Egy nagyon szórakoztató építész készítette el a leendő házunk tervét (meg rendkívül tehetséges is - ezt ő külön kérte, hogy említsem meg rögtön az elején, ha szó van róla). Bártfai-Szabó Gábor az alaprajzok meg statikai tervek mellett rendszeresen küldözgetett nekem ajánlásokat, hová érdemes menni, mit kell feltétlenül meglátogatni a városban, és egyedi módon kommentálta is a posztjaimat, például:

A cikk korrekt, de elfelejtetted leírni, hogy bunkók. Ez fontos infó szerintem. Én szeretek oda járni, múltkor pl. a srác ránk ordított, hogy "mit akarunk?" A bunkóságot az eredeti Jégbüfében megszokta az ember, a cocializmusban felnőtt magyar igényli ezt, jó érzéssel tölti el a megaláztatás.

Valóban olcsóbb a szépséghibás sütemény, illetve azonos árengedmény vonatkozik a tegnapi sütikre. A kérdés viszont, hogy mit csinálnak a tegnapi csúnya sütikkel? A kérdést feltettem múltkor a pult mögött álló lánynak, de nem értette a kérdést.

Aztán egyszer telefonba említette meg a Holló műhelyt, mint a modern Don Quijote-történet főszereplőit, akik minden erejükkel igyekszenek megőrizni a hagyományokat, a népművészetet, nagyjából hiába. Valamennyire ez nyilván azon is múlik - a nemtörődömség mellett -, hogy hogy a kommunikációval kissé hadilábon álltak, állnak. Én például alig találtam róluk valamit a Google-ön keresztül, a blogjukon oda nem illő posztok mellett egy angol nyelvű ajánlásra sikerült csak bukkannom.

Pedig maga a műhely közel száz éves, családi vállalkozásban működik. Az elhelyezkedése szintén érdekes: a Vitkovics Mihály utcában találjuk az üzletüket, ami az egyik kedvenc belvárosi terünk, és a róla elnevezett, pörgő forgalmat felmutató Gerlóczy kávéház mellett található, így akár lehetne jól menő bolt is. Másrészt ez az a Bermuda-háromszög, ami sorra elnyeli a boltokat, valami különös Armageddont varázsolva az egyébként tök ígéretes környékre.

Ajándéktárgyakat, kerámiákat és festett bútorokat árulnak, elképesztő minőségben. Elég, ha csak körülnézünk az üzletben, beszippant az a fajta minőség és hagyomány, amit már kevés helyen lehet megtapasztalni. Egy olyan világba csöppenünk, ahol még nem találták ki, hogy a faanyagot hogyan lehetne kihozni könnyebbre és olcsóbban, hogyan lehetne olyan gyártástechnológiát fejleszteni, ami tömegesen készíti el ugyanazt fillérekből, még nem próbáltak meg az ár leszorítása érdekében semmit.

A hátsó műhely ajtaja például ilyen (ezt senki nem látja, rajtuk kívül):

Na, ilyen dolgok vennének ma körül minket, ha a kézműves mesterségek ma ugyanolyan szerepet játszanának az életünkben, mint amikor nem volt még alternatíva. Ennek persze megvan az ára is. Ez a gyönyörű szék, amiről alig tudtam levenni a szemem, 50 ezer forint:

Persze vannak kevésbé drága dolgok is, kisebb kerámiák, hímzett tojások vagy épp egy képeslap Holló Anna grafikus kezei közül:

Ő a tulajdonos Holló László lánya, aki lelkesen mutatja a többi grafikáját is. László már nem ennyire friss, kissé belefásult a Don Quijote-harcba, amivel próbálják fenntartani a műhelyet. Csalódottan mesél a küldetéséről, az elkallódott értékek felkutatásáról. Hiszen a Holló műhely nem csak az üzletből áll, László lelkesen gyűjti országszerte a kidobott, félig elpusztított szobrokat, amiket az alagsorban mutatja meg annak, aki kíváncsi rá. Ilyeneket, például:

Van, hogy találja őket, van, hogy néhány ezer forintért jut hozzájuk. Ezekből, meg hasonló alkotásokból rendszeresen szerveznek kiállításokat, amik természetesen egy fillért sem hoznak az ügynek, a kutatómunkának, de ezzel is megpróbálják felhívni a figyelmet: pusztulnak az értékek. Így fogalmaz László és Tari János az egyik kiállítás bevezetőjében:

Egyes helyi közösségek körében kihunyt a kollektív emlékezet, és gazdátlanul hagyják lakókörnyezetük szakrális építményeit. Közel három generációnyi idő leforgása alatt kiveszett az emberek tudatából a saját eleik által létrehozott vallási és kulturális örökség birtoklásának és megőrzésének szándéka.

Ebből azt hiszem, áttetszik László keserűsége, és harcának kilátástalansága. És mivel ő elsősorban erre koncentrál, a kulturális misszió, valamint az emiatt érzett csalódottság jár a fejében, szinte tapintható az a szomorúság, ami körüllengi a helyet. Amihez párosul, hogy gyönyörű, de a modern tömegtermeléshez szokott pénztárcának drága termékek, amik szintén csak egy kis réteget mozgatnak meg.

Ennek ellenére ajánlott beszélgetni a tulajdonossal, sokat lehet tanulni tőle, és ha karácsonyi ajándékot szeretnénk olyan embernek, aki értékeli az ilyeneket, feltétlenül el kell látogatnunk ide.

Holló műhely
Cím: Budapest, 1052 Vitkovics Mihály u. 12.
Nyitva: hétfőtől péntekig 10:00 - 18:00, szombaton 10:00 - 14:00