2011. egyik legszimpatikusabb felújítása a Kiskörút rendbetétele volt. A belvárosi autópályából szerethető zöldterületet alakítottak ki úgy, hogy az áteresztőképesség sem csökkent érdemben, csak kevesebb sávban vesztegelnek egymás mellett az autók (az Astoriánál eleve beszűkült). Sokan ugyan marhaságnak tartották, hogy a zöldterületek nagy része a gyalogosoktól távol, a két sáv közt terül el, de gyalogosként, biciklisként szerintem rendben van ez így: amúgy sem a füvön sétálgatnék, Budapesten többnyire nem is lehet, azon meg, hogy szebb a fű, mint az aszfalt, nem változtat a távolság sem. Nyolc méterről is pont ugyanolyan jól néz ki, mint közelről.

Szóval a terv remek volt, első blikkre a kivitelezés is, de az első őszre kiderült, hogy azért voltak problémák: amikor a fákat beemelték, nagy volt a hőség és ezt nagyon sok közülük nem tudta elviselni. Őszre el is kezdtek száradni, és néhány közülük menthetetlenül elpusztult.

Akkor jött a második etap: újra nekiálltak az ültetésnek, amikor már jóval enyhébb volt az idő, és azt ígérték, nem ismétlődik majd meg a fapusztulás.

Azóta lement két elég forró nyár, és úgy fest, hogy igazat mondtak: a kockafák különösebb megrázkódtatás nélkül élték túl az elmúlt egy évet, még ha olyan nagyon nem is kezdtek el nőni. Egyelőre legalábbis nem látom azt az egybefüggő, hosszú oszlopot formázó lombsort, amit ígértek. Viszont legalább a fű is szép maradt, és nincs tele szeméttel minden sarok, mint tavaly.