Amikor először beszéltem Limbacher Tivadarral és Szabadkai Attilával 2012 elején, még csak pár hónapja működött a startupjuk. Az viszont ígéretes volt: azt találták ki, hogy megkeresik a budapesti színházakat, hogy féláron értékesítsék a jegyeiket. Ez azért éri meg az intézményeknek, mert a Ma este Színház csak az előadás napján kezdi el árulni a jegyeket, amikor már senki nem vesz helyet a szabadon maradt székekre. És persze jobb félárat beszedni, mint semmit, ugye.

Jó volt ez nekünk, színházba járóknak is. Hiszen legtöbbször hónapokkal korábban meg kell venni a jobb helyekre a jegyeket, és mire odaérünk, már el is felejtjük, miért akartuk megnézni annyira ezt az előadást. A Ma este Színház hírleveleinél meg többször előfordult velem, hogy reggel láttam: van még jegy egy olyan darabra, amit szívesen megnéznék, nyolc-tíz óra múlva pedig már ott ültem a színházban, és vártam a becsengetést. Kábé annyi tudatosságot követel az embertől, mint egy moziba járás. És egyébként annyiba is kerül így a jegy, mint ott, ha már itt tartunk.

Ha emlékeztek, akkor gyorsan le is csaptunk Csabával a kínálkozó lehetőségre, és a blogon jobb oldalon kitettünk egy Ma este Színház dobozt, amibe én minden reggel kézzel válogattam ki az általam ajánlott előadásokat, és szintén a saját kezemmel írtam mellé nektek egy személyes ajánlót. Nem üzleti megfontolásból tettem ezt, nem volt semmi anyagi érdek az akció mögött, egyszerűen csak úgy gondoltam, jobb lesz az oldalunk egy ilyen megjelenéstől, és ezzel Tivadart és Attilát is segítjük.

A szezon végén aztán levettük a dobozt, és értékeltül az átkattintásokat. Nem volt olyan sikere, mint amilyenre számítottunk, így a következő évadban már elmaradt a Ma este Színház ajánló box. Megmaradtam vásárlónak.

A srácok közben megállás nélkül dolgoztak, reggeltől estig szervezték a vállalkozást, keresték a színházakat, egyeztettek, töltöttek, programoztak, tárgyaltak, utaztak. Iszonyú mennyiségű munkát beleöltek a projektbe, így a huszonnégy színházból mára 66 lett, naponta 30-35 last minute előadást kínálva. Nem ritka már a koncert sem a repertoárban, és a Dumaszínház szórakoztató szösszenetei is rendszeresen megjelennek az oldalukon.

Sokáig mégsem sikerült az áttörés. Tavaly év végén már azon gondolkoztak, hogy rendben, ez nem fog menni, soha nem jön vissza a befektetett munka. És ha nem megy, nem erőltetik tovább.

Ismerős érzés ez nekem, mint ahogy azt ezt követő események sorozata is. Ugyanis a gondolatot követően varázsütésszerűen megindultak az eladások, havi tízezer vásárló özönlött hozzájuk, és úgy tűnt, mégis sikerült. Két év megfeszített munka mégis meghozta a gyümölcsét, és a Ma este Színház marad, a közel 77 ezer Facebook-követővel együtt.

Sőt, jó vállalkozók révén egyből magasabb fordulatba kapcsoltak. Új weboldalt terveztettek, amit egy sajtóeseményen lepleztek le előttünk. Ide meghívták a Momentán társulatot is, akik remek, közönséget is megmozgató előadást rittyentettek a málnaszörp mellé.

Ilyen volt:

Ilyen lett:

Egy rakás tervük van még, és most továbbra is éjjel-nappal dolgoznak, hogy még jobb legyen a Ma este Színház. Nemrég a Rögtön jövök pályázatra is meghívták őket, mint inspiráló vállalkozókat, és az ő fotójukkal díszítették fel a Király utca 75-öt. Hogy inspirálják az arra járókat: hahó, itt egy üres üzlethelyiség, ami akár lehet a te sikertörténeted első állomása is.

Én is ezt javaslom mindenkinek, aki érez magában ambíciót. Kezdje el, valósítsa meg, és kitartóan dolgozzon rajta. Ne szegje kedvét, hogy akár évekig nincs, vagy alig van belőle pénze: ez mindenkivel előfordul, aki nem a pénzre ugrik, hanem szívből dolgozik. Velünk is megesett a blogok esetében, megesett a Momentán társulattal is, ahogy a Ma este Színházasokkal is. Ilyenkor feléljük a tartalékainkat, és bízunk az eljövendő napfényes jövőben. Aztán amikor már majdnem feladjuk, akkor történik valami. Mondhatnánk véletlennek, de különös, hogy milyen sokan beszámolnak erről a jelenségről olyanok, akik imádták a vállalkozásukat. Beindul a bolt, az utolsó pillanatban.

Ez persze nem tuti recept, inkább egy inspiráló történet. De az ilyenek a leginkább hasznosak a közösségnek, mert ezek miatt vágnak bele újabb és újabb emberek abba, amit szeretnek csinálni. És minél többen szeretik azt, amivel foglalkoznak, annál jobb lesz ez a város. Meg az ország. Meg a Naprendszer.

Ide kívánkozik egy ámen, de be kell érnetek egy egyszerű ponttal.