Ez a történet nem annyira a városról szól, mégis el szeretném mesélni.

Januárban írtam posztot a Cirkus Cirkör előadásáról, amit én az "őszinte cirkusz" kategóriateremtésével azonosítottam. Minél több nap telt el a produkció után, annál jobban tetszett, amit láttam. És akárhányszor eszembe jutottak a szakállas óriások, mindig felcsendült a fülemben ez a dal:

Nem nagyon tudtam, mi ez, és a youtube videó alatt sem találtam választ a kérdéseimre. Ellenben az előadás leírásából tudtam, hogy a koncerten egy Andreas Tengblad nevű ember énekelte a számot. Beírtam a nevet a Facebook keresőjébe, gyorsan meg is találtam Andreast, kiderült, hogy stockholmi zenész. Írtam neki egy levelet: gratulálok a munkájához, teljesen beleszerettem ebbe a dalba, és hol tudom letölteni.

Andreas (itt fent a képen) gyorsan válaszolt, megköszönte, átküldte a dal iTunes Store elérhetőségét. Ekkor tudtam meg a szám címét: Riddles in the dark. Megvásároltam, hallgattam, örültem.

Nem vagyok egy nagy zenész, eléggé kontár módon nyúlok a hangszerekhez, de a tehetségtelenséget lelkesedéssel ellensúlyozom. Ha megtetszik egy zene, előveszem a gitáromat, vagy a szintit, és addig nyomogatom, amíg nagyjából ugyanazt nem hallom, mint amit a profik játszanak. A nagyjából itt azt jelenti, hogy kicsit azért hasonlít is rá.

Leporoltam a hangszereket, a délután hazaérkező Évinek már lelkesen mutogattam, melyik billentyűt mikor kell majd neki nyomogatnia, amíg én gitározok. Kicsit megdöbbenve nézett rám, egyrészt mert több mint tíz éve nem nyúlt hangszerhez, másrészt mert amikor kimondta a boldogító igent, arról egy szót sem szóltam, hogy munka után, esténként amatőr zenekarképző tanfolyamon kell részt vennie. De azért lelkes lett ő is, mert szerette a számot.

Ez volt a könnyebbik része, de az akkordok leszedése nekem nehezebben ment. Szenvedtem már vagy fél órája, de nem úgy hangzott, mint az eredeti. Ahogy ott ültem a gép előtt, gondoltam egyet, Facebookot nyitottam, és megint írtam Andreasnak, megkérdeztem, hogy kell játszani az új kedvencemet. Ha úgy érzi, idegesítem, akkor ne válaszoljon, írtam. Ismét gyorsan jött a válasz, dehogy Ádám, szívesen segítek, így kell, satöbbi.

Megköszöntem, most már gőzerővel azon vagyunk Évivel, hogy így menjen a dolog:

Az egészet azért meséltem el, mert nekem még csak a mostani levélváltás alatt esett le, hogy mennyire közel kerültek hozzánk a művészek. Amíg Ashton Kutcher twittelt ki fotót Demi Moore öltözködési szokásairól, meg a közösségi oldalakon gerjesztett hullámokkal befutott sztárok válaszolgattak thank you-t az I love you so much-ra, addig nem esett le. De amikor otthon ültem, mellettem a hősugárzó a bokámra irányítva berregtette a meleget, én meg úgy kértem segítséget az új kedvenc számom alkotójától, mintha a szomszéd szobában sörözne, azóta érzem, hogy milyen közvetlen lett a hangulat errefelé. Hogy nemcsak a lehetőség adott, hanem a hajlandóság is.

És akkor hiánypótlásként, a poszt végén az akkordok, hátha valaki még rajtam kívül is ezt keresi.

Ripple & Murmur - Riddles In The Dark chords

intro: G - Bm/Fis - G - Bm/Fis - C - D - C - Bm/ - D/

vocal: G - Bm/Fis - G - Bm/Fis - C - D
G - Bm/Fis - G - Bm/Fis
G - Bm/Fis - G - Bm/Fis - C - D
Em - D - G/ - Bm/ - C/

trombita: G - Bm/Fis - G - Bm/Fis - C - D - C - Bm/ - D/

kiabálás: G - C - G - C