Kurt Vonnegut egyik főhőse így szól a sci-fi írókhoz egy konferencián az Áldja meg az Isten, Mr. Rosewater c. regényben:

Szeretlek benneteket, ti stricik. Már nem olvasok senki mást, csak titeket. Csak ti beszéltek azokról a valóban szédületes változásokról, amelyek folyamatban vannak, csak ti vagytok elég őrültek, hogy tudjátok: az élet űrutazás… Egyedül nektek van elég merszetek, hogy valóban törődjetek a jövővel, hogy valóban észrevegyétek, mit csinálnak belőlünk a gépek…Csak ti vagytok olyan dilisek, hogy gyötörjétek magatokat az idővel meg a végtelen távolságokkal, a halhatatlan rejtélyekkel, azzal a ténnyel, hogy most döntjük el, hogy a következő, vagy egymilliárd évre szóló űrutazás menny lesz-e vagy pokol.

Na, a sci-fik után nekem pont a TED konferenciák jelentik ezt a hátralépést, és végigtekintést a lehetőségeinken. Ilyenkor mindig látom, mennyi lelkes ember dolgozik a világban, akik nagyszerű dolgokat hoznak létre, vagy épp paradigmaváltásokat készítenek elő, és akiknek a tekintete valahol a távoli jövőben összpontosul, és tesznek is azért, hogy odaérjenek valamikor.

Hamarosan kezdődik a TEDxDanubia, vagyis a TED első magyarországi változatának idei előadássorozata, május 15-én megint az Uránia moziban szívom magamba az élményeket (a tavalyi beszámolóm itt olvasható). Ennek kapcsán beszélgettem Mányai Csabával, az egyik főszervezővel, mert kíváncsi voltam, hogy áll össze egy ilyen rendezvény.

A szokásos nyitókérdéssel kezdem: honnan jött az ötlet?

Tíz éve találtam rá a TED-re, és egyből annyira rákattantam, hogy gyorsan végignéztem az összes akkor fent lévő videót a weboldalon. Úgy éreztem, hogy ez egy olyan ügy, ami mellé teljes mellszélességgel oda tudnék állni, persze ez akkor még csak egy kezdeti lelkesedés volt. Mégis, több barátommal együtt úgy gondoltuk, hogy jó lenne Magyarországon is egy ilyen.

Oké, akarok egy magyarországi TED rendezvényt. Hogyan lehetett elindulni ezzel a vággyal?

2009-ben utaztam ki egy TED konferenciára, és érdekes módon pont ott jelentették be a TEDx programot, vagyis hogy külső szervezők is bekapcsolódhatnak a munkába, és saját konferenciákat szervezhetnek, ha betartják a követelményeket. Ezután elkezdtünk beszélgetni emberekkel, pozícióban lévő figurákkal, akik szinte minden esetben ugyanazt mondták: tök jó ötlet, de egyedül kevés vagyok ezzel a hozzáállással. És amikor a századik ember mondta ugyanezt, arra gondoltunk, hogy itt valami nem stimmel. Ott van a hiba, hogy nem merjük feltételezni a körülöttünk lévő emberekről, hogy ők is hasonlóképpen gondolkoznak, mint mi, ezért egy olyan játékot játszunk, ami egy téves feltételezésen alapul. Arról, ahogyan a világ működik - szerintünk.

hárman a szervezők közül: balról jobbra Mányai Csaba, Répássy Zsuzsanna, Végvári Imre

Ez nagyon érdekes sztori, mert pont azt mutatja, hogy miért is van szükség több párbeszédre. Én magam is tapasztaltam, hogy sokkal több pozitív történettel találkozhatnánk, ha elhinnénk, hogy meg lehet valósítani, és a többiek segítenek. De valójában ki segít ilyenkor?

Minden társadalomnak van elitje. Ők jobban képesek formálni a közösség sorsát, mint az átlag. Magyarországon ennek a rétegnek nagyon nagy szüksége lenne egy közös útkeresésre. Fiatal és éretlen elitünk van, ami nagy béklyó a társadalomnak. Ehhez a közös útkereséshez jó platform a TED, mert ők találhatnak válaszokat, olyan célokat, amik messzebb mutatnak, mint hogy mekkora jachtot vásároljak. Ez a TED egyik pillére, a másik az a határokon átívelő együttgondolkodás, ami a világban a kreativitás és az innováció legfontosabb mozgatóerejévé vált. Egy ország, aminek nincs infrastruktúrája ehhez, ami kimarad ebből a sikersztorikat gyártó jelenségből, nagy hátránnyal indul. És végül a TED egy különleges párbeszédplatform is. Olyan kérdéseket tesz fel, amikkel ritkán találkozunk máskor. És itt nem csak arról van szó, hogy egy tudós elkezd beszélni arról, hogy a szintetikus vírusok jelenthetik a gyógyszeripar jövőjét: miután felkelti a figyelmünket a TED-en ez a téma, utána terjedni fog. Párbeszédeket generál.

Tapasztalatom szerint egy elfogadott nézet az, hogy az ember - még inkább a tőke - dönt a legjobb megtérülésről, és oda fektetik be. Így jönnek létre a vállalkozások is, amiket a megtérülés hajt, és az egész alkalmazotti hierarchiáját a pénz tartja össze. Én az utóbbi időben egyre több példát láttam arra, hogy ez nem feltétlenül van így, sokan a pénzt második-harmadik helyre sorolva, lelkesedésből végzik azt a munkát, amit szeretnek. És amikor ilyet látok, mindig bizakodó leszek, hogy van alternatíva. A TEDxDanubia is ilyen?

