálgatva tíz percen belül szembejönne veled Schwarzenegger, Tom Cruise, Will Smith meg Robert Downey Jr. és Jennifer Lawrence, persze meztelenül.

Az egyik sarkon a Dávid-szobor Michelangelótól (másolat), a másikon egy Donatello (másolat), a keresztelőkápolna bejáratán egy Ghiberti (eredeti), a torony egy Giotto, és az egész város felett ott van Brunelleschi kupolája, aminek a sztorija a reneszánsz egyik legizgalmasabb története is egyben.

Brunelleschi titokban éveken át készült a munkára az antik elődök tanulmányozásával, aztán úgy keverte a lapokat, hogy őt kérjék fel az évtizedek óta nyitott székesegyház befejezésére. Volt néhány pengeváltása a társ-építésvezetőnek mellé rakott, egyébként csak a tökét vakaró Ghibertivel, feltalált egy rakás szerkezetet a kupola megépítéséhez, olyan trükkökhöz folyamodott, hogy annak néhány elemét még ma is fejtegetik, gondoskodott a munkások védelméről és ellátásáról, hogy ne kelljen lejárniuk ételért a magasból, és végül az ígéretének megfelelően, a kupolát állványzat nélkül határidőre megépíttette. 400 éven keresztül nem sikerült ezt a rekordot megdönteni, de téglából azóta se tudtak nagyobbat építeni. 

- Kajáldák: Olaszországban pont ugyanannyi a szar étterem, mint Budapesten, és a legismertebb ösvényeken kizárólag turistacsapdákat találsz. A Tripadvisor nem sokat ér, mert azon szinte csak szendvicsezők vannak a toplistában és nem is jó mindegyik. Ráadásul a jó firenzei éttermek alapértelmezett állapota az, hogy nincsenek nyitva, vagy nincs náluk szabad hely.

Az Airbnb azért jó, mert a szállásadódtól meg tudod kérdezni, hogy hova érdemes elmenni, de ha nem foglalsz előre telefonon asztalt, szinte zéró az esélyed bejutni. Nehezíti a projektet, hogy a telefont nem veszik fel.

- A belépő a dómba ingyenes, ha bent vagy, ki ne hagyd Uccelo hatalmas képét a vicces, kétféle perspektívával, alulnézeti talapzattal és oldalnézeti lóval (a fickó nem ügyetlen volt, csak annyira a perspektíva megszállottja, hogy az több gyönyört okozott neki, mint a felesége, ezért úgy érezte, hogy egy idő után már nyugodtan át is írhatja a szabályait), más látnivaló nincs nagyon bent. A sor elsőre hosszúnak tűnik, de tíz perc alatt lemegy.

- A kupola, az altemplom, a Giotto-torony fizetős, nem drága a jegy, mert 12 euróért mindenhova bejutsz, de sor áll az összes helyszín előtt, alsó hangon félórás.

- Ahova viszont nem áll sor, az a Santa Maria Novella, pedig itt van az egyik első igazán jól kidolgozott reneszánsz festmény, amiben Brunelleschi iránymutatása alapján elsőként sikerült Masacciónak hibátlanul bemutatnia a perspektivikus torzulást, itt van egy híres fakereszt, amit Brunelleschi barátjával, Donatellóval versengve faragott, és itt van néhány Uccelo is, amiket ugyan elmosott néhány évtizede az árvíz, és végre restaurálják őket, szóval most épp nincsenek ott, de nemsokára megint ott lesznek, jobb állapotban, mint az elmúlt ötven évben bármikor.

További kihagyhatatlan helyek: a Palazzo Vecchio, ami a városvezetés központja volt, aztán miután a Mediciek eltörölték a demokrácia látszatát, hercegi palota lett, de csak addig, amíg meg nem épült a folyó túlpartján a Pitti palota (másik kötelező látnivaló), ahová átköltözött a pereputty, hogy az öreg palota újra a hivataloknak adjon otthont (erre a feladatra eredetileg az Uffizit szánták, a neve is azt jelenti, hogy hivatalok, de viszonylag gyorsan galériát csináltak belőle a műpártoló Mediciek). A Palazzo Vecchio időnként este is látogatható, ilyenkor a leghangulatosabb az Uffiziért is felelős Vasari elképzelései szerint átalakított palota, ahol végignézheted a Medici család történetét Cosimo il Vecchiótól Lorenzo de’ Medicin és a X. Leó néven pápaként karriert befutó Giovannin át egészen a nagyherceg Cosimóig. Tök izgalmas történelmi tanulmány, ami ráadásul este az egyik leghangulatosabb program.

