Elnézést, a posztban szereplő hasonlatokat még az előtt jegyeztem le, hogy utánanéztem volna a fagyizó tulajdonosának. Nem szeretnék senkit megbotránkoztatni a címben szereplő állítással.

Különösen Rüsics István cukrászmestert nem, akié a hely, és aki nagyon kedves embernek tűnik. Aki ráadásul annyira hívő keresztény, hogy még pappal is felszentelte a helyet.

De a Valdocco fagyija tényleg olyan, mint a váratlan helyen összekeveredett nedves testrészek tobzódása. Mihelyt beledugod a nyelved, úgy érzed, nem szabadulsz. A krém állaga annyira selymes, bársonyos, hogy egyszerre nem érdekel, hol folyik, hogy csokoládés az állad, karamelles az orrod, epres az ingujjad.

Felejtsétek el a tömbökben fagyó és jéghegyként olvadó, majd vízként szétfolyó példányokat. A fenti csücsörítős fotón is látszik, milyen a tökéletes fagyi molekulaszerkezete. Hogy milyen erotikusan kapaszkodnak egymásba a kis kovalens kötések.

Bocsánat!

Szóval ahogy ott állsz az utcán, és mennél tovább, nem tudsz. Megállsz az előző este levizelt oszlop mellett, és smárolsz a gombócokkal. Egyik sem túl édes - a diabetikus eper kifejezetten savanyú, de alulról megtámogatom egy kis csokival -, az ízeknek nincs is szüksége, hogy a cukortól kérjenek segítséget. A karamell jó, a csoki jó, az eper jó.

A megnyitóról készült videó:

2:12-nél látható az Urbanista blog dája is, ahogy együtt ver a szíve Budapesttel és persze a fagyizás intézményével.

230 forint egy gombóc, ami 7-8 dkg, persze a súlyokkal mindenki úgy dobálózik, ahogy akar: ezek a gombócok tényleg jó nagyok. Szóval nem ez Budapest legkifinomultabb ínyencfagyija - ezt a címet továbbra is az Erdős és fiainak nyújtom át képzeletben -, de hogy ez a legerotikusabb, az biztos.

Mocskos fantázia!

Elnézést!

Valdocco Cukrászda
1053 Budapest Múzeum krt. 7. (az Astoriánál)
Hétfő - Szombat: 10:00 - 21:00
Vasárnap: 11:00 - 18:00