Disclaimer: A Peppers Marriott az Egy nap a városban blog hirdetője.

Kábé két éve írtam a Pepper Sunday Brunchról, ami azóta folyamatosan a kedvencem: gyakorlatilag egy svédasztalos all you can eat-menüről beszélünk, csak a megszokottnál százszor jobb minőségű ételekkel. Olyanokkal, amiket ha á la carte hoznának ki, akkor sem húznád a szádat. Itt viszont halmokban állnak a remek kaják, és még egy Michelin-ellenőr is van annyira ösztönlény, hogy legtitkosabb álmaiban igazából ilyen mértéktelen zabálásokról álmodik. Csak sajnos tilos neki.

Utólag kiderült, hogy a cikk hatására érezhetően megugrott a vasárnapi forgalom, úgyhogy a Marriott annyira komolyan veszi már az Egy nap a városban blog olvasóit, vagyis titeket, hogy megrendelt tőlünk egy cikket és meghívott minket az új menükoncepció kipróbálására és alakítására. Mivel azonban havi 200 ezer egyedi látogatót képtelenség egyenként az asztalhoz ültetni, csak én mentem el - amiért utólag is bocsánatot kérek tőletek.

Mentségemre szóljon, hogy a próba után az értékelésnél végig a ti érdekeiteket tartottam szem előtt, de erről majd később.

Szóval a koncepció: a Marriott Peppers nevű éttermében egy olyan péntek esti vacsorát akartak létrehozni, ami kicsit a la carte, kicsit sunday brunch. Ebből a karambolból született meg a tesztvacsorán még mindenféle borzasztó munkacímen futó menü, aminek a lényege, hogy kis emeletes tálcácskán (ennek a szónak nincs semmi értelme) kapsz egy csomó előételt, szinte svédasztalos jelleggel, ugyanez a helyzet a desszerttel, a főételt meg étlapról választhatod egy héttagú listáról. Van rajta minden a Szt. Jakab kagylós ráktól, a kacsáig, a bélszín tenderlointól a grillezett bárányig, szóval mindenki megkapja, amit jár.

Az előétel nem sokat változott a tesztvacsora és a félig éles, múlt pénteki próba között. Nem is kellett, mert ez eleve szenzációs volt: ahogy öregszem (32!), egyre jobban szórakoztatnak a bevezető falatok, egyre több időt töltök el a krémek, pástétomok meg haverjaik közt, és ebben a Peppersre bőven van lehetőség: finom, fokhagymás, pirított rákok vannak a tálca harmadik szintjén, a földszinten csodás libamáj vörösboros aszalt szilvával, középen meg a kedvencem, a tormás, füstölt házipisztráng, amiből BÁRMENNYIT meg tudnék enni, mert szünet nélkül zseniális.

Erős indítás, főleg, hogy közben folyton hordják a ház kenyereit, amik közt akad baguette, meg olívával, meg paradicsommal töltött rúd, és ezekre házi fokhagymás olívaolajat meg házi paradicsommártást tudsz kenni. És de jó!

Ilyen kezdés után senki se gondolná, hogy a csészében kihozott tökleves versenyképes tud lenni, én főleg nem, mert irtózom a töktől (a neveltetésem okán), ez viszont hibátlan, erőteljes, krémes, ki kell próbálnotok, ahogy az előételek és a főétel közt érkező sorbet is remek felvezetés.

És már jön is a főétel: a második alkalommal steaket ettem, ízlett mellé az erdei gombás Burgundi mártás, jól készült el a hús, ha medium rare-t kérsz, azt hoznak, nem valami alaposan átsütött rágógumit, aminél azért már ettem jobb steaket is életemben, de kizárólag hivatalos steakevő helyeken. Szóval tisztességesen helyt állnak ebben a műsorszámban is. Az első alkalommal kóstolt, paprikaragus bárányba viszont képtelenség belekötni, azt még ügyesebben sütötték, remekül kijött a bárányíz, mégsem volt tolakodó. És beleettem a rákokba is, ha már ott voltak az asztalon, imádni fogjátok.

Az első tesztvacsorán összesen két problémám volt, vagyis három: az első a név, gyászos volt a felhozatal. Gondolkozás közben aztán összeszámoltam, hogy hányféle fogást tudsz végigenni a vacsora alatt, és mivel 13-at, ráadásul mindezt kizárólag pénteken, bedobtam, hogy hívják a menüt Péntek 13. Ez nem ment át, de a végül elfogadott Kóstoló is tök jó lett. Aztán másokkal együtt szóltam, hogy a desszertkínálat gyenge: nem voltam elégedett az édességekkel, jellegtelenek voltak. Ezzel viszont szerencsére már nem kell foglalkoznotok, mert meghallgatták a javaslatunkat és cserélték az egész menüsort. A sajtokhoz érdemben nem nyúltak, a desszertkínáló földszintjén továbbra is óriási buli van remek sajtokkal és még jobb kiegészítőkkel (azt a fügelekváros mustárt kötelező lenne mindenkinek kipróbálni!). Felül viszont rendeződött a helyzet, van itt minden a remek kakaóstól a könnyű mentás epresig, egyértelműen erősödött a mezőny.

És az utolsó észrevételem: 8100 forint a menü, ami ilyen minőség és mennyiség mellett nem sok. Két órán át simán eltart a vacsora, ami ritkaság, a legtöbb étteremben kábé 1-1,5 óra alatt végzel is mindennel, itt viszont folyamatosan jó hangulatban zabálsz remek kajákat, hosszasan. És eléggé jól laksz. A képek alapján majd azt fogod mondani, hogy ez a fél fogadra sem elég, emiatt félig jóllakottan mész oda, és nagyon fogod szégyellni magad, amikor már nem tudod hova gombolni a nadrágod, amiért nem bíztál bennem, pedig én szóltam: hihetetlenül laktató a Kóstoló.

Bor viszont nincs az árban, ami szerintem hiba, egy pohár bornak bele kéne férnie. Értem a koncepciót: aperitif van, a többit meg kipróbálták így is, úgy is, de néhány vendég panaszkodott a vacsora mellé adott borokra, nem tetszett nekik a párosítás, szabadságot akartak. Ami meg szerintem legyen az ő bajuk, upgrade-eljen, aki akar, de aki meg nem sommelier, az miért ne örülne az egyébként tök minőségi bornak ingyen ? Addig nyomasztottam a Marriottot, amíg kompromisszumos megoldás született: ha foglaláskor (foglalni kell), bemondjátok, hogy Egy nap a városban, akkor jár az ingyen pohár bor a menü mellé. Tök menő, nem?

Ezek után a Peppers Kóstolót jó szívvel ajánlom, és nemcsak azért, mert én is adtam tanácsokat hozzá, hanem mert önmagában is fantasztikus, és simán hozza a városszerte népszerű Sunday Brunch minőségét. Szóval: ajánlott.

Peppers étterem
Budapest Marriott Hotel
1052 Budapest, Apáczai Csere János utca 4.
Tel.: +36 1 737-7377
Foglalás: reservations@peppers.hu