Két magyarázatot fűznék az első mondathoz: a chowder egy rendkívül sűrű, nehéz, tejszínes-kagylós leves, ami Amerika-szerte népszerű, de ebben a formában leginkább a nyugati parton.

A másik: néha rám jön, hogy nagyon ennék valamilyen ételt, és olyankor nem lehet megállítani.

Chowdert eddig két helyen ettem, San Franciscóban Mikes javaslatára a Sam's chowderben, ahol egyből megszerettem:

Aztán tavaly ősszel Seattle-ben Varga G. Gábor kollégámmal, akivel mindketten elég sokat tudunk enni, de a teljes tál elfogyasztása után késő estig nem tudtunk újra ételre gondolni. Ez a cucc ugyanis sűrűbb mindennél. Ráadásul kenyérrel eszik. Vajas kenyérrel.

Ha választanom kell, a második ízlett jobban, talán mert az étterem mellett volt a Pike Place, Seattle híres piaca, ahol nemcsak az első Starbucks található meg (ebből a városból indult a lánc), de a chowder összes alapanyaga is egy rakáson, ami étvágygerjesztéshez kiváló.

Szóval eldöntöttem, hogy chowdert akarok enni. Még a nyáron. Volt egy szakmai út, elrepülni Washingtonba meg vissza, talán ha négy órát lettem volna az Egyesült Államokban, rém fárasztónak és kimerítőnek ígérkezett a túra, de majdnem igent mondtam rá, csak hogy ehessek némi chowdert. Itt visszautalnék arra, amit a harmadik bekezdésben írtam.

Aztán döntött a józan ész, és inkább az őszt megvárva letöltöttem egy receptet a netről, hogy megcsináljam itthon magamnak. És képzelhetitek, mennyire megdöbbentem, amikor a neten ráakadtam pontosan annak a díjnyertes chowdernek a receptjére, amit Seattle-ben ettem.

Na ezt fogom most leírni nektek.

Pontosabban ennek egy némiképp módosított változatát, Magyarországon ugyanis lényegében lehetetlen egy kiló Szent Jakab kagylóból készíteni a leves-főzeléket. Egyrészt, mert az 11 ezer forintba kerülne, másrészt mert egy kilót nem is nagyon láttam még itthon egyben.

Szóval cselhez folyamodtam: szereztem sima fekete kagylót, annak használtam fel a felét (fél kiló), és vettem még mellé tíz deka Szent Jakabot, hogy legalább meglegyen az illúzió.

Íme a recept:

0,5 kiló fagyasztott fekete kagyló (eredetiben egy kilót írnak, de ennyi is elég)
10 deka Szent Jakab kagyló
20 deka vöröshagyma apróra szelve
5 deka liszt
1,2 liter tejszín
0,5 kiló krumpli főzve, felszelve
1 paradicsom
2-3 lime
Kapor

Ha mindez megvan, az elkészítés már egyszerű. Kis napraforgóolajon megfuttatod a kagylókat, amíg be nem barnulnak kissé, majd hozzáadod a hagymát és addig tartod a lángon, amíg az üveges nem lesz. Ezután jöhet a liszt és fél liter víz, ezt csomómentesen elkeverjük. Hozzáadjuk az egészhez a tejszínt és a felszeletelt, hámozott, főtt krumplikat, majd 90 Celsius-fokon körülbelül 45 percen keresztül rotyogtatjuk a szörnyet. Ha készen van, hozzáadjuk a felszeletelt paradicsomot és 2-3 lime levét, majd opcionálisan mehet hozzá némi kapor (szerintem nem kell hozzá) és kész. Az eredeti recept sót is ajánl, én azt tapasztaltam, hogy ezekkel az alapanyagokkal nem kell bele.

Az igazán kemény amcsik vajas kenyérrel eszik, én is azzal szoktam, fél tányér estig elég, egy nagy tányér meg már gyilkos.

Jó étvágyat!