A street art, az utcai képzőművészet Budapesten az utóbbi években új életet él. Hivatásos falfestőink vannak, akik önkormányzati vagy magán célú megkeresésekre dolgoznak, és díszítenek hatalmas tűzfalakat, felületeket. Szürke téglalapok keltek életre a belvárosban együttműködve a városvezetéssel, később egy szálloda és egy mulató is megrendelte magának a látványosságot, nemrég pedig a FŐTÁV is versenyt hirdetett, egy újpesti távhővezeték kifestését tűzte ki célul.
Divatba jött a falfestés - nem az öncélú és kisajátító tagelés -, a dekoratív, látványos képek megszületése a város omladozó, kopottas falain. Kár, hogy a tűzfalrehab projekteket leszámítva Budapest egyáltalán nem bővelkedik ilyen kreatív street art alkotásokban. Vannak itt-ott próbálkozások, de ezek többnyire bátortalanok és alig láthatóak. Néhány mű Csaba gyűjtéséből:
Józsefvárosi vakablakok (forrás: Wikipedia):
De ezen az oldalon is találhatunk remek példákat.
De nem csak a dekoráció lehet a cél a street art alkotások esetében, sőt, elsősorban azok a művek adnak igazán hozzá a városhoz, ahol a kép túlmutat önmagán. Budapesten ez ritkább.
A Filatorigátnál lévő legálfalon, ahol kedvükre graffitizhetnek az alkotók, időnként megjelenik egy-egy alkotás, ami magasztosabb gondolatoknak állít emléket. Malalát Taker fújta meg, tavaly októberben adtunk hírt a megjelenéséről.
A Nem mi voltunk! csapata, akik saját bevallásuk szerint “kifinomult idiotizmussal foglalkozó műalkotásokat“ készítenek, bronzba öntik a rozéfröccs-kultúrát, a bulinegyed hangulatát “Itt régen emberek éltek” feliratú táblával és hasonlókkal (forrás: index).
Street artként fogható fel az Erzsébet téri QB üzenőfal, amin különféle szavak rakhatóak ki, és amit előszeretettel díszítettek tovább az itt bulizó fiatalok.
Persze ha világszinten vizsgáljuk, sokkal merészebb megoldásokat is láthatunk, amikben sokszor a társadalomkritika legalább annyira erős, mint a vizuális megjelenés. Megmutatom a kedvenceimet.
A londoni ATM nevű street art művész festményeivel a Nagy-Britanniából kipusztított madárfajoknak állít emléket. Egyszínű háttér, egy madár két-háromméteres, részletgazdag rajza, semmi tag vagy aláírás.
Sao Paulóban egy nagyobb csoport kapott engedélyt a városvezetéstől, hogy feldíszítsék a Parque do Gato panelházait. Megtörték a szürke tömbök hangulatát, “a favelából egy élő közösség lett” egy fórumleírás szerint. Nem tudom, ez mennyire igaz, mindenesetre biztos, hogy sokat javít a környék lakóinak mindennapi hangulatán.
Julian Beever kissé giccses 3D-s festményei is népszerűek: az utcán sétáló emberek eljátszhatnak velük, megkereshetik, melyik perspektívára tervezték a képet, és lefotóztathatják magukat, miközben a képpel vicceskednek. Mint Beever.
Alexandre Farto, művésznevén Vhils omladozó falakat néz ki magának, és nekiáll vésővel és néhány vödör festékkel megkapirgálni a felszínt. A végén fantasztikus emberi arcok tárulnak a szemünk elé, amik ugyanabból az anyagból vannak, mint korábban a romos fal. Hiányos malterből, téglából és festékmaradványokból.
A francia születésű Iemza munkái is elképesztőek.
A francia városban, Chartres-ban 4000 négyzetmétert festettek le, egy unalmas panelházat feldíszítve ezzel. A teljes munkát én túlzásnak érzem, de vannak részei, amik értékelhetőek.
Urban Geode néven fogott bele egy művészeti projektbe az ‘A common Name’ nevű művész. Los Angelesből kiindulva mára szerte a világban dolgozik. Papírból és gyantából készít térbeli szobrokat kihullott téglák, használaton kívüli csatornanyílások réseibe, majd mindezt aranyszínűre festi. Egy kis felület, mégis azt az érzetet kelti, mintha az egész épület egy drágakő lenne.
Jellemző, hogy ha nem is engedéllyel készülnek ezek a művek, olyan felületeket foglalnak el, ami előtte inkább szégyenletes volt, az alkotás után pedig büszkeséggel töltheti el a tulajdonosokat és az ott élőket. Ez nemcsak hogy nem rokon a frissen festett fal tagelésével, de pont az ellentétei annak: kiválasztják azt, ami már senkinek sem kell, és olyat csinálnak vele, ami után mindenki azt akarja majd.
Egy francia művész, oakoak például kicsiben gondolkozik: az elért hatás és a ráfordított festékmennyiség aránya nála a legnagyobb.
Pixeles művészet New Yorkban, a Mercer Streeten:
A Google külön szolgáltatást is indított egyébként, amivel még jobban feltérképezhető az utcai művészet szerte a világban.
A FŐTÁV is versenyt hirdetett, keresik a legütősebb street art tervezőket, akik egy újpesti távhővezetéket tennének a város díszévé. Bárki lehet nyertes, a facebookos oldalon tervező szoftvert is találtok, amivel megrajzolhatjátok, amilyennek szerintetek egy hosszú csőnek ki kellene nézni egy lakótelepen. A nyertes pályamunkák és a szavazók is nyerhetnek, MacBook Airt, iPhone-okat és iPod nanót is sorsolnak.
A pályaműveket (maximum 10 db/fő) augusztus 18. és szeptember 15. között lehet feltölteni. A jelentkezési feltételeket, a játék pontos menetét, valamint a sorsolás részleteit a facebook.com/fotavzrt oldalakon érhetitek el. Az alkalmazást itt éritek el.
Disclaimer: a FŐTÁV az Egy nap a városban hirdetője
