A blogon legtöbbször viszonylag új helyekkel ismerkedünk, ennek több oka is van. Egyrészt az utóbbi években dömping volt frissen indított gasztrovállalkozásokból, másrészt az ismert, régi arcokat önkéntelenül is evidenciaként kezeljük. Pedig ha egy étterem évek alatt tudja tartani a viszonylag magas színvonalat, nem unnak bele és nem is megy tönkre a tulajdonosa, az már valami.

Az ilyen helyeken egészen más dolgokkal foglalkozol, miközben várod a kaját. A friss étkezdékben a falakat meg a padlót bámulod, hogy jé de ötletes, a régi motorosoknál meg azt számolod, hogy hány forintot hagytál már itt az elmúlt években. Az egyik barátom a Taverna Dionysos esetében hét számjegyet hozott ki. Nagy rajongója tehát az étteremnek.

A hely első látásra engem riasztott. Fröccsöntött Görögországnak láttam, a művirágok, műszőlők, falra festett műdelfinek között úgy éreztem magam, mint egy bazári majom. Két dolog győzött meg végérvényesen arról, hogy valójában ez a hely így jó:

• egy üveg recina
• egy adag bárányborda

Miután ezt a kettőt betolod, minden rendben lesz. Görögországban érzed magad majd, észreveszed a hangfalakból szóló buzukit és a hely népies báját.

A vécét még imádom: görög csendélet, vendégkönyvvel:

A pincérek vérprofik. Ez nem merül ki annyiban, hogy gyorsak és figyelmesek. Ennél sokkal többről van szó: olyan finoman vesznek rá a hedonizmusra, hogy nem is veszed észre. Jókedvűen megkínálnak egy újabb adag valamivel, nem tolakodóan, de a szemük csillogásából megjön hozzá a kedved. Olyan itt visszautasítani valamit, mintha tényleg Dionüszoszhoz lennél hivatalos egy szilveszteri partira, és arra hivatkozva ráznád a fejed, hogy autóval jöttél, kösz, nem. De nem lépnek át egy határt: nem haverkodnak, elsőre megértik, és semmihez sem vágnak rossz képet.

A vendég érezze jól magát. Persze ez majd a pénztárcáját is laposabbá teszi, ezt ők is tudják, de nem erre játszanak. A legfontosabb a jó hangulat, a többi majd jön vele. Mondom: profik.

Bármit rendelsz, nem nagyon lőhetsz mellé. Minden tisztességes alapanyagból készül, becsületesen elkészítve. Ízletes, méretes adagok, a bárányborda omlik, a szőlőlevél ropog.

Érdemes előételnek dolmadest kérni, ez a szőlőlevélbe csomagolt fűszeres rizs. Meg egy recinafröccsöt. Utóbbi fenyőgyantás, egyszerű asztali fehérbor, de nagyon ízletes, ilyenhez itthon nehezebb jutni. Oké, 490 forint decije, ami erős túlzás, de megadja az alaphangulatot.

A bárányborda remek, tényleg kitűnő az állaga, a fűszereket nem sajnálták, a borral együtt igazi mediterrán hangulatba hoz:

A Taverna Dionysos tipikusan az a hely, ahol egy jó hangulatú estét lehet eltölteni, jó kajákkal, zsíros szájjal, profi kiszolgálással. A turisták éppúgy gyakori vendégek, mint a budapestiek, a hely esténként mindig tele van. Korábban még azzal is kiérdemelték a csodálatunkat, hogy az ételeket cserépedényekben szállították házhoz, nulla forint felárért (valahol egész készletek sorakoznak ezekből a tálkákból). Mostanra már váltottak, dobozokban szállítanak ki, minden csoda három napig tart.

Ők viszont 1993 óta töretlenül hozzák ugyanazt a színvonalat, gratula hozzá.

Taverna Dionysos
Cím: 1056 Budapest, Belgrád rakpart 16.
Nyitva: minden nap 12-24 óráig

Az árak nem alacsonyak, de elviselhetőek. Az előételek jellemzően 800-1000 forintba kerülnek, a főételek 2700-5000 forint között mozognak.