Igen, nálunk ez úgy néz ki, hogy olyan emberek dolgoznak a TEDxDanubia konferencia megszervezésén, akik megtehetik, hogy díjazás nélkül dolgozzanak. Persze az alvállalkozóknak fizetünk, de maguk a szervezők szerelemből csinálják ezt. Masszívan finanszírozáshiányos a történet, de a szervezés kapcsán igyekszünk úgy viselkedni, mint egy profitorientált, profi vállalkozás. Végül persze a valóság áthúzza ezt a célt, és kiderül, mégis hogyan képes egy csomó ember organikus módon, helyenként szigszalaggal összeállítani egy ilyen eseményt, persze a látogatók ebből alig vesznek észre valamit.

Hogy néz ki a szervezés? Hogyan állítjátok össze az építményt?

Először is bő egy évvel a tervezett időpont előtt el kell határozni, hogy lesz. Ezután találni kell egy átfogó témát, ami elég tág ahhoz, hogy minden beleférjen, de elég szűk ahhoz, hogy legyen húzása. Ezután feldolgozzuk, hogyan lehet kialakítani a három felvonásos utazást. Egy hosszú brainstorming után bedobunk témákat és neveket, akik felléphetnének, ezután a válogatás, a hajlandóság, az időpont-egyeztetés és hasonlók után, nagyjából fél évvel az esemény előtt elkészül egy shortlist. Ezután megbeszéljük az előadókkal, hogy milyen felkészülési folyamat előzi meg a konferenciát.

Milyen felkészülés kell ahhoz, hogy kiállhassa a TEDxDanubia színpadára?

Ennek a folyamatnak négy fázisa van. Először is kitaláljuk, hogy miért érdemes elvenni a hallgatóság életéből negyed órát, mi legyen a fókusza a beszédnek. Itt erős állítások kellenek. Ezután kitaláljuk, hogyan formáljuk ezt a mondanivalót egy izgalmas történet vázába, majd kialakítjuk az előadás vázát. A negyedik fázisban próbákkal, finomhangolással tökéletesítjük.

Milyen a jó előadás?

Az előadók általában információkat akarnak közölni, főleg egyes tapasztaltabb előadók, akiknek megvannak a saját módszereik. Pedig az emberek sokkal nyitottabbak a történetek befogadására, szeretik ezen keresztül befogadni az információkat, és mi is ezeket helyezzük előtérbe. Ez azért is nehéz, mert Magyarországon van egy olyan vélekedés, hogy a történetmesélés kevésbé tudományos vagy megalapozott, ezért sokszor idegenkednek tőle. Az előkészületek során ezekre mindig fény derül, mint ahogy arra is, hogy a TED-lámpaláz még a gyakorlott előadókra is hat.

Ez valami speciális lámpaláz?

A TED valahol félúton van a konferencia és a színház között. Így a gyakorlott előadók is idegesek lesznek, hogy a közönség hogyan fogadja őket. Hogy mit várnak el tőle. Itt magas a mérce, itt jó előadók sokat készülnek segítséggel, a közönség pedig figyel, várakozik, előredől a székben. Mint egy rakás gyermek, akik várnak valamit, és csalódnak, ha nem kapják meg. Különlegeset kell mondani, ráadásul szórakoztatóan.

Akkor ti tulajdonképpen az előadók új generációját is kinevelitek?

Sokan vannak olyanok, akik a felkészülés után máshogy adnak már elő. De nem csak a technikáról van itt szó. Ahhoz, hogy a TED közönségnek meg tudd fogalmazni a mondanivalódat, vissza kell menni az alapokhoz. Hiszen az előtted ülők legnagyobb része biztosan nem szakértője a te szakmai területednek, így nincs egy közös alap. Vissza kell nyúlni a mélyére annak, amivel te foglalkozol, és ez a folyamat sokszor katartikus az előadóknak is. Máshogy néznek a saját munkájukra onnantól. Tudok cégekről is, akik a saját stratégiájukat is átalakították ennek az élménynek köszönhetően.

Mégis, hogy néz ki a konferencia anyagi része? A költségeknek hány százalékát fedezik a jegyek?

A kiadás 50-75 százalékát finanszírozzák a jegyek. Mára azonban kialakult egy izgalmas mecénás kör, akik kisebb-nagyobb összegekkel támogatják a rendezvényt, és harmadik lábként ott vannak a szponzorok is. Nekik nem tudunk hagyományos felületeket felajánlani, nincs molinó meg óriásplakát, de minden egyes támogató esetében egyedien kitaláljuk, hogyan tudja az ő üzleti érdekeiket szolgálni egy ilyen szponzoráció.

Mi lesz a témája a májusi TEDxDanubiának?

Az idei konferencia témája a “bizonytalanság kora”. Ezen belül három felvonásra oszlik a tematika: az Egyedül nem megy felvonáson belül arról lesz szó, hogy egyre jobban bele vagyunk kényszerítve az összefogásba, ahogy az egymásra utaltságunk is növekszik. Feltesszük azt a kérdést is, hogy vajon mennyire vagyunk különbözőek? De szó lesz arról is, hogy az emberiségnek és a technológiának is együtt kell élnie valamilyen módon. Ezután a fejlődésről lesz szó, mi az iránya, hogyan értelmezzük a fejlődést egyáltalán. A Változni és változtatni felvonásban a szintetikus virológiától kezdve a humorista filozófusig mindenféle téma lesz, mindarról, hogy hogyan álljunk hozzá ehhez a változó világhoz. Énekes, biotechnikus, újságíró, építész, slam költő és filantróp felfedező is beszél, de a teljes lista ennél sokkal hosszabb. Izgalmas lesz, nem tudnék kiválasztani egy kedvencet, hiába is kérnéd.

A héten még lehet regisztrálni a május 15-i rendezvényre itt 31.750 forintos áron. Ugyanitt a teljes program végignézhető.