Hú, de hosszú lesz ez a cikk.

Firenzében van még egy rakás látnivaló, amire úgyis rátaláltok magatoktól (utolsó jó tanácsok: itt is találsz kávé 1,2-1,5 euróért, méghozzá jót, kedves emberektől, ne a főtéren igyál rosszat, bunkóktól háromért, ez a pizzéria árban és minőségben is a vállalható mezőnyt jelenti a főtéren, ráadásul van egy szuper fej pincérnő, aki szívesen beszélget Macchiavelliről, és ha jó éttermet keresel, ezt ajánlom a piac mellett, itt foglalás nélkül is van esélyed helyet találni és egészen jó a kaja).

Padova felé félúton van Ferrara, ahova azért érdemes benézni, mert ide olyan erődítményhalmazt húztak fel az Esték, hogy egy középkori meseregény szereplőjének érezheted magad. És azért is, mert itt van a szobra annak a Ferrarában született Savonarolának, aki néhány évre kirángatta a reneszánsz dekadenciájából Firenzét és visszahúzta a sötét, puritán középkorba, vallási alapon egyébként méltányolható okokból, de tanaival mégiscsak ő vette el Botticelli kedvét a további kedélyes festegetéstől, ő égettetett el rengeteg értékes képet, művet a hiúságok máglyáján és végül odáig vitte a szembeszegülést az egyházzal, hogy VI. Sándor pápa elégettette (de előtte megfojtatta) a Palazzo Vecchio előtt. Azért fontos szülötte ő Ferrarának, mert Savonarola sikere mutatta meg először, hogy a reformációra sokan ki voltak már éhezve Európában, és hogy a vallási szélsőségekre, puritán életmódra valós igény mutatkozott a fényűző élet üressége mellett.

És végül ott van Padova, ami nappal szép, este viszont fantasztikus város, kevés jobb program van Olaszországban, mint a középkori, szépen megvilágított utcákban csatangolni.

A település legfontosabb látnivalója a Scrovegni kápolna, amit egy gazdag helyi család állíttatott azért, mert aggódott a saját túlvilági sorsa miatt, hiszen uzsorásként válogatott kínzások vártak rájuk a pokolban a korabeli vélekedés szerint. Úgy gondolták, hogy ha építtetnek egy nem túl nagy kápolnát, és a kápolna falára ráfestetik magukat egy ismert festővel, de nem a kilógatott belű uzsorások közé, a pokolba, hanem a mennyországba, akkor megússzák a büntetést. Akárhogy is, a művészettörténetnek jót tett a pokolparával fűszerezett lelkiismeret-furdalás, mert a megbízott festőt történetesen Giottónak hívták, akinek ez a másik fő műve az Assisiben található bazilika mellett. De a kápolna annyira kicsi, intim tér, hogy még jobban érvényesül a festő zsenialitása, az a hatás, amivel kihozta az alakokat a középkori és a bizánci hagyományok papírmasé figurái közül, ahogy mélységet, súlyt, tartást adott nekik, ahogy elindította az ezer éve tengődő festészetet a megújulás felé. Óriási, kihagyhatatlan programpont, kár, hogy más is tud róla, és hogy a kápolna olyan kicsi, érdemes ezért ide is előre jegyet foglalni és azzal számolni, hogy 15 percet lehet bent tölteni, nem többet.

Innen meg már hazataláltok.

Néhány jó tanács még: érdemes a szlovénoknál alaposan megtankolni és üres tankkal visszaérkezni hozzájuk, az olaszoknál ugyanis a legdrágább a benzin egész Európában. Ha Trieszt felé mész, a határátkelőnél pont van egy benzinkút, használjátok. A szlovén matrica 4700 forint, az olasz meg végtelen, mert szakaszonként fizetsz, de nagyon sok területen autópálya-szintű autóutak vannak ingyen. Azért egy 15 ezerrel még így is számolhatsz egy akkora túrán, amin én jártam. A legtöbb helyen EGYÁLTALÁN nem beszélnek angolul, mutogatással tudod megértetni magad. Az Airbnb viszont jól vizsgázott, egy szálláshelyet a kiadóval folytatott egyeztetés után 24 órán belül kellett lemondanom, ezek után elvileg nem járna vissza pénz, de a főbérlő megígérte, hogy visszautalja az összeget. Nem tette. Írtam neki, nem válaszolt. Írtam az Airbnb-nek, akik két nap gondolkozás után jóváírták a pénzt a számlámon, pedig a szabályrendszerük szerint nem is kellett volna.

Hát így.