Egyszer már írtunk a Brody House-ról, egy zseniális rendezvényen jártunk náluk, ami az egyébként szerintem tök unalmas divatról szólt, mégis feszülten figyeltem vagy két órán keresztül. Azóta sok minden történt a klub életében, megnyitották például a második központjukat, a Brody Studiost, ezt már nem a Bródy Sándor, hanem a Vörösmarty utcában.
Tudom, még nem tűnik túl érdekesnek a cikk, de kitartás, megéri.
Szóval rövid alapozás: a Brody House egy hotellel kezdett, nem, menjünk visszább. Jött 2000-ben Magyarországra két befektető, William Clothier és Peter Grundberg, akik elkezdtek befektetgetni és kerestek egy rakás pénzt. A következő logikus lépés az ország elhagyása és a rakás pénz valamilyen egzotikus helyen történő elköltése lett volna, de ők inkább maradtak. Arra jutottak, hogy életre keltik, életben tartják a helyi kultúrát, nagyjából karitatív alapon. Hogy visszaadnak valamit abból a pénzből, amit nálunk kerestek és megpróbálnak érezhető, minőségi változást elérni Budapesten. Régebben az ilyeneket hívták mecénásnak, de mostanában egyrészt kevesen tartanak el tehetséges, de éhes művészeket, másrészt nem jó módon. Ők ketten viszont kitalálták a tuti receptet.
2009-ben megvették a Bródy Sándor utcai házat és átadtak egy szintet a festőknek: ételt, szállást kaptak és lehetőséget arra, hogy nyugodtan alkossanak. Cserébe csak annyit kért Clothier és Grundberg, hogy ha eladják a képeiket, a bevételből jusson a Brody House-nak is. Idővel aztán felmerült, hogy színvonalas hotelt is lehetne faragni a házból, egyedi szobákkal, amiket azok a művészek álmodtak meg, akik korábban a szobákban alkottak. Ezért lett mindegyik más és más. Közben a Brody House-ból klub lett, ahol kötetlen keretek közt találkozhatnak a művészek és a művészetre fogékony közönség. Ez nem az Operabál, ahová százezer forint a beugró, és a kosztümök meg sminkek alatt esélyed sincs elmerülni az értelmes gondolatokban, itt ha már klubtag vagy (tökéletesen megfizethető a tagsági díj) egy-két ezer forintért jutsz be a színvonalas rendezvényekre, ahol aztán olyan emberekkel beszélgethetsz, akikkel máskülönben nem futnál össze. Nem ilyen töménységben.
A fejlődés egyenes következménye volt a Brody Studios megnyitása, amiben nincs hotel, de ahol gond nélkül találkozhatnak a klubtagok, ahol több művész dolgozik párhuzamosan a Brody jóvoltából, és ahol rendszeresek az olyan színvonalas klubesemények is, mint amilyenen én is voltam nemrég.
Az egész nem szólt másról, csak hogy találkozzon egy rakás eltérő gondolkodású, de Budapestért és a kultúráért lelkesedő ember, rúgjanak be ingyen, a főszponzor, a Pernod Ricard jóvoltából, és együtt találjanak ki valamit, amitől jobb hely lesz ez a város. Nem valami nagyot, csak apró ötleteket, kis beszélgetésekből kicsöppenő gondolatokat, amik lassan, de átfesthetik a várost.
Miközben fogytak az italok és bekopogtunk néhány épp alkotó művészhez, egy rakás érdekes emberrel megismerkedtem. Nem vagyok az a barátkozós fajta, nem szívesen lépek oda másokhoz, a legközelebbi ismerősökön, barátokon kívül alig valakivel kezdeményezek beszélgetést, itt viszont egy órán belül átrágtuk a hazai gazdasági környezet hanyatlását egy sikeres fejvadásszal, megismerkedtem Thomassal, a brit professzorral, aki a királynő pénzén végez nálunk kutatásokat a magyar történelemről, összefutottam a Király utcai pornográf kéjlak tulajdonosával, valamint egy sikeres német üzletemberrel, aki a lehangoló folyamatok ellenére sem akar elköltözni Magyarországról, mert alapvetően imád itt élni.
És a rövid beszélgetések alatt egy rakás olyan szemszögből ismertem meg Budapestet, ami különbözik az enyémtől, így közeledve a valóság felé. Izgalmas utazás volt, és jó, hogy itt van nekünk a Brody, aki beállítja a jelenetet és azt kiáltja, hogy ACTION! A többi már a mi dolgunk. És hát van dolgunk bőven.
Brody Studios
Budapest, Vörösmarty utca 38.
info@brodyhouse.com