Nem tudom, hányszor írtam le itt a blogon, hogy a meglepetései miatt szeretem legjobban Budapestet, mégis mindig meglep. Nem tudom, hányszor próbáltam már ki a város meglepetésgeneráló képességét, és mindig átment a vizsgán. Ha elindulsz egy irányba azzal a szándékkal, hogy az előtted kínálkozó lehetőségeket elfogadod, fél órán belül ott találod magad egy bizarr előadáson, egy lakásszínházban vagy hatvan részeg brittel főzöl gulyást szabad tűzön egy gangos ház udvarán.

Tegnap kipróbáltam, és jelentem, a város még mindig úgy működik, ahogy kell.

A Ferenciek terénél vettem észre, hogy éhes vagyok, és elhatároztam, beülök az első új helyre, ami szembejön. Már a Rumbach Sebestyén utcában jártam, amikor hitetlen lettem, és elkezdtem nézegetni a telefonomon az előre felírt kipróbálandó helyeket. Egyszer csak észrevettem a 7-es számnál, hogy az addig ott lévő borzalmas Thai Tom Yum helyén valami más van. Cégért még nem láttam, csak két krétatáblát. Borhab, íz és pezsgés - akkor még nem tudtam, de ez az étterem neve.

Belépve észreveszem a sarokban Buday Pétert, a tévés mesterszakácsot, amint jöttömre int a pincérlánynak. Ő azonnal odalibben hozzám, és ekkor esik le, hogy az étteremben lévő többi ember mind az étteremhez vagy Buday társaságához tartozik. Később tudtam meg, hogy én voltam az első ember, aki csak úgy belépett a helyre, hiszen még nagyon soft opening időszakot tartanak, nem kommunikálják a Borhabot sehol, és ezért nincs fent még a cégér sem.

Belépve két erős behatás ér: a pezsgő és a bruschetta. Előbbi a falon, óriási fotókon virít, utóbbi előttünk a pultban van kitéve.

Pirítósra kenni izécskéket nem volt kedvem, ráadásul autóval voltam, tehát a pohárral kérhető champagne sem volt opció, úgyhogy már fordultam volna ki, amikor odajött Buday, és megmutatta: van meleg étel is. Nekem ezen akadt meg a szemem:

Vörös babburger chilis marhaháttal cheddar sajttal, avokádóval, chipsszel

Csabával ugyanis nemrég elhatároztuk, hogy kibővítjük, felrázzuk hamvaiból a nagy burgerlistánkat, így a babburger kötelező elemnek tűnt.

Kaptam első vendégnek kijáró ingyenelőételt: sült mangalicát zsírjában, remek pirított kenyerekkel és paradicsommal.

Aztán amikor meglátod a burgert:

Hogy a méreteket érezzétek:

Azon túl, hogy van az egészben valami deviancia, amitől én magamban elneveztem Vogon-burgernek az ételt, még egy különlegességet látunk: nincs teteje a hamburgernek. Ez ugye mindenkit arra sarkall, hogy késsel-villával egye meg a fogást, vagyis a hely elegáns szelleméhez illően rákényszeríti a jelenlévőket, hogy viselkedjenek. Mármint ő kényszerít rá:

Kicsit olyan, mintha Shrek adna öltözködési tippeket, nem? Mindenesetre értem, furán néz ki valaki egyik kezében egy pezsgőspohárral, másikban meg egy szaftos, csöpögő burgerrel.

A hús nem a klasszikus húspogácsa, nincs itt sem darált hús, sem vesefaggyú, csak egy csomó vékonyra szeletelt hátszín, alatta egy tenyérnyi babpüré, az elmaradhatatlan házi paradicsomszósz és egy tócsányi húslé, amiben az édes pirított zsemletalp ázik. Végül cheddar és a hagyma. Azt gondolnánk, hogy ez valami nehéz, súlyos fogás, az utolsó falat után jövünk rá, hogy tévedtünk: nem telít el, és az íze sem annyira markáns: hagy helyet a bornak vagy a pezsgőnek, ami az étterem mindegyik fogásának alapvető célja.

A házi chips egyébként rohadt jó. Az avokádós saláta meg ügyesen könnyít a burgeren. Ami egyébként nem lesz a kedvencem, mert az édeskés zsemlével, az édeskés paradicsomlekvár-szerű szósszal, a szintén az édes ízeket támogató babbal és a szintén ebbe az irányba mozduló hagymával elbillen a mérleg nyelve. De azért elismerésem, mert ötletes és ügyes újragondolása a burgernek, és a babrajongóknak még katarzist is okozhat.

Buday bevitt egyébként még a konyhába is, itt megmutatta, hogy készülnek a kenyerek.

A séf is megmutatta.

A halleves is megmutatta.

Kint még kaptam két falatnyi édességet is, ezek is rendben voltak. Semmi extra, de rendben voltak.

Ilyen tehát első vendégnek lenni egy étteremben. Sok extra ingyenfogás, konyhalátogatás, a végén pedig csak a burger 1890 forintos árát kell kifizetni. "Kedvezményt nem adhatok, mert az első vendégnek adott engedmény elviszi a szerencsénket, de a plusz fogásokkal remélem elégedett volt" - mondta Buday.

A Borhab, Íz és Pezsgés különös neve ellenére egyébként jó kis bruschettázó lesz, főleg hogy poharaznak valódi champagne-t, jó áron. Veuve Clicquot-t vehetünk másfél decis pohárral 3500 forintért, ami, tekintve, hogy kiskereskedésben egy üveg 12-13 ezer forintért kapható, tök rendben van. Nem feszengős hely, mégis elegáns, kifejezetten jó első randihely lehet például.

De a legjobb mégis az az egészben, hogy a Thai Tom Yum eltűnt.

Borhab, Íz és Pezsgés
Cím: 1075 Budapest, Rumbach Sebestyén utca 7
Nyitva: hétfőtől vasárnapig 11:00 - 00